[guga]

mailtam

[Kettisz]

Idézet: guga - Dátum: 2007. máj. 23., szerda - 21:42

Ki evett a tányérkámból? Életízesítõ

[AMDPower]

Bakker guga nem semmi, ahogy elõ tudod adni a történeteket, aszem Andersen is megirigyelné 

Rászvétem a szandai papa miatt. Amikor írtad korábban, hogy kórházba került, már rossz érzésem volt.

Nálunk a mama tavaly decemberben került kórházba, saját lábán ment be, kicsit magas volt a cukra és néha borult jobbra balra. Szegény az elsõ éjszaka ki akart menni a wc-re, de mivel be volt katéterezve, nem tudott elaszabadulni. Jöttek az ápolók meg az ügyeletes orvos aztán beszedálták, de úgy, hogy 3 napig nem tudott magáról. A szája kiszáradt, hiába adták az infúziót. 3 nap után ránk tudott nézni, de megmozdulni sem volt képes. Megitattuk nagy-nehezen nyelte a kortyokat. Aztán csak zihált még 3 napot 
Karácsony elõtt 6 nappal temettük.

A papa egyedül maradt 62 év házasság után. Éjszakánként hallotta a mama hangját, hogy hívja. Szegény öreg felírt mindent egy kis füzetbe, hogy hány órakor és mit mondott a mama neki. Mivel szedett pszihiátriai gyógyszereket, ezért március elején kontrollra kellett vinni. A doki bentfogta, mert ott is elõadta, hogy a mama jön minden éjjel és beszél hozzá. 1 hete volt bent egy csütörtöki napon a doki már írta a zárójelentését és mondta, hogy "na bácsi holnap mehet haza". Erre az öreg azt, felelte, hogy már nem akar hazamenni, hanem a mamához szeretne.  Este 10 kor infarktust kapott, de újraélesztették sikerrel. Éjfélkor még ránézett az orvos és minden rendben volt. A papa elaludt és hajnal 5 kor megállt a szíve csendben.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

Idézet: AMDPower - Dátum: 2007. máj. 29., kedd - 19:00

A papa elaludt és hajnal 5 kor megállt a szíve csendben.

Részvétem, biztos szép életet éltek együtt és ezért a ragaszkodás.
Nálunk a Mama minden reggel a temetõbe kezd és kipanaszkodja magát, nem bolond, tudja, hogy a sírban egy halott test fekszik, de azt is hogy egy életen át hozzá tartozott és nincs kinek elmondania. Elrendezi a virágokat és dél körül hazamegy, az esték és az éjszakák nagyon nehezen telnek.
60 év egymás mellett, egy ágyban, egy élet, egy gond és egy fedél, a család is egy. Szerencsére megtanulták tõlük és nem széledtek el, mindenki támogatja a mamát, de kevés.
A Papát senki és semmi sem pótolhatja.

[guga]

Benziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn


Tekerünk a szuzukival a frissen megnyílt M6-os ótópályán. Nejemmel megbeszéltük, hogy minek 5 percenként szívrohamot kapni a 6-os úton a szabálytalanul elõzõk és gyorshajtók miatt. 1500 Ft-ot megér a nyugalom.
Már hazafelé jöttünk a telekrõl, mögöttünk 3 csodálatos nap, mindenki ajakig koszos, mosdatlan. Levente zenét hallgat, Benjamin szuszékol és folyik a nyála a nyakára, nem nyúlok hozzá, nehogy felébredjen csak lopva nézek hátra.
Nekem is nyúlik az állam, de nem merek elengedni egyetlen ásítást sem a nejem miatt, mert vezet. Régebben a 200 kilós Zsuzsi anyakocán teszteltem, hogy odamentem az ólajtóhoz és szünet nélkül ásítoztam. Egyszer csak a koca is és az oldalára dõlt, elkezdtem vakarni a hátát és elaludt.
Mikor a hentes nyakonszúrta Anyám sírt, a hentes meg is jegyezte, hogy nagyon nehezen döglik meg, mert szerették.
Kolbásza azért finom volt.
Mondom a nejemnek vigyázz!!
Egy kanyar után, a felüljáró aljában távolabb egy autós lengette a karját. Összenéztünk, hogy most mi legyen? Megálljunk?
A kocsiját nem láttuk még pontosan, mert egy utánfutó volt rákötve és rajta befóliázott bútorok. Sötétkék WW kombi, aztán kimondtam a varázsszót, álljunk meg neki.
Pedig hátul a két gyerek és mit ne mondjak, más sem hiányzott csak a mások nyûgje. De az ótópályán a forgalom gyér, hátha tényleg bajban van.
Tudtam, hogy az M6 bevan kamerázva, mert egyszer a nagyobbik fiam elkezdett sipítozni, hogy hasmenés. Kiugrott a kocsiból, papír és mire végzett ott villogott egy rendõr autó mögöttünk kérdõn, hogy segíthetünk?

Már tekertem le az ablakot jó elõre és a férfi ingatta a fejét mosolyogva és azt még sikerült elcsípnem, hogy zines.
Tessék? De akkor már kiszálltam.
Köszönöm, hogy megálltak, de nem tudnak segíteni és én sem láttam messzirõl, hogy Suzuki. Az én autóm diesel üzemû, nagyon messzirõl jövök és bíztam benne, hogy elérem a következõ benzinkutat, de kifogyott.
Felajánlottam neki, hogy használhatja a mobilomat ha kell, de mondta, hogy az van neki is.
A legjobb az lenne ha valaki elvinné egy kútig meg vissza, megfizetné.
Mutattam az alvó gyereket hátul, hogy ez az egyedüli akadály, de amúgy nagyon szívesen.
Beszálltunk és tekertünk tovább s kíváncsian néztük a visszapillantótükörben, hogy megáll e valaki más.

Nem állt meg senki, amíg mi láttuk.

Közben eltelt egy év, újra nyár.
Ücsüküé szokta mondani, fene a frakkját, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.
Fillérre pontosan kiszámoltuk a hétvégét, hogy mennyit kell tankolni oda-vissza. Gyerekeknek 3L tej, bográcsoláshoz hús, hagyma, fûszerek, egy üveg finom bor.
5000 Ft ment a kasszába és azt otthon is hagytuk a Pünkösd utáni hétre kezdésnek s még kenyér is kell.
Kis pénz sütizni meg üdítõre a gyerekeknek, haláli ahogy majszolják a süteményt és a kicsi tele szájjal megjegyzi, hogy fim, fiom... és közben a szájához emeli az üveget és ott marad a száján a nyoma, nem törli le.
Ez is érdekes. Gyermekeket és idõs embereket nem zavar a szájuk széléhez tapadt morzsa vagy nedvesség. Simán megvannak vele, csak akkor törlik le ha szólsz nekik, hogy Papa ott egy morzsa a szája szegletén. Pedig nyilván ugyanúgy érzi, mint én, csak nem jut rá ideje, vagy már nem annyira fontos.
A lényeg az, hogy a pénztárcánkban nem maradt csak 380 Ft hazafelé és a benzint is sikeresen kifurikáztuk a környéken, kis kirándulás.
Hazafelé indulva nem elég, hogy a friss cseresznyétõl olyan hasmenést kaptam, hogy csak vigyorogva ültem a fajanszon és kínomban már röhögtem, hogy épp felálltam de már ülhetek is vissza s mindezt egy órán át.
Mindezek tetejébe még nem biztos, hogy hazajutunk, nincs elég benzin az ótóban.
Súlyos gyomorgörccsel szálltam be az autóba és zártam be a kaput, majd gó.

Magamban végig gondoltam, hogy az elsõ benzinkútnál kiállunk és a nálunk lévõ 380 forintot beletankoljuk az autóba sûrû bocsánatkérések közepette, de ahogy készítettem ki a pénzt 100 Ft elgurult és beesett a kézifék mellé elérhetetlen helyre, késõbb még biztos fog problémát okozni.
Nagyot röhögtünk a nejemmel, hogy ennyire szerencsétlenek nem lehetünk, pedig de.

Jött egy Esso és kimondtam a varázsszót, álljunk meg!!

Kiszállok, srác leszáll az árnyékos hokkegylirõl és mondom szia, az a gondom, hogy nincs elég benzinünk, de a pénzünk is elfogyot, nem jutunk haza. Viszont...(s itt már elkezdte ingatni a fejét) itt a személyi igazolványom és odaadom a fiam telefonját (14E Ft.) s 4 nap múlva újra erre jövünk s kifizetem az ezrest, amit beletankolnék.
Gondoltam hátha átmegy bólogatásba, de nem, könyörtelen, még rávágja hogy próbáljuk meg egy másik benzinkútnál, nem messze nyílt egy új...
Nejem közben lehúzta az ablakát és nyújtotta ki a pénztárcát, hogy van még benne 280 Ft, azt tankoljuk bele. Srác mindjárt pattant és jelezte, hogy azt lehet.
275 forintnál megállt és hálásan megköszöntem. S még elmenõben rákérdeztem, hogy ennyire visszaélnek? Micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaa? Nyújtotta el, ha azt a pénzt, amit elloptak most a kezembe kaphatnám boldog ember lennék.


Nejem meg rám vigyorgott, hogy na mi van, lement a gyomrodról a lelki teher?
Az le, de a cseresznye még mindig dolgozik...
1L benzin az 20km, hazaértünk és még azon vihogtunk, hogy elfogyott a tej, sebaj, eladjuk a maradék benzint.

16. Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.


Keserûség van a lelkemben, mert még ha szem elõtt is tartom Isten kérését és természetesnek is veszem, nem találok viszonzásra. Olyan érzésem van, mint ha itt Magyarországon indult volna el az ítélet és mindenki:

1. Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk állanak be.
2. Mert lesznek az emberek magukat szeretõk, pénzsóvárgók, kérkedõk, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelõi.
4. Árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretõi.
5. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

De csak hessegetem magamtól a gondolatot, hogy áááá dehogy. Biztos máshol is rossz és ott is zord az emberek lelke. Aztán eszembe jutnak az erdélyi rokonaink, hogy milyen szegények és kilátástalanok, nincs semmilyük csak a nyagy szívük s a  határtalan kedvesség, amivel fogadnak, mindenüket megosztják velünk.

Én például beengedem a szórólapost a házba. Hozzám csenget, mert enyém a bal felsõ, elsõ. Ha nem vagyunk itthon, akkor egyel lejjebb nyomja, de oda már kiírták, hogy ide ne csengess, mert magánlakás?
Má nem azért, de melyik nem az?
Tudom, hogy jönnek haza a lakók és egy laza mozdulattal kiszórják a ládából a nem oda valót. Reggelente lemegyek és összeszedem az eldobott csikkekkel együtt, megfogom a taknyos papírzsebkendõt is a lépcsõn.

Egyszer az egyik lakó megkérdezte, hogy magának fizetnek ezért és közben kérdõn csodálkozott rám...???
Nem, én itt lakom, válaszoltam.
S tényleg, egyszerûen kellemetlen ha jön valaki hozzám és látja ezt a sok szemetet a lépcsõházban, a kertben a csikkeket, szélfújta újságokat.
Napi 5 perc és minden tiszta. A ház takarítója meg hetente csak kétszer jön, a maradék napokon nincs kötelessége.
Hogy is mondja Vonnegut? Ha magyar a barátod nincs szükséged ellenségre.
Vajon mire alapozta ezt egy második generációs amerikai író?

Szerkesztette: guga 2007. 05. 30. 20:43 -kor

[7of9]

Idézet: guga - Dátum: 2007. máj. 30., szerda - 21:39

Nekem is nyúlik az állam, de nem merek elengedni egyetlen ásítást sem a nejem miatt, mert vezet. Régebben a 200 kilós Zsuzsi anyakocán teszteltem, hogy odamentem az ólajtóhoz és szünet nélkül ásítoztam. Egyszer csak a koca is és az oldalára dõlt, elkezdtem vakarni a hátát és elaludt.

Leestem a székrõl.
Bocs.

[guga]

Tanuljunk angolul.

Tamás olvas.
Mit csinál Tamás? Tamás olvas.
Péter re bell.
Ambi pur.
Mit csinál Ambi? Ambi pur.
What the fuck Peter :confused:
Péter lábadozik.
Mi? Nem lázadozik?
De és nem adja vissza a harangot.
Kit érdekel?
I wana fucking Peter.

[guga]

A fekete macska



Tisztelt XY!

A nevem Zvolenszki Zoltán, 40 éves vagyok, házas és két gyermek apja.
Egy barátom ajánlotta, hogy forduljak Önhöz segítségért.

A probléma, hogy van a szomszédom, a K.J.
Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, milyen kategóriát merít ki az eset, minden esetre én zaklatásként élem meg.
Az egész 2005 nyarán kezdõdött egy parkolóhellyel. Akkor költöztünk ide és nem tudva az íratlan szabályokról elfoglaltam a parkolóhelyét. Mivel nem szólt érte így nem tudtam róla s többször is elõfordult, amikor munkából megjöttem. Õ meg gondolom magában õrlõdött és a felgyülemlett feszültségek odáig vezettek, hogy rákiabált a gyerekeimre, amikor azok felszedték a gyümölcsöt a földrõl és megették. Telekszomszédok vagyunk és az egyik fájának a lombja benyúlik a telkünkre. Gyerekek meg boldogan szedték fel és falták a lehullott gyümölcsöt.
Én szóvá tettem neki, hogy talán mégsem így kellene hangot adnia az esetnek, ha szükséges megtérítem a kárát.
Csak legyintett mérgesen és bement a házba. Ezt követõen már csak az alkalmakat kereste a kirohanásra, volt rá példa, hogy átkutatta az utcára kirakott kukánkat és feljelentett az önkormányzatnál, hogy mi elhullott állatot raktunk a szemetesbe. Persze azt gondosan elfelejtette megjelölni, hogy miféle állatról van szó. Az Õ macskája ejtett el a mi udvarunkban egy egeret és még láttam is, ahogy játszott vele a fûben.
A jegyzõ kiküldött egy férfit és csak a karomat tártam szét értetlenül, mert ha nem is tehénre, de legalább kutyára számított.
Kerestem a kompromisszumokat K.J-vel szemben de hajthatatlan volt. Egyedül élõ, zsörtölõdõs és mások életét is megnehezíti.
Az elsõ év nyarán, mikor nem voltunk itthon az ablakunk alá állította az automata öntözõjét, amivel a gyepet locsolta. Mire megjöttünk teljesen szétázott az ablakkeret, Õ meg tagadott mindent, mert eltüntette az öntözõ berendezést, másnap meg a kert másik végében állította fel.
Igazából nem lenne vele gond, tudom/tudnám kezelni a helyzetet, de lassan az õrületbe kerget azzal, amit csinál.
Eleinte nem figyeltem fel rá, de késõbb nagyon gyanús lett. Azt vettem észre, hogy mikor dolgozni indultam reggel, átszaladt elõttem egy fekete macska. Magamban meg is jegyeztem bár babonás nem vagyok. Ez elõfordult másnap is, harmadnap is és rendre minden reggel, ahogy mentem a parkoló felé. Kiléptem a kapun, elindultam a járdán és már jött is a macska a  sövény alól és futott át keresztben.
Persze magamban jót nevettem rajta, mulatságosnak tartottam egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a szomszédom áll az eset mögött.
Egyik reggel a sokadik „fekete macska szaladt át elõttem” után megálltam a helynél, ahol kiszaladt és vártam csendben. Egyszer csak meghallottam a szomszédom lélegzetvételét a buxus mögül, ahogy ott lapul.
Akkor jöttem rá, hogy módszeresen kifigyelte mikor indulok dolgozni és fogta a macskáját, lelapult a bokor mögött és ahogy elindultam Õ is indította a macskát. Szegény pára nagyon megkönnyebbült, ahogy átszaladt elõttem és visszanyerte a szabadságát.
Úgy tettem, mint ha nem vettem volna észre semmit.
Másnap reggel azonban a másik irányba indultam el és kerültem egy utcát, úgy mentem az autóhoz.
Ez így ment néhány napig, de ráuntam. Gondoltam egészséges a reggeli séta, de minek kerüljek egy fekete macska miatt kilométereket. Bíztam benne, hogy közben felhagyott a próbálkozásaival, de amint elindultam a járdán átfutott elõttem a macska. Ideges lettem tõle, nem azért mert hinnék benne, hogy bármi is történhet, nem vagyok babonás, de maga a tudat, ahogy ott lapul a bokor mögött és várja, hogy kilépek a kapun.
Másnap reggel egy félórával korábban indultam el otthonról, majd az után is. Egészen megnyugodtam és már kezdtem is túltenni magam a dolgon, de egyik reggel ismét, ahogy kulcsra zártam a kaput a macska átszaladt elõttem.
Nem bírtam tovább és bekiabáltam a kerítésen, hogy tudom mit csinál, azt is tudom, hogy ott van.
Aztán már egy órával korábban indultam, de csak két napig mûködött. Hiába a korai kelés a macska megint átszaladt elõttem. Erre nekiálltam utána futni az utcán és kergetni, beszaladt egy autó alá és onnan fújt rám.
A szomszéd természetesen feljelentett az önkormányzatnál, hogy zaklatom a macskáját. A jegyzõ napokkal késõbb kiküldte ugyanazt a férfit s miközben próbáltam vázolni a történteket rendesen összebarátkoztunk és megbeszéltünk egy délutáni sörözést.
Ám a helyzet ezzel még nem oldódott meg, ugyan visszatért minden a régi kerékvágásba, a megszokott idõben indultam el és a megszokott helyen a macska átszaladt elõttem. Megálltam és elkezdtem széthúzni a bokrot, hogy megnézzem a szomszéd ott van e mögötte. Természetesen ott volt és azonnal lefényképezett, hogy én leskelõdöm a bokrokon keresztül a telkére és zaklatom Õt. Szintén feljelentett az önkormányzatnál és mellékelte hozzá a fotót is. A jegyzõ kiküldte a férfit, én behûtöttem a sört és jókat nevettünk a fényképen, amit elhozott magával.
Az udvaron ültünk a kerti asztalnál és természetesen K.J. Ezt is megörökítette ill. továbbította az önkormányzat jegyzõjének egy kis kommentárral, hogy én megvesztegettem a hatóság emberét, az pedig munkaidõben alkoholt fogyaszt.

Tudtak róla az önkormányzatnál, hogy kivel állnak szemben, Õk sem szívlelték, de muszáj volt hivatalból eljárni az alkoholfogyasztás miatt. Így a barátom kapott egy fegyelmit, de dolgozhatott tovább.
Napok, fekete macska, belefásultam és szûnni nem akar.
Amiért leírni kényszerültem az egészet az a tegnapi nap reggele. Kiléptem a kapun és a macska átszaladt elõttem. Mentem az autóhoz és végig kattogott az agyam, hogy mit lehetne kitalálni, hogyan lehetne megoldást találni a kialakult helyzetre, hogy elejét vegyem ennek a nem is tudom minek.

Csak a csattanásra eszméltem fel és tértem vissza a jelenbe, nem adtam meg az elsõbbséget, figyelmetlen voltam és összekoccantam egy másik autóval. Szerencsére megúsztuk sérülés nélkül, de alaposan elgondolkodtam, hogy mi értelme ennek az egésznek. Nyilván a fekete macska az oka az egésznek, ehhez már nem kell hit, pontosan tudom és azt is, hogy a szomszédom most elégedetten hátradõl a foteljében, összekulcsolja a kezét a hasán és kitalál valami mást, amivel bosszanthat.

Meghirdessem a házat, elköltözzünk másik városba, új munkahely, új iskola, új élet? Vagy egyszerûen csak lõjem le a szomszédomat?
Kérem segítsen rajtam, adjon valami tanácsot, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben.
Próbáltam már vele beszélni, de csak gúnyosan nevet rajtam, meg sem hallgat, megy be a házba. A gyerekek már rendesen félnek tõle és utálják a macskákat.

A történet, akár igaz is lehetne

Szerkesztette: guga 2007. 06. 02. 20:03 -kor

[guga]

Kisbéka, bulutty

2006 áprilisában elhatároztuk a nejemmel, hogy építünk két kerti tavat a telkünkön, egyet a ház mellett, egy kicsit. S egy nagyot a telek közepén.
Kronológiai sorrendben a képek:



1.A máshol fel nem használható, ki nem dobható vasakból és betonokból csináltam a sziklakertnek merevítést.

2.Ebéd elõtti ejtõzés

3.Ebéd utáni ejtõzés

4.A kerti tó alapja estére a helyére került

5.A kerti tó benépesült

Igen ám, de olyan száraznak, üresnek tûnt a kisebbik tó. Másnap elugrottunk autóval egy helyre, egy burjánzáshoz, egy önképzõ tóhoz és szedtem gyökerestül sást. Beleraktam egy vederbe és az aljába vizet. Nagy örömömre találtam az árnyékos részen a fûben kis békákat. Tényleg picik voltak és kergetõztem velük mire összejött vagy 8db belõle, az is hupp bele a vödörbe, gondoltam tóba jó a béka, legalább pusztítja a szúnyogot.

Hazaértünk és nagy mûgonddal ültettem el a kövek között az apró sást és végeztével szépen belehelyeztem a békácskákat is. Nem tetszett nekik a helyzet, körbe-körbe úszkáltak és kiugráltak a vízbõl. Egyenként paskoltam õket vissza a vízbe, de ahogy félrenéztem már a fûben varattyoltak és ugrándoztak. Órákkal késõbb a szomszédom hangját hallottam a boros pincébõl, ahogy sûrûn és cefetül káromkodik valami békák miatt, hogy tele van vele a pince. Rögtön vigyázzba álltam és elillantam, nehogy kiderüljön, hogy én hoztam a békákat de átment hozzá és beugráltak a pincéjébe.
Béka téma off, egészen másnapig. Gyerek megy le a pincébe befõttért, tettünk el körtét. Van vilmoskörte fánk kettõ, macerás a befõzés, de az íze jobb, mint a teszkósé. No meg saját, de nem ez a lényeg. Levente rohan fel, hogy áááááá, Apaaaaaa ááááááá, minden tele van békákkal.

Jóvammá, ne szirénázz annyit. Lementem és egy sereg kis béka hûsölt a pincében, jóval több, mint amennyit tegnap hoztam. Ha azt veszem, hogy a szomszéd pincéjében is van, az enyémben is, akkor rengeteg kis béka van. Amellé hoztam még + 8db kis békát. Bulutty.
Összeszedtük õket a vederbe és kivittük a határba, a kukoricásba. Mikor beléptünk a magasra nõtt szárak közé a fiammal azt láttuk, hogy rengeteg béka menekül minden felé. Hozzáadtunk még egy fél vederrel és nyugtával dícsértük a napot. Békás év ez, esõvel jönnek vagy a földbõl bújnak fene tudja de eltelt egy év.

Megyek le a pincébe gombáért és borért. Bográcsolok kacsát gombával és meglocsolom kevés borral, de közben én is belenyalok az üvegbe.
Veszem le a polcról az üveg bort és a szemem sarkában megmozdult valami, éppen csak ugrott egyet hanyagul. Lehet jelezni akarta, hogy ott van, ha nem megyek le meg sem mozdul. Nem volt rémült csak tenyérnyi.
Hogy..., hogy a fenébe nõtt ekkorára???
Mit evett ez a béka itt a pincében, hogy ekkorára nõtt egy év alatt? Látom vakolat megbontva, de homokot csak nem evett, ez nem a Dûne.
Akkor látom, hogy a megbomlott vakolat alatt még négy béka lapul, összebújva. Az anyátok nyálkás kurutty mindenit. Büdös dögök, nem vagyok kibékülve velük ebben a szituációban, ezeknek egy tóban lenne a helyük, vagy legalább kettõnek dísznek a kerti tóban. De nem itt a pincében, ahová az ember fia ínycsiklandó dolgokért jár le.
Találtam 12db-ot és szintén veder, kivittem mindet a határba és szélnek eresztettem Õket.

Kerti tó közben benépesedett. Macskák oda járnak inni, szomszédban van vagy 10. Halak már nincsenek benne, mert a macskák kifogták, nem haragszom rájuk, ez a dolguk.
Sás is benõtte emberesen, le is kellett vágnom ollóval, mert már nem látszott a tó.
Ahogy húztam szét a sást benne az egyik kõrõl beugrott egy béka a vízbe és lent maradt, láttam is hogy hol. Elkezdtem vakarni a fejemet, hogy ez meg milyen béka, biztos nem én hoztam ide, ez magától telepedett le.
Nem bántottam csak filóztam rajta és meglestem, ahogy újra kiült arra a kõre és napozott. Szép nagy kecske béka.
Este kiültem inni egy pohár bort és közben nekiállt hangosan vartyogni, gondolom valami párzási nótát döngölt de eléggé idegesítõ volt az esti csöndben.

Eszembe jutott Apám meg a tanya, ahol gyerekkoromban laktunk. Volt egy nagy esõ és a tanya mögött megállt a víz. Gyönyörû volt, egy méter magas víz és vagy 100m hosszan, mert beszivárgott a környékrõl is, a területünk alacsonyan feküdt.
A magasra nõtt füvet ellepte a víz és három nap múlva megmelegedett. Gázoltam a kristály tiszta vízben és pocsoltam sikítozva, jöttek a szomszéd lányok is és meztelenül ugráltuk a fejeseket egész délután. Egy hét múlva apró kis pöttyök jelentek meg a fûszálakon, majd ebihalak s késõbb békák lettek, a víz viszont nem vonult le, maradt.
Apám esténként a partján ült és egy légpuskát tartott a térdén, emelt, célzott, bulutty s tölt. Emelt, célzott, bulutty s tölt. Fejébe vette, hogy kilövi az összes békát a vízbõl, mert éjjelente olyan kóruspróbát tartottak, hogy fater õrjöngött a dühtõl, nem bírt aludni. Másnap meg hajnalban ment dolgozni.

Reggel raktam a tüzet a nyársaláshoz és odavetõdött a pillantásom a kis tóra, a kövön 2db béka ült. Mondtam is magamban, hogy fene a zsírod csak becserkésztél egy nyõstényt magadnak, de nem marad ez így.
Megfogtam mindkettõt és kivittem a határba, jó messze, hogy nehogy visszataláljanak.
Ebéd után lefeküdtem a fûbe hortyogni egyet, de nem bírtam, mert folyton brekegett valami. Felkeltem kelletlenül és odamentem a tóhoz, mindkét béka ott napozott nagy lelki nyugalomban és várták a nirvanát.
Felrémlett Apám eltorzult arca, emel, céloz, bulutty és tölt.
Nekem viszont nincs puskám. Viszont a szomszédban van macska bõven.
Körbepakoltam a kis tó környékét csirkecsontokkal, ami bogrács után megmaradt és nagy elégedettséggel ledõltem egy fa alá aludni.

Ahogy viselkedem a telken a szomszédokkal szemben néha fura de tolerálják.
Mások már reggel ötkor kapálnak és ha lépek ki az ajtón egy félkörös féllábasra már tolják át a kerítésen, hogy itt van szomszéd igyon, ne sajnálja magától ezt a kis szíverõsítõt. Pálinkákkal nincs is baj, nagyon nem lehet elrontani de a bor az valami cefet. Hajnaltól késõ mikulásig gürcölnek a szõlõben, befektetett idõ és energia kijön literenként 2500 forintra és olyan mosogatólevet gyártanak belõle, hogy az embert kerülgeti a szapora.

Nejem egyik délelõtt feküdt mellettem a fûben és a lába az égben egy fa törzsének támasztva, ilyet a szomszédok sosem láttak és nem is értik. Az egyik kínjában mikor arra jött megkérdezte, hogy van munka bõven, mi??? S nézett a nejemre kérdõn.
Nem, nekünk nincs semmi, vágta oda a nejem keményen és még jobban elkényelmesedett a fûben. Én közben meg nem tudtam hova fordulni úgy vihogtam.
Nagyon nem kedvelnek bennünket, mert mi szeretünk élni és élvezzük a telkünket.
Dolgozunk mi is, de mellette lazítunk ahogy a csövön kifér s a lazításunk sokkal látványosabb, mint az elvégzett munkánk. Viszont nem nekik élünk, nem nekik dolgozunk és pihenünk s nem is tartozunk beszámolóval, hogy miért.
Csak fura, nem tudják értelmezni, mert Õk állandóan a kapa végén lógnak, mint ha valaki szünet nélkül vesszõzné Õket.

Ezt nem lenézésbõl írom, tény, tényleg nem tudnak kikapcsolódni, folyton aggódnak valami miatt. Valami mindig baj és mondják is, hogy az a baj, meg valami mindig drága. Megint felemelték az árát, aztán mondják az embereket, meg hogy ma ilyen a világ. Könnyen feldolgozható sztereotípiák.

A számításom bejött, a macskák kifigyelték a békákat is a csirkecsontok mellõl és csönd lett. Kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy a két békának annyi, hisz olyan kecsesek voltak és nagyok, meg a nevük is. De aztán elhessegettem az önvádló gondolatokat.

Tudod mire emlékeztet engem ez a sztori? A húsvétkor ne vegyél a gyerekednek kis állatot c. epizódra, akárhogy is visít.

1990-ben megláttam a helyi kis állat kereskedésben a kacsákat. Kicsik voltak és aranyosan sipogtak.
Vettem kettõt hirtelen felindulásból.
Eleinte babusgattam õket, hogy patyi-patyi-patyi. De késõbb elég sok sört meg kellett inni, hogy tudjak tõlük aludni a szobakonyhás albérletben. Hajnalban meló, de elõtte emel, céloz és blutty, csak nem a sörét, hanem a sörét s nem habosan.
Pár nap múlva rájuk untam és elvittem õket a Kosztolányira, a feneketlen tóhoz.
Hajnalban mentem, hogy senki se lásson és elengedtem a kis kacsákat a vízen.
Még el sem tudtam menni a partjától és mindkettõ elpusztult, harcsa, harcsák ették meg. Megérezték, ahogy kapálódznak a víz tetején és sipákolnak. Fene tudta, hogy van benne harcsa.
Persze gyerekkoromban volt ismerõsöm, aki kis kacsával fogott a kettõs kõrösön harcsát. Rákötötte a lábára a hármas horgot és elengedte a folyón.
Egyszer csak eltûnt a kacsa, lenyelte egy hatalmas harcsa. Ültem a tûz mellett, forgatták a nyárson, locsolták olajjal és fûszerezték, nagy anekdotákat meséltek egymásnak és fogyott a bor, emel, céloz, bulutty.

Szerkesztette: guga 2007. 06. 05. 06:18 -kor

[guga]

Tudom nagy vagyok, de azt nem, hogy miben.
Az alkoholizmus bálványimádás.
A narkó pedig levetkõztet lelkileg.

Valami még hiányzik, pedig mindhárom én vagyok.
Megyek s elbújok vissza a vackomba, ne lásd mit gondolok.
Csak mutatok egy arcot mit látni vágysz és hinnél benne.
Egyszer összeomlik akár a kártyavár.

Ideje lenne hitet váltanod s akkor elkerülhetõ lenne.
Nekem sem kéne színészkednem s a te hited sem menne tönkre.

Ilyeneket kell írjak, hogy figyelj rám?

[Kettisz]

Gondtalan vagyok.
Gondatlan vagyok.
Gondolattalan vagyok.

Gondom van.
Gondolkodom.
El-el. Gondosan.

[csozsi]

Olyan nõtlen volt a topic. Ideje volt megjönnöd már.

[Kettisz]

Pedig itt nem is illik kettiszkedni.   
Egyébként saját költemény, vagy 14 évvel ezelõttrõl, de most eszembe jutott. 

[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2007. jún. 6., szerda - 15:08

Pedig itt nem is illik kettiszkedni.   

Hja, nem lehet csettopikolni  :Р kicsit olyan, mint a lábujjhegyen templomban, szisszensz oszt páros lábbal toloncolnak ki  

De, hogy ON legyek:

Vízbomba

Mikor említettem a fórumon, hogy fizetõssé fogom tenni a guga.hu-t, akkor cyberde ezt válaszolta:

Idézet

Nem fog mûködni!   (najó! esetleg próbából lesz, pár rugó bevételed, aminek min. a felét vissza fogják követelni!    )

Hogy miért?

1. Ingyen is olvashatnak n+1 elmebeteg oldalt.

2. Nem nyújtasz semmi olyan extrát ami miatt érdemes lenne elõfizetni, pl. bmiféle adatbázis hozzáférés, nem publikus információk, ingyen sms, korlátlan webtárhely, mailszerver, saját blog, fórum, bmi.

3. Nem vagy celeb, de legalább egyet sem ismersz.

4. A stílusodat az elsõ írásod elolvasása után megszokják/megunják. Ráadásul az írásaid hosszabbak, mint amennyit a tanulság/csattanó igényel.

5. stb...

Ha már mindenáron fizetõssé teszed, akkor kérjél min 10 rugót egy hónapra, ui mindenki csak egyszer fog fizetni, úgy viszont jobban jössz ki. 



Ja és persze   :Ð

Tudtán kívül, akaratlanul azért volt az írásában elismerés, még ha oly kicsiny is.
Nem azt vágta a fejemhez, hogy stílustalan vagyok, hanem a stílusomat megszokják/megunják.
2 hónapja megy az oldal úgy, hogy fizetni kell érte. A látogatottságom havi kb. 70.000 ember mínusz a keresõvel klikkelõk, ami mondjuk legyen 20.000.
Marad stabil 50.000 ember mínusz a külföldiek, akik makkot sem tudnak magyarul.
Unresolved/Unknown, US Commercial, Network, Romania, Slovak Republic, Switzerland, Germani, United Kingdom, Netherland, Japan, Turkey, Finland, Austria, Czech Republic, Poland, Argentina, Mexico, Denmark, Yugoslavia, háde blábláblá, remélem nem hagytam ki senkit, nehogy sértõdés legyen belõle.

https://sw.rettesoft...webalizer/guga/

Legyünk bõkezûek és vonjunk ki 10.000 embert.
Marad beton 40 rugó magyar klikkelõ, akik havonta meglátogatják az oldalamat és olvasgatnak, letöltik a filmeket és átküldik egymásnak az ingyenes password-ot, ami általában 28 napig él.
Youtube-ra és a magyar Indavideobomb-ra szoktam kirakni kisfilmeket hunguga név alatt és megtoldom ingyenes belépõvel.

Na jó, rövidre zárom ezt az elmélkedést, tényleg nem kerestem még vele egy forintot sem, de az eredeti cél nem is ez volt. Az oldalamat gerilla reklámnak használtam, használom, hogy megcsípje a média és fizessen be egy körhintára, hajam lobog, leszállok lábam remeg, szédülök de megvolt.

Nem is ez a lényeg, eredetileg nem errõl akartam írni csak valahogy szóba kellett hoznom cyberdét és azt, hogy elismerte van stílusom.
Karinthy Frigyestõl olvastam egyszer az így írtok ti c. kötetet, ahol kortárs írókat, stílus elemeket parodizált.
Remek olvasmány, ajánlom mindenkinek. Ha valaki veszi a bátorságot, hogy kifigurázza mások stílusát, az több, mint stílus. Átlát rajtuk, zsigerbõl tud azonosulni mindegyikkel és kisujjból kirázza ugyanazt, ami másnak nehezen megszerzett vagy vele született tehetség.
Olyat, hogy „így írtok ti” letenni az asztalra nem könnyû feladat.
Elõször ugye van az, hogy én így írok, néhány mondatból felismerhetõ vagyok még ha a nevem nincs is ott. Van hangulata, átjönnek képi elemek, még ha nem is hajszálra ugyanaz, de van íze és megmarad néhány sor végleg az ember fejében. Elraktározza és ha eljön a megfelelõ élethelyzet, akkor paste. S rájön, felismeri, hogy áhhááá, errõl beszélt.

Karinthy Frigyesnek a nyomába sem érek, parodizálni sem tudok, de azért most megpróbálkozom valamivel. Elhagyom a saját stílusom és úgy írok, mint még soha. Mint ha idegen ember ülne a gép elõtt. Hozzám mérten idegen téma, hangulat és megfogalmazás.
Mindezt csak dacból.
Cyberdének abban igaza volt (eddig), hogy az oldalammal nem fogok keresni egy vasat sem. Kis ország, közöny, és nincsenek jó melleim, amivel domboríthatnék.

De, hogy a stílusom megunják? Erre azért rá tudok cáfolni.

Kell hozzá pár dolog. Felveszek olyan ruhát, amit még soha, van itt egy lila pulóver nagy USA felirattal, okádék parfüm szaga van, egy ismerõsöm hagyta itt.
Berakok olyan zenét, amit még soha nem hallottam és nem is tenném, mert távol áll. Olyan témát keresek, ami nem sajátom és ha nem kéne, nem írnék róla, de mégis én.
Végül írok egy levelet Kiszel Tündének, hogy feleségül veszem

De kezdjük rögtön az elején, a téma, hogy mi legyen, meg a cím is, olyan ami rám nem jellemzõ.
Valaki írta, hogy elég elolvasni a címet és már tudja, hogy guga írta.

Vízbomba

Ez jó lesz? Kellõen értelmezhetetlen és rossz cím, sose adnék ilyet, de most tényleg errõl lesz szó.

Akkor kezdõdjék:

Itt ülök lila pulóverben és Neoton Familiát hallgatok, a hazudós c. számot.
Ügyelek rá, hogy két ellel írjam, mert fülem is kettõ van.
Hopp itt egy picit felismerhetõ volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).
Fussunk neki még egyszer:

Fényképes önéletrajz, mellékelt motivációs levéllel.




A nevem Ármin Beáta Márta (Mártika).
„A, B” kategóriás jogosítvány.
Készségek, képességek
Jó alkalmazkodó képesség
- Jó kommunikációs képesség
- Az önállóság megtartása mellett csapatmunkára való készség, precizitás
- Jó emberismeret
- Kreativitás
- Határozott megjelenés

A Kossuth Lajos Általános és Mûvészeti Iskola után kereskedelmi szakközép  iskolát végeztem Debrecenben és egy közeli faluból Sárándról jártam fel. Napi 26 kilométert buszoztam oda s vissza. Közben alkalmam nyílt illetve rám bízták a falubéli kisiskolások és óvodások kíséretét a buszon s hazáig.
Kreatív, 46 éves, fiatalos gondolkodású, gyermekszeretõ vagyok. A gyermekeimmel, unokáimmal rengeteg rendezvényre járok. Hobbim a zene, és az olvasás.
Megbízható, jól szituált, felelõsségteljes, vallásos, vidám, elfogadó, okleveles bébysitter vagyok  referenciával.
Sok szabadidõvel, jó beszédkészséggel és pedagógiai érzékkel, megfelelõ gyakorlattal rendelkezem.
Alkalmazott fejlõdéslélektan és iskolapszichológia szakirányon végzem a tanárképzõt is.
Motivációval és elhivatottsággal, hosszú távú, megbízható munkát keresek egy kedves, aranyos családnál Debrecen vagy környékén.
Erõs jellem vagyok, szeretem a kihívásokat, nyitott vagyok az új dolgokra, képes vagyok kitartóan küzdeni a céljaimért. Fõ irányelvem a maximalizmus és a  mérsékelt tolerancia .
A tolerancia latin eredetû szó, elsõsorban türelmességet jelent mások véleménye, fõleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránt.

Hopp itt egy picit felismerhetõ volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).
Fussunk neki még egyszer:

Határtalan, erõs, mindent megelevenítõ, örökkön szabad SZELLEM  vagyok. Szellemem testemben mint tökéletes alkat, sugárzó egészség, fiatalos erõ, lélekben mint harmónia és összhang, ÉN-emben mint az örök LÉT nyilatkoztatja ki magát.

Kérem tekintse meg az alábbi kisfilmet, mellyel illusztrálni szeretném, hogy miként zajlik egy kedves kis délután a rám bízott gyermekekkel.

Megtölt, lenéz 50mb *.mpg >  vízbomba <

Hopp itt egy picit felismerhetõ volt a stílusom:)

Szerkesztette: guga 2007. 06. 06. 21:43 -kor

[Kettisz]

Idézet: guga - Dátum: 2007. jún. 6., szerda - 21:35

kicsit olyan, mint a lábujjhegyen templomban,

Tényleg olyan! 

Figyelj csak! Nem szeretnék személyeskedni (beszéljünk csak kicsit  rólam!  ), de már többször szerettem volna említeni. Emlékszel, hogy úgy 97-ben elkezdtünk írni egy levélregényt, a Te neved Pompous Mars-hen volt, az enyém Pompous Kettisz, és Te börtönben voltál, olyan agymosás-félén, én meg a húgod voltam, de nekem meg amnéziám volt, és a lényeg az volt, hogy emlékképek felidézése alapján kellett volna fényt deríteni a közös múltra. Mindez a jövõben játszódott. 
Itt van nálam az eredeti példány, egész jó volt, sajnos nálam akadt el a dolog, pedig azzal biztattál, hogy kiadatjuk,  és akkor most híresek lennék!  
A Te leveleidnek az volt a sajátossága, hogy nem volt benne számnév, az enyémnek meg, hogy zöld tollal írtam.  :Ð

[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2007. jún. 6., szerda - 22:31

az enyémnek meg, hogy zöld tollal írtam.  :Ð

Emlékszem rá, elég lassú volt, mert még sorba kellett állni a postán, utána várni, hogy megírd és hozza a postás. Tiszta ideg voltam és mondtam, hogy ijjj de jó lenne ha létezne már az internet

S lõn.

Éjjel rólad álmodtam. Együtt raboltunk ki egy bankot, de közben kijött a rendõrség. Elmenekültünk s késõbb vettük észre, hogy nem miattunk jöttek ki. A bankban meghalt egy ember. Helyszíneltek, elmentek és mi meg visszamentünk, a pénz ugyanott volt a táskában, de már nem volt elég. Odatolattam egyí IFA-val és arra pakoltad fel targoncával a raklapos bankjegyeket.

Inkább ezen jártasd az eszed :Ð

[Kettisz]

Idézet: guga - Dátum: 2007. jún. 7., csütörtök - 5:47

Éjjel rólad álmodtam. Együtt raboltunk ki egy bankot, de közben kijött a rendõrség. Elmenekültünk s késõbb vettük észre, hogy nem miattunk jöttek ki. A bankban meghalt egy ember. Helyszíneltek, elmentek és mi meg visszamentünk, a pénz ugyanott volt a táskában, de már nem volt elég. Odatolattam egyí IFA-val és arra pakoltad fel targoncával a raklapos bankjegyeket.

Inkább ezen jártasd az eszed :Ð

Legalább jól néztem ki?


Megfejtés: Mindketten pénzéhes dögök  vagyunk, akik nem riadnak vissza törvénytelen cselekedetektõl sem.
Azt hisszük érdekesek vagyunk, de nem, hisz még a rendõrség sem figyel fel ránk, pedig raboluk éppen.
A halott ember leszámolás a múlt kísérteteivel, az IFA pedig a jövõbeli nagy lehetõségek elõrevetülése, melyet kemény munka árán érhetünk csak el, erre utal a  targonca. Ennyi. 
De azért az egy kicsit erõs, hogy Te tolattál oda az IFA-val.
  :Ð

[*Ücsüküé*]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2007. jún. 7., csütörtök - 9:21

De azért az egy kicsit erõs, hogy Te tolattál oda az IFA-val.
     :Ð

Hát, amekkora valaga van...   :Ð

[guga]

Hatigvanló

2004 nyara, szép volt és hõség, Szilvásvárad.
Szilvásváradi camping, furnér lemezbõl házak, megáll a hõség, nem lehet megmaradni csak a közös zuhanyzókban a tus alatt, de legalább olcsó és elfér az egész család.
Ki sem mozdultunk napközben, max. bográcsozni a völgyben és rekesz számra hozni a fagyasztott sört. Nem mertem venni csak krumplit, hagymát, füstölt szalonnát és füstölt kolbászt, jó száraz volt.
Fûszerekkel el voltam látva, pucultam vagy 4 fej fokhagymát és rittyentettem egy betyáros paprikás krumplit kolbásszal gazdagon.
Olyan meleg volt, hogy megfájdult a fejem. Utána ittam sört és rosszul lettem. Beültem a tusolóba a hideg víz alá és próbáltam emberi ábrázatot ölteni.
Folyton beleszóltak.
Guga te hülye vagy.
Guga fizess egy sört, Guga van még házi pálinkád? Guga maradt még paprikás krumpli? Egymásnak adták a közösségi zuhanyzó kilincsét, nem tudtam ellazulni vagy legalább annyira magamra maradni, hogy a rosszullétet egy kis önsajnálattal vegyítve élvezzem.
Talpra kellett állnom, megtörölköztem az áporodott levegõben és közben hallottam, hogy valami zsong.
A furnér fal zsongott egy helyen. Elõbb csak megkocogtattam és hangosabb lett, utána a papucsommal rúgtam bele és méhek lepték el a zuhanyzót, mint a felhõ. Futás.
Meztelenül ki a járdán, a hatodik ház a mienk, de addig mindenhol kint ülnek.
Méhek nem üldöznek, indokolni sem tudnék, mindegy közben üvöltöm, hogy ne menjen be senki a zuhanyzóba.
Gondnok jött és leszigetelte, méheket elköltöztette. Bár tudom ez nem így megy. Biztos megölte Õket és nem valami környezetbarát módon.
Reggel visszafojtott lélegzettel ültem be nagyvécézni, csak az apró kis reccsenések zavartak a koncentrálásomban, figyeltem zümmögnek e. De nem, a gondnok alapos volt.

Kis plakát a bejáratnál, hogy lovagolni jó, falu végére menj és ott egy tanya, 30 perc 500 Ft.
Asszonynak mondom, hogy gyerek biztos élvezné, én már voltam évekkel ezelõtt ugyanitt, ebben a faluban, csak nem ennél a háznál.
Paprikás krumplinak nyakára hág, halásztam ki a kolbászkarikákat mások elõl.
Hiába no, igazi szülõ vagyok és még vendégeink is voltak.
Zsíros szájamat megtörlöm és sör, az legalább hideg.
Pálinkát már nem mertem inni, mert egyik este addig kínáltak, hogy egy másik campingban kerestem kis családomat s be is nyitottam egy lakhandiba s nem vették jó néven. Szerencsére semmire sem emlékeztem belõle, pedig lehet fájt.
Mindegy, pálinkát azt ne.
Megvártul míg leszáll az est, nap sem tûz.
Karéj gyerekkel elindultunk s két család. Falu vége nincs túl messze, lóra hát, lóhátra.
Befordulunk egy földúton, póznán tábla, hogy lovaglás. 100 méter múlva egy büdös tanya de tényleg az, asszonynak mondtam is, hogy fussunk el.
De erõsködtek jó lesz az.
Csengõ az nem volt, ellenben nagyon büdös, mondom hahóóóóóóóóóó.

Semmi.

Hahhhhhóóóóóóóóó de már hangosabban. Erre kijön egy dürhõ cigány asszony meztéláb, lábujjkörmei feketék, pohos a hasa és rajta egy kopott indigókék kötény, hagymát pucult, hozta ki kézben. Zsíros, csapzott haja volt és csak annyit kérdezett emberesen, hogy bele is szégyenlettem magam.

MIT AKARNAK ITT MAGUK?

Hát kérem lovagolni, mutattam a táblára, amin a lovaglás és egy stilizált ló rajza, meg hogy 30 perc és 500 Ft.

Hatigvanló vágta rá erélyesen, lenézõn, mint aki puha népséget vél látni bennem s kicsiny családomban, kik várakozón karéjt vettek körülöttem.

Szóval hatigvanló, ránéztem az órámra és tényleg már fél hét.
Mondom biztos nagy a jólét kigyelmeteknél ha nem kell a pénz és a lovak se tuti érnek rá.
De az asszony elejét vette a megrõkönyödésünknek és hogy annak hangot is adtunk.
Magára húzta a szúnyoghálós ajtót és puculta a fej hagymát tovább.
Másnap már megalapoztunk mindent, kifigyeltük az órát, most van fél öt. Egyeztessünk és mellé egy pohár pájinka a fagyasztóból.

Idõben érkeztünk, az egész család az udvaron volt és valami büdöset fõzött.
Ezt most nem azért írom, mert cigányok, hisz ha valaki bográcsol az a legkevesebb, hogy az arra járók ha a levegõbe beleszagolnak, akkor a nyelvükkel csettintenek.
Nekem legalábbis így vannak a telekszomszédaim, ha elkezdek fõzni mindjárt felbukkannak a környékrõl egy kis házival, annak reményében hogy kapnak egy tányérral s közben diskurálhatnak az élet nagy dolgairól.
Szóval hatigvanló elõtt futottunk be és kivezettek az udvarra egy kisebb feketét.
Leventét felültette rá egy csaj és unottan elkezdte vezetni, mobiltelefonnal a fülén. Megindultak a határnak és láttam a csaj s a fiam két külön lény.
Rá sem hederített a fiamra, valakivel nagyon csivitelt a mobilba, én is a végét vártam.
A tulaj szintén pohos, a jólét ment a hasára, mert úgy lépdelt peckesen, mint aki görögdinnyét cipel és valóban úgy nézett ki a hasa és hozzá kék klotgatya.

Én most is, mint tegnap, felajánlottam a nejemnek, hogy fussunk, nem kötelezõ ez, de mégis csak én vagyok a férfi s tûrtem, meg próbáltam uralni a terepet.
Aztán mikor megérkezett a lóval a mobilos csaj, mégis csak sietve távoztunk, mert amit fõztek bográcsban az elviselhetetlen volt.
Talán enyv. De biztos adtak még hozzá valami gonoszat, mert azóta is azt emlegetjük, ahogy szenvtelenül kilépett a dürhõ asszony a szúnyoghálós ajtón és kötényében ott a hagymaszár, fél lába az ajtón belül, mint aki törõdni sem akar velünk, csak kényszerûség.

MIT AKARNAK ITT MAGUK?

Izé, próbáltunk megsemmisülni elõtte de úgy hogy legyen belõle anyagi haszna, hátha akkor megkegyelmez, de nem.
Ló csak hatig van, hatigvanló, vágta rá keményen s az ember mindjárt tudta hol a helye, ereiben vér megfagyott.

Kellemes csalódás volt Bélapátfalva. Az egy Szilvásvárad melletti falu és híres cementgyár. Évekkel azelõtt, mikor még aktív volt és eltartott egy egész falut, jártam ott a haverommal Böcével. Svájcisapkás melósok a fröccs mellett és megmondták, ha megmondták, akkor érdemes volt ahhoz igazodni, az Õ szavuk akkoriban hiteles volt, hogy így kell vagy amúgy.

Késõbb bezárták a cementgyárat és szélnek erisztették az embereket, szavuk sem volt.
De eszük az igen, a cementgyár helyén csináltak egy vidámparkot. Remélem látszik a kisfilmen mennyire közvetlenek és készségesek voltak, mosolyogva tessékeltek be a gokartba és még a fiam is mehetett, pedig a 14 évet sem töltötte be, mindegy, a lényeg a bevétel és kimosolyogták a zsebembõl az utolsó pár forintot. Mit meg nem tesz az ember ha örülni látja a fiát, fõleg ha akármeddig van ló.

48mb *.avi, megtölt s lenéz.

Ezt is lenéz és 14mb *.avi

[guga]

Idézet: *Ücsüküé* - Dátum: 2007. jún. 9., szombat - 12:12

Hát, amekkora valaga van...   :Ð

Figyejjémán bibe, ez nem cset   neszójjbe, mert  bezárják, áthelyezik, véghez viszik, mint én téged  :Ð