[Atti]

Idézet: Csybe - Dátum: 2005. febr. 21., hétfõ - 23:54

mondjuk ha nem egy városban élsz a kedveseddel?

Nekünk fél évig ment. Elõtte már 3 éve együtt voltunk, ebbõl másfél évig együtt is éltünk.
Igaz, itt a távolság 1200 km volt.

Egyetértek dani83-mal, ha szeretitek egymást ennyit ki lehet bírni, bár nem kellemes.

[Atti]

Idézet: F4f0rg1 - Dátum: 2005. febr. 21., hétfõ - 22:52

Ez a cime a topicnak, es erre valaszolnek roviden: Pezsgot kell bontani!

Ha neked ennyit jelent hogy végetért a kapcsolatod egy emberrel, akivel esetleg évekig együtt éltél ahoz csak gratulálni tudok 

[Erõs Pista]

Idézet: Csybe - Dátum: 2005. febr. 21., hétfõ - 23:54

mondjuk ha nem egy városban élsz a kedveseddel?

Azért szerintem baromira nem mindegy, hogy 30km-re vagy 3000 km-re van az a másik város.
Az elõbbibe naponta is lejárhatsz utóbbiba évente se biztos.

[Csybe]

Idézet: Erõs Pista - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 10:54

Azért szerintem baromira nem mindegy, hogy 30km-re vagy 3000 km-re van az a másik város.
Az elõbbibe naponta is lejárhatsz utóbbiba évente se biztos.

Igazad van. Nem a többszázkilométeres távolságokra gondoltam, amikor hónapokig, neadjisten évekig csak levélben, néha telefonon tartjátok a kapcsolatot, esetleg pár hetente látjátok egymást... ez számomra már teljesen irreális. Persze megint más, ha van egy kedvesed, akinek az élete úgy alakul, hogy hosszabb-rövidebb idõre kimegy valahová külföldre. De kapcsolatba én így semmiképp nem vágnék bele.

Az én esetemben Budapest-Székesfehérvárról beszélünk, ami lehet nem a legrosszabb, de mivel egyelõre autó nélkül közlekedek, nagyjából kereken 2 óra az út háztól házig. Nem az utazással van a bajom, be tudom úgy osztani az idõmet, hogy sokszor megtegyem. Viszont, mivel a barátnõm tanul, és természetesen neki is megvan a saját élete, így a hétköznapok nagy része gyakran kiesik, és sajnos mostanában egyre többször a hétvégék is... Volt, hogy két hétig nem láttuk egymást. Ehhez sajnos még egyéb nehezítõ körülmények is társulnak, például az átlagosnál szerintem jobban féltõ szülei...

És az a helyzet, sok keserû percet okoznak ezek a dolgok, mert én valahol másra vágynék, irigykedve nézem azokat, akiknek ha nem is a szomszéd utcában, de legalább ugyanabban a városban él a kedvese, szinte minden nap láthatják egymást, akár csak egy puszira is összefuthatnak valahol. Tegnap sokadszorra feljött ez a téma, hogy nem igazán jó így, de, mivel nagyon szeretjük egymást, nem "tudunk" mit lépni a szakítás nem megoldás...

Szerkesztette: Csybe 2005. 02. 22. 12:09 -kor

[Carmaged]

Idézet: andrew-- - Dátum: 2004. dec. 12., vasárnap - 20:31

Valahogy úgy.. a srác egyszerûen nem hagyja hogy továbblépjen és állandóan hivogatja stb..Ilyenkor én mit tehetek?Mert most kb annyi a helyzet h lényegében külön vagyuk.Én úgy döntöttem h ha akar mondani valamit majd keres.Nincs kedvem minden hétvégén ezt játszani..Hiába építek fel vmit hétköznap, az a hétvégén lerombolódik.Amúgy arra is gondoltam hogy eszerûen csak megijedt mert nem tud választ adni magának h mit is akar.Mindenképpen kikell ezt erõszakolnia magából?Nem lehet az idõre bízni?Nem kértem semmi különöset és mégis azt érzi hogy eröltetjük..

Bocs, hogy régi postra válaszolok, de szemezgettem a topicból és úgy látom, nem vagyok egyedül ezzel.

Nekem is ezen bukott meg egy túl egyszerûen és jól induló kapcsolatom... azt mondta, most egyelõre senkivel nem tudna olyan lenni (mármint õ nem tudna olyan lenni), így szeretne kicsit egyedül lenni, majd hív. Holnap három hete hív...

Neten beszéltünk párszor, de azért így nem beszéli meg az ember az életének gyakorlatilag meghatarozó dolgait.

Éés természetesen fájdalmas - habár kezdek rájönni belül is (nem csak racionálisan nézve), hogy búcsút mondhatok a dolognak -, mert õ volt tipikusan az az ember, akivel pár óra ismeretség után is majdnem félszavakból is...



U.i.: nem várok tanácsot, tudom, mit kell tennem. Ennek ellenére senkit nem akarok korlátozni abban, hogy a véleményét leírta. Csak jól esett megosztani, köszönöm, hogy elolvastad.

[szeder]

Idézet: Csybe - Dátum: 2005. febr. 21., hétfõ - 23:54

mondjuk ha nem egy városban élsz a kedveseddel?

Gondol, gondol - mondta Micimackó...

Ezesetben a két város milyen messze van egymástól? (;
Könnyû belátni ugyanis, h ez döntõen befolyásolja, h milyen gyakran és mennyi idõre tudtok találkozni.  Nem mindegy, h mondjuk egy ezresbõl és másfél-két óra vonaton zötykölõdésbõl megvan az odaút, mert csak 120 km-re van a két város, vagy 15-20k és 12-15 óra, mert 1000km-re...  Elõbbit nem is tekintem távkapcsolatnak, mert minden minden hétvégén gond nélkül megteheted, szemben az utóbbival, amikor is a hétvégébõl gyakorlatilag alig marad valami, ha nem éjjel utazol, ráadásul mire odaérsz, olyan leszel, mint a mosott sz@r.

Egyébként van olyan mondás, h a tartós házasság titka a két külön ágy...  két külön szobában...  két külön lakásban...  két külön városban...  két külön országban...

Kis híján két év (és még hátra van legalább ennyi...) és ~1000km távlatából úgy vélem, h nem egyszerû, de megoldható.  Ugyanaz a kulcsa a dolognak, mintha naponta találkoznátok:  szeretitek-e egymást.

Szerkesztette: szeder 2005. 02. 22. 17:11 -kor

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 15:58

Nekem is ezen bukott meg egy túl egyszerûen és jól induló kapcsolatom... azt mondta, most egyelõre senkivel nem tudna olyan lenni (mármint õ nem tudna olyan lenni), így szeretne kicsit egyedül lenni, majd hív. Holnap három hete hív...

Ha te akarsz tõle még valamit - tök mindegy, h az egy apróság vagy egy életre szóló kapcsolat esetleg, szal bármit - , akkor neked kell jelentkezned. Nem pedig ölbe tett kézzel ülni és várni, miközben keseregsz, h 3 hete nem hív. Hadd érezze, tudja, mennyire fontos számodra.
Ha nincs esélyed nála, akkor az hamar kiderül. De ha nem lépsz semmit, csak vársz, nem leszel okosabb semmivel és csak kényszerképzeteket gyártasz önmagadak.

Csak annyit kérdezek: mit vesztesz azzal, ha felhívod?

(Az, h mit ígértél neki vagy önmagadnak, az itt most nem számít )

ui: jah, ha nem akarsz már tõle semmit, akkor kár keseregni ... és felhívni.

Szerkesztette: fram 2005. 02. 22. 17:12 -kor

[Csybe]

Idézet: szeder - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 18:07

Gondol, gondol - mondta Micimackó...

Ezesetben a két város milyen messze van egymástól? (;
Könnyû belátni ugyanis, h ez döntõen befolyásolja, h milyen gyakran és mennyi idõre tudtok találkozni.  Nem mindegy, h mondjuk egy ezresbõl és másfél-két óra vonaton zötykölõdésbõl megvan az odaút, mert csak 120 km-re van a két város, vagy 15-20k és 12-15 óra, mert 1000km-re...  Elõbbit nem is tekintem távkapcsolatnak, mert minden minden hétvégén gond nélkül megteheted, szemben az utóbbival, amikor is a hétvégébõl gyakorlatilag alig marad valami, ha nem éjjel utazol, ráadásul mire odaérsz, olyan leszel, mint a mosott sz@r.

Fentebb már kitárgyaltuk...

Szerkesztette: Csybe 2005. 02. 22. 17:10 -kor

[szeder]

Idézet: Csybe - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 17:09

Fentebb már kitárgyaltuk...

láttam, de micsináljak, ha melléböktem? (;

[Csybe]

Idézet: szeder - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 18:12

láttam, de micsináljak, ha melléböktem? (;

Én amúgy távkapcsolatnak tekintem az 1-2 órás vonatutat... De kinek hogy. Van akinek mûködik így, van akinek kevésbé... Számomra az sem fér bele egy normális kapcsolatba, hogy általában csak hétvégén látjuk egymást.

[Carmaged]

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 17:08

Ha te akarsz tõle még valamit - tök mindegy, h az egy apróság vagy egy életre szóló kapcsolat esetleg, szal bármit - , akkor neked kell jelentkezned. Nem pedig ölbe tett kézzel ülni és várni, miközben keseregsz, h 3 hete nem hív. Hadd érezze, tudja, mennyire fontos számodra.
Ha nincs esélyed nála, akkor az hamar kiderül. De ha nem lépsz semmit, csak vársz, nem leszel okosabb semmivel és csak kényszerképzeteket gyártasz önmagadak.

Csak annyit kérdezek: mit vesztesz azzal, ha felhívod?

(Az, h mit ígértél neki vagy önmagadnak, az itt most nem számít )

ui: jah, ha nem akarsz már tõle semmit, akkor kár keseregni ... és felhívni.

Ha hiszed, ha nem, pont ezeken filózok én is és mások is pont ezt mondták.

Ki kell viszont, hogy ábrándítsalak: egy ígéret, amit én tettem, meglehetõsen fontos, még akkor is, ha esetleg olyan embernek teszem is, akit jó, ha félévente látok ezentúl élõben (kb. olyan "sûrûn" jár össze a társaság, ahol megismertem). Sajnálom, a gerincem nem engedi, hogy ne így tegyek. Aki ismer, az tudja, hogy ha valaki valamit megígér és nem teljesíti (persze nem mindenáron illetve, ha idõben szól elõre, hogy nem fog sikerülni), azért harapok. Gyakorlatilag semmi másért nem tudok haragot tartani, de ezért igen. Nagyon.

Illetve egyébként is gyakorlatilag teljesen letettem már a dologról. Nem a kesergést akartam jelezni azzal a résszel, amit beidéztél, hanem azt, hogy csalódtam valakiben, aki (eddig) nem tartotta be az ígéretét, pedig én õszinte voltam vele.

Na mindegy, még egy vonás azon a listán.

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 17:20

Ha hiszed, ha nem, pont ezeken filózok én is és mások is pont ezt mondták.

Ki kell viszont, hogy ábrándítsalak: egy ígéret, amit én tettem, meglehetõsen fontos, még akkor is, ha esetleg olyan embernek teszem is, akit jó, ha félévente látok ezentúl élõben (kb. olyan "sûrûn" jár össze a társaság, ahol megismertem). Sajnálom, a gerincem nem engedi, hogy ne így tegyek. Aki ismer, az tudja, hogy ha valaki valamit megígér és nem teljesíti (persze nem mindenáron illetve, ha idõben szól elõre, hogy nem fog sikerülni), azért harapok. Gyakorlatilag semmi másért nem tudok haragot tartani, de ezért igen. Nagyon.

Nekem nem kell elhinnem, én pontosan tudom

[ Lehet, h már ebben is vérprofi vagyok? :Ð ]

Komolyra fordítva: lehet, h nekem kell kiábrándítanom téged.

Megígértél neki valamit. Számodra ez fontos. Elhiszem.

Hadd világítsam nem ezt a szitut másik irányból. Szereted, szenvedsz a hiányától, de köt az ígéret.

1.
Az a benned dúló harc szempontjából lényegtelen (vagy mégsem? ), h õ azt mondta, h majd hív. Nem ígérte, de mondta. És nem tartotta a szavát. Eddig nem, de azért senki sem hiheti azt, h a szerelmet be lehet spájzolni X hónapra és majd ha hív, elõveszem, mintha egy perc se telt volna el.
A lényeg: a 3 hét neked több idõt jelent már sokkal, mint amivel számoltál, mikor abban maradtatok, h te vársz szépen csendben, õ meg majd yóól hív ...
2.
... miután yóól megoldotta egyedül azt a problémáját, amit nem sikerült akkor sem, mikor veled volt. Ha nem te vagy az a probléma, kétlem, h negatív irányba befolyásoltad volna a megoldáshoz vezetõ úton. Persze ha veled van problémája (és csak mással takaródzik), az gáz, de amit írtál, abból az látszik, h te nem így látod/láttad.
3.
Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Télleg? Neked most jó? Kötve hiszem. Képes vagy elnyomni saját érzéseid egy kib@szott ígéret miatt. Amit igazából magadnak tettél. Persze neki ígérted, de önmagadnak számít igazán, h megtartod-e. Kérdem én: mi a jóbüdös franc történik, ha _ez_ az ígéret nem tart 3 hétnél tovább?  Mert ugyi eddig nem hívtad ...

Összedõl a világ?
Legszívesebben szembe köpnéd magad a tükörben? Elvesztenéd az önbecsülésed?
Önmagad hazudtolnád meg, ha megszegnéd az ígéreted?
Vagy attól félsz, h pont azzal veszítheted el, ha felhívod?

Elárulom: semmi más nem történik, minthogy az érzelmeid erõsebbek az akaratodnál
És ha megszeged az ígéreted, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szavahihetõ ember, hanem azt mutatja, h mennyire szereted és mennyire hiányzik

Saját magad kínzod ezzel a makacskodással. Nem volt elég 3 hét? 3 hónapot szeretnél?

Szerintem jobban jársz, ha azt mondod azzal a csökönyös agyaddal, h félreállsz, ezzel kiveszed a féket magad alól és nem érdekel mi lesz, jöjjön aminek jönnie kell, szabad utat adsz az érzéseidnek. Vezéreljenek most azok. És majd utána megnézed, helyesen cselekedtél-e.
4.
Tudom, nagy geci vagyok, h felerõsítem a vívódást benned,
meg igazam van,
meg nem tudom úgysem a sztorit

de nem is kell tudom. Én csak egy irányt mutatok és ha abba irányba van játható ösvény, akkor rá is fogsz találni, ha igazán akarod. És rá is fogsz tudni lépni, ha félre tudod tenni a félelmeid.

Jó vívódást!

[Carmaged]

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 19:09

Nekem nem kell elhinnem, én pontosan tudom

[ Lehet, h már ebben is vérprofi vagyok? ]

Komolyra fordítva: lehet, h nekem kell kiábrándítanom téged.

Megígértél neki valamit. Számodra ez fontos. Elhiszem.

Hadd világítsam nem ezt a szitut másik irányból. Szereted, szenvedsz a hiányától, de köt az ígéret.

1.
Az a benned dúló harc szempontjából lényegtelen (vagy mégsem?), h õ azt mondta, h majd hív. Nem ígérte, de mondta. És nem tartotta a szavát. Eddig nem, de azért senki sem hiheti azt, h a szerelmet be lehet spájzolni X hónapra és majd ha hív, elõveszem, mintha egy perc se telt volna el.
A lényeg: a 3 hét neked több idõt jelent már sokkal, mint amivel számoltál, mikor abban maradtatok, h te vársz szépen csendben, õ meg majd yóól hív ...
2.
... miután yóól megoldotta egyedül azt a problémáját, amit nem sikerült akkor sem, mikor veled volt. Ha nem te vagy az a probléma, kétlem, h negatív irányba befolyásoltad volna a megoldáshoz vezetõ úton. Persze ha veled van problémája (és csak mással takaródzik), az gáz, de amit írtál, abból az látszik, h te nem így látod/láttad.
3.
Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Télleg? Neked most jó? Kötve hiszem. Képes vagy elnyomni saját érzéseid egy kib@szott ígéret miatt. Amit igazából magadnak tettél. Persze neki ígérted, de önmagadnak számít igazán, h megtartod-e. Kérdem én: mi a jóbüdös franc történik, ha _ez_ az ígéret nem tart 3 hétnél tovább?  Mert ugyi eddig nem hívtad ...

Összedõl a világ?
Legszívesebben szembe köpnéd magad a tükörben? Elvesztenéd az önbecsülésed?
Önmagad hazudtolnád meg, ha megszegnéd az ígéreted?
Vagy attól félsz, h pont azzal veszítheted el, ha felhívod?

Elárulom: semmi más nem történik, minthogy az érzelmeid erõsebbek az akaratodnál
És ha megszeged az ígéreted, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szavahihetõ ember, hanem azt mutatja, h mennyire szereted és mennyire hiányzik

Saját magad kínzod ezzel a makacskodással. Nem volt elég 3 hét? 3 hónapot szeretnél?

Szerintem jobban jársz, ha azt mondod azzal a csökönyös agyaddal, h félreállsz, ezzel kiveszed a féket magad alól és nem érdekel mi lesz, jöjjön aminek jönnie kell, szabad utat adsz az érzéseidnek. Vezéreljenek most azok. És majd utána megnézed, helyesen cselekedtél-e.
4.
Tudom, nagy geci vagyok, h felerõsítem a vívódást benned,
meg igazam van,
meg nem tudom úgysem a sztorit

de nem is kell tudom. Én csak egy irányt mutatok és ha abba irányba van játható ösvény, akkor rá is fogsz találni, ha igazán akarod. És rá is fogsz tudni lépni, ha félre tudod tenni a félelmeid.

Jó vívódást!

[ Vérprofi: úgy érted, ebben sem? :Ð ]

Elõször is köszönöm, ilyen jó kedéllyel már régen fogadtam egy alapos fejtágító értekezést.

Viszont a vívódást nem tudod felerõsíteni: mindez csak arra döbbentett rá, hogy már tényleg csak egy paraszthajszálnyit érdekel. Vagy talán még annyira sem. Úgyhogy a vége valószínûleg az lesz, hogy - ha kihavazom magam végre - felhívom, kérek egy találkozót és lesz, ami lesz. Ez sajna kb. egy hét. (Na meg rá is kell vennem magam arra, hogy a keservesen felépített jellemvonásomat egy laza mozdulattal sarokba dobjam. Nagyon nagy ár érte és nagyon nem tudom, megéri-e. Lehet, hogy ez egy kis dolog - mert az -, de valahol minden elkezdõdik. Ezt majd még leboxolom magammal alaposan, rengeteg energiám van "magamban". )

De ez nem is ilyen egyszerû: a probléma nem én vagyok, hanem természetesen az ex... ("Rosszkor találkoztunk...") Róla annyit, hogy november óta távol van (akkor elvileg szakítottak is) és ezekben a hetekben tér vissza, persze vissza akar kéredzkedni. Mielõtt "szakítottunk" (mert még azt sem mondhatom, hogy nagyon együtt lettünk volna, csak... érted, na ), azelõtt hívta fel két nappal. Teljesen megváltozott tõle - nem kereste a fizikai közelséget, az üdvözlõ csók sem volt olyan, szóval éreztem, hogy valami nincs rendben. Egy ideig kínoztuk így egymást, aztán kibökte, hogy ez van, bocsánatot kér, hogy így alakult, de nem megy neki. (Az a változat - mert ez is megfordult a fejemben -, hogy ez mind csak szöveg, nem lehet igaz: a barátok is így tudják. Meg egyébként sem tételezem fel senkirõl, hogy hazudik, amíg rá nem szolgál.)

Mit is akartam ezzel mondani? Hogy kicsit olyan, mintha kívülrõl szemlélném a dolgokat.

U.i.: csak, hogy az önmarcangoló énem is elõjöjjön: mi a fenének költöttem én ide ilyen sokat, ha csak egy paraszthajszálnyit érdekel? Franc essen az egészbe, megint ott vagyunk, hogy se velük, se nélkülük. :Ð Keresek inkább mást, végülis még nem olyan súlyos az esetem, hogy ne menne.


Szerk.: a legszebb ebben az egészben, hogy ezt lehet, hogy holnap reggel már el is olvassa. :Ð

Szerkesztette: Carmaged 2005. 02. 22. 19:56 -kor

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 19:38

Viszont a vívódást nem tudod felerõsíteni: mindez csak arra döbbentett rá, hogy már tényleg csak egy paraszthajszálnyit érdekel. Vagy talán még annyira sem. Úgyhogy a vége valószínûleg az lesz, hogy - ha kihavazom magam végre - felhívom, kérek egy találkozót és lesz, ami lesz. Ez sajna kb. egy hét. (Na meg rá is kell vennem magam arra, hogy a keservesen felépített jellemvonásomat egy laza mozdulattal sarokba dobjam. Nagyon nagy ár érte és nagyon nem tudom, megéri-e. Lehet, hogy ez egy kis dolog - mert az -, de valahol minden elkezdõdik. Ezt majd még leboxolom magammal alaposan, rengeteg energiám van "magamban". )

Ezzel kezdtem:

Idézet

Ha te akarsz tõle még valamit - tök mindegy, h az egy apróság vagy egy életre szóló kapcsolat esetleg, szal bármit - , akkor neked kell jelentkezned.
...
ha nem akarsz már tõle semmit, akkor kár keseregni ... és felhívni.

És nem Nem a szavahihetõséged kell sarokba vágod, hanem a makacsságod, csökönyösséged.
Azt értsd meg, 3 hétig álltad a szavad. Elég volt, még sok is. Értelmetlen tovább betartani.
Láthatod, hisz te magad írtad le. Szakítottak és a faszi mégis felhívta. Nem pedig kesereg hazaérve, h ajjajjaj, novemberben szakítottunk, kár, h vége lett. És egybõl fogást talált a nõn.

Persze ragaszkodhatsz körmödszakadtáig az ígéreteidhez, de

okos enged, szamár szenved.

Idézet

De ez nem is ilyen egyszerû:

Innen nézve eléggé egyszerûnek néz ki ...

Idézet

Mit is akartam ezzel mondani? Hogy kicsit olyan, mintha kívülrõl szemlélném a dolgokat.

Ez is (volt) a célom.

Idézet

Szerk.: a legszebb ebben az egészben, hogy ezt lehet, hogy holnap reggel már el is olvassa. :Ð

Mi az, küldtél neki linket? 

[Carmaged]

Hát a r****t életbe, rájöttem, mennyire össze is vagyok zavarodva, pedig azt hittem, hogy már nem. (Ide most egy jóval cifrábbat írtam, de azt kimoderáltam, mielõtt engem moderálnak ki. )

Szóval az, hogy még mindig ennyit fogalkozok vele és egy kicsit kívülrõl is tudom látni, teljes zavart hoz: nem tudom, hogy kell-e még foglalkoznom vele. Vagymi. Ezt már én sem értem...

Najó, pihentetem kicsit ezt a témát, valamelyik nap meg felhívom, hogy mi van. Most már úgyis mindegy. (De a gerincemmel való boxmeccs még így is hátra van. )

Vége: nem küldtem linket, de tudja, hogy HWSW függõ vagyok és nem éppen a szakmai részben, szóval nem nehéz rámtalálnia. De akkor legalább spórolok a telefonszámlán. :Ð :Ð

[F4f0rg1]

Idézet

Ha neked ennyit jelent hogy végetért a kapcsolatod egy emberrel, akivel esetleg évekig együtt éltél ahoz csak gratulálni tudok

Ha odaig jut egy kapcsolat, hogy szakitas lesz a vege, akkor kar kapalozni, kar tovabb probalkozni. A legjobb dolog, ha minel elobb elfelejted a masikat. Legalabbis erzelmi szempontbol. Baratok meg lehetnek a volt tarsak, de erre megint kicsi az esely az esetek tobbsegeben. A jo oldalat kell nezni mindennek, a szakitasnak is! Mert van jo oldala! Minden, aminek vege van, az egy masik folyamatnak a kezdete!  Tovabbi kesergesnek, kapalozasnak csak annyi ertelme van, hogy az ember kikesziti sajat magat. En igy gondolom, nem szukseges velem egyeterteni. 

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 21:33

Hát a r****t életbe, rájöttem, mennyire össze is vagyok zavarodva, pedig azt hittem, hogy már nem. (Ide most egy jóval cifrábbat írtam, de azt kimoderáltam, mielõtt engem moderálnak ki. )

Szóval az, hogy még mindig ennyit fogalkozok vele és egy kicsit kívülrõl is tudom látni, teljes zavart hoz: nem tudom, hogy kell-e még foglalkoznom vele. Vagymi. Ezt már én sem értem...

Mondtam, h nagy geci vagyok és felkavarom benned a szart, amirõl már azt hitted, h rég leüllepedett.



Én nagyon jól tudom, h az ígéreted jelenleg az egyetlen igazi biztos pont számodra. Ha feladod, minden olyan nyúlóssá válik: ha innen nézem kék és kerek, ha onnan, akkor ragacsos és rücskös. Semmi sem biztos.
Számomra egyértelmû, h nem ezen az úton keresztül (ragaszkodom az ígéretemhez) jutsz el a helyes megoldáshoz. Akkor sem, ha van esélyed, akkor sem, ha (már) nincs. Így is (azaz ha megtartod az ígéreted) túl lehetsz majd rajta, de sokkal kínkeservesebben.

[Csybe]

Na, engem senki sem sajnál? Nem ezért írtam regényt fentebb

[Carmaged]

Idézet: Csybe - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 22:26

Na, engem senki sem sajnál? Nem ezért írtam regényt fentebb

Én nagyon szívesen sajnállak, de mint kiderült, a lehetõ legrosszabbul cselekszem a saját ügyemben is, hát én mondjak bármit is rád?

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 22:21

Mondtam, h nagy geci vagyok és felkavarom benned a szart, amirõl már azt hitted, h rég leüllepedett.

Nem, ez nem geciség, inkább köszönetet érdemel, hiszen egyrészt energiát öltél a lelkivilágomba, másrészt megint egy kicsit más megvilágításba helyezõdött a dolog.

Holnaptól egy darabig nem leszek netközelben (meg lehet, hogy térerõközelben sem, szóval a telefon kérdéses), de majd beszámolok, mi lett belõlem.

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 22:37

Nem, ez nem geciség, inkább köszönetet érdemel, hiszen egyrészt energiát öltél a lelkivilágomba, másrészt megint egy kicsit más megvilágításba helyezõdött a dolog.

Nem azzal vagyok geci, h foglalkozom veled, hanem azzal, h így jópár dolog más megvilágításba került. És ilyenkor az ember önkéntelenül újra átrágja magát az egészen. És a végeredmény valszeg megnyugtatóbb lesz, mint a rágódás elõtti állapot, de amíg átrágja magát az ember, az kiba sz@r tud lenni. Ezért elõre is: bocs.