[scaurus]

Ken Follett megírta A katedrális folytatását World without end címmel.
Kíváncsi vagyok ennek mi lesz a magyar címe, mert A katedrális eredeti címe The Pillars of Earth volt.



A könyv angolul is csak karácsony után, 2007. december 28-án jelenik meg, magyar kiadás meg ki tudja...

Bõvebben (angolul):
http://www.ken-folle...ithout_end.html

[scaurus]

December 26-án jelenik meg Clarke-Baxter Idõodüsszeia sorozatának 3. kötete:



Remélhetõleg magyar fordítás is viszonylag hamar lesz.

u.i.: mostanában senki nem olvas semmi ajánlásra méltót? :confused:   

[scaurus]

Idézet: scaurus - Dátum: 2007. szept. 20., csütörtök - 15:05

Ken Follett megírta A katedrális folytatását World without end címmel.
...
A könyv angolul is csak karácsony után, 2007. december 28-án jelenik meg, magyar kiadás meg ki tudja...
...

Ezt benéztem, angolul már megjelent (itthon is kapható), a december 28-i dátum már a spanyol és a katalán kiadásra vonatkozik.
Bocs.

[scaurus]

Petrosz bácsit csak kész csõdtömegnek nevezik a családjában: öccsei szorgosan dolgoznak, vezetik az apjuktól örökölt gyárat, miközben õ Athén külvárosában él, kertészkedik, néha sakkozik... egyszóval nem csinál semmi hasznosat.

S hogy mi köze lehet Petrosz bácsinak a Goldbach-sejtéshez, a matematika egyik híres megoldatlan problémájához, amellyel immár majd három évszázada küszködnek hasztalan a legnagyobb matematikusok?

Ennek a különös kapcsolatnak a titkát deríti ki Petrosz bácsi unokaöccse, s közben bepillanthat a magas matematika rejtélyes világába, ahol nemcsak bizonyítható vagy bizonyíthatatlan tételeket talál, hanem különös, gyakran tragikus emberi sorsokat is.

Doxiadisz regényében a XX. század több nagy matematikusa is felbukkan: Hardy, Littlewood, Ramanujan, Gödel és mások olyan emberek, akik, akárcsak Petrosz bácsi, egészen közel jutottak azokhoz a titkokhoz, amelyek megismerésére az ember talán nem is hivatott...

Aposztolosz Doxiadisz 1963-ban született Ausztráliában, majd Athénban nõtt fel. Tizenöt éves korában felvették a New York-i Columbia Egyetemre, miután egy eredeti meglátásokat tartalmazó tanulmányt juttatott el a Matematikai Tanszékre. A matematikai diploma megszerzése és a párizsi École Pratique Des Hautes Études-ben végzett posztgraduális munka után azonban film- és színházi rendezõ, mûfordító és író lett. Görög nyelven írt regényeit saját maga fordítja angolra. A Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés több mint húsz országban jelent meg nagy sikerrel.
forrás:http://www.europakiado.hu/

Kritika az ÉS-ben:
http://www.es.hu/pd/...nel=KRITIKA0413

Bár a fenti kritika tulajdonképpen jogos, ettõl függetlenül szórakoztató könyv, bár matematika sokkal kevesebb van benne, mint vártam - szinte semmi, még lábjegyezteben, függelékben sem.

[scaurus]

Az elõzõ hozzászólásokban említett Umberto Eco és Tolkien könyv óriási csalódások voltak számomra.

Mostanában nem olvas senki semmi érdekeset?

A Magyar Narancs világirodalmi 11-es listájáról még nem sikerült semmit elolvasnom:
1. Thomas Pynchon: Súlyszivárvány (Magvetõ, fordította: Széky János) - 123 pont
2. Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács (Magvetõ, fordította: Morcsányi Géza) - 82 pont
3. Filip Florian: A király napjai (Magvetõ, fordította: Karácsonyi Zsolt) - 80 pont
4. Thomas Bernhard: Díjaim (Kalligram, fordította: Adamik Lajos) - 46 pont
5. Martin Pollack: Galícia. Utazás egy eltûnt világban (Palatinus, fordította: Halasi Zoltán) - 40 pont
6. Jonathan Littell: Jóakaratúak (Magvetõ, fordította: Tótfalusi Ágnes) - 37 pont
7. Alain Robbe-Grillet: Érzelmes regény (Magvetõ, fordította: Dunajcsik Mátyás) - 35 pont
8. Jáchym Topol: Kátrány (Kalligram, fordította: Koloszár Péter) - 31 pont
9. Cormac McCarthy: Véres délkörök avagy vörös alkony a nyugati égen (Magvetõ, fordította: Bart István) - 27 pont
10. Wolf Haas: Halottak feltámadása (Scolar, fordította: Bán Zoltán András) - 26 pont
11. Jacques Roubaud: A nagy londoni tûzvész (L' Harmattan, fordította: Szigeti Csaba) - 25 pont
forrás: http://www.mancs.hu/...ir.php&id=19123

[scaurus]

Ha esetleg valakinek kedve szottyanna antik auktor mûvét olvasni, annak ajánlom Gaius Sallustius Crispus mûveit, különösen a Jugurtha háborúja c. könyvet.

Rövidek, olvasmányosak, ma is élvezhetõek.
(Szemben a latintanítás által erõszakolt mûvek jórészével, élen az Aeneisszel...)



Élete: http://hu.wikipedia....wiki/Sallustius

Mûvei (magyarul): http://mek.oszk.hu/0...06280/06280.htm

Mûvei (latinul): http://www.forumroma...e/sallustx.html

[7of9]

Hetek óta akartam nyitni egy ilyen topikot.  

Lawrence Norfolk: A Lempriére-lexikon



A kiindulópont Anglia, pontosabban Jersey szigete. Itt és szüleivel John Lempriére, aki ifjú kora ellenére otthonosan mozog az ókori írók világában. Talán ha elég idõ állna rendelkezésére, még tudós ember is válhatna belõle, ám ilyen irányú terveirõl édesapja váratlan halála miatt sajnos le kell mondania. Lehet valami köze a hirtelen halálesetnek ahhoz, hogy John szerelmének apja ókori szerzõket érintõ tanácsot kér az idõsebb Lempriére-tõl?

Mire az ifjú magához tér elsõ kábulatából, máris Londonban találja magát, ahol egyrészt megismeri apja végakaratát, másrészt felfedez egy, a családját érintõ titkot. Vajon mi rejtõzhet annak hátterében, hogy a család valamennyi férfitagja nemzedékek óta különös módon távozott az élõk sorából? Az szinte biztos, hogy a válasz(ok) valahol Londonban vannak, már csak meg kell találni õket. Ja, és mondjuk nem ártana közben életben maradni. Úgy tûnik, egyesek nem elégszenek meg azzal, hogy Johnt bábuként mozgassák. Vajon miért? És mi köze van mindehhez a Kalmárok Tiszteletreméltó Társaságának? És La Rochelle ostromának?

A regény lapjain meglepõ részletességgel és elevenséggel jelennek meg a korabeli London életképei, miközben bõséges mennyiségû, ókori szerzõkre és eseményekre vonatkozó utalással, a latinon kívül francia és egyéb idegen kifejezéssel találkozhatunk, melyek bizony még az átlagos mûveltségû olvasót is a kötet végén található jegyzetekhez parancsolják.


Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza



A több szálon futó, térben és idõben is ugráló cselekményt illik szemmel tartani, mert nem tûri, hogy az olvasó figyelme másfelé kalandozzon. Azonnal kihasználja a lazaságot, s máris egy olyan eseményt dob elénk, amit képtelenek leszünk a helyére tenni.

Nyelvezete sem szokványos, számtalan ritkán használt kifejezés bukkan fel a dúsan burjánzó szövegben. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a történet befogadásához némi idõ szükségeltetik.
Érdekes regény, amely csak akkor lesz élvezhetõ, ha az olvasó képes ráhangolódni a hangulatára, s azonosulni a szerzõ stílusával. Ezek után azonban maradandó élménnyé válik.

A történetben emberek jönnek és mennek, de a pogánynak született, majd kényszerbõl zsoldosnak felcsapó Salvestro, valamint társa, Bernardo alakja elõbb-utóbb mindenütt felbukkan. Bár ezt nem könnyû elsõre megítélni, az események középpontjában az ismert világ felosztása áll (a portugálok és spanyolok között).

Pontosabban szólva a felek módosítani szeretnék az eredeti megállapodást (amely az újvilág hatalmas területeit egyenlõtlenül osztotta el), ehhez viszont a pápa döntése szükséges. Õszentsége viszont szeretett állatkertjét szeretné gyarapítani egy sosem látott, nevesincs bestiával (amelyrõl csupán ókori beszámoló maradt fenn, amelynek szavahihetõsége némileg kívánnivalót hagy maga után).

A feladat ettõl kezdve a jelenlévõ követek számára nem kevesebb, mint embereket küldeni, akik képesek Afrikából élve Rómába szállítani a fenevadat.

[Cellular]

Az uj Dan Brown konyv (The Lost Symbol) nem rossz. Aki erdekesnek talalta a DaVinci Kodot annak ez is tetszeni fog. Valoszinu nem annyira radikalis mint a DaVinci, nem akar semmi uj vilagrendet folallitani es igazi osszeeskuves elmelet sincs benne, en azt mondanam, hogy jobban foldhozragadt es realisztikus mint az iment emlitett masik muve.

[7of9]

"Garp anyja férj nélkül akart gyereket. Ez nem is ment nehezen, mivel egy kórházban, a háború sebesültjei között dolgozva elég volt egy alkalmas haldoklót keresnie. Így indul fõhõsünk élete. Nem csoda hát, ha erõs akaratú anyja igencsak befolyásolja fia szellemének érési folyamatát. A feminista asszony mellett, akit lassan az egész ország megismer, nem egyszerû felcseperedni egy fiúgyermeknek. Garpnak mégis sikerül. A bentlakásos iskola védett légkörében, ahol anyja ápolónõként dolgozik, kisebb-nagyobb küzdelmek árán végül felnõtté válik, és a szerelem szele is megcsapja. Aztán írni kezd. Megnõsül, és úgy tûnne, többé-kevésbé normális családi életet él. Azonban a könyv alapvetõen megkérdõjelezi a normális élet létét. Garp életútját tragédiák szegélyezik, néha minden összejátszani tûnik ellene, összeomlik világa, majd kilábal a válságokból."

Hát ilyen Garp körül a világ, tele furcsábbnál furcsább figurákkal, groteszk helyzetekkel...

[7of9]

Norman MAILER

MEZTELENEK ÉS HOLTAK



A mû témája elsõsorban nem maga a háború, hanem a különbözõ emberek viselkedése a háhorúban. Alakjait - köztük Hearn-t, a liberális gondolkodású tartalékos hadnagyot, Cummingset, a tehetséges és elképzeléseit a legkegyetlenebb diktatúrával végrehajtó tábornokot, Croft-ot, a fasiszta típusú, uralmi mániában tomboló õrmestert - a jellemük próbáit jelentõ helyzetekben készteti cselekvésre. Környezetük mindenekelõtt emberi környezet: egy felderítõ szakasz - benne két zsidóval, egy mexikóival, egy írrel, egy olasszal, egy anarchistával, egy kiskaliberû fasisztával és néhány más kitûnõen rajzolt közkatonával - és egy hadosztály hadmûveleti törzse, mesteri vonásokkal ábrázolt törzstisztekkel és tartalékosokkal. A másik fõszereplõ a természet: a partraszállással félig-meddig meghódított sziget tengerpartja, hegyei, dzsungele és embert kikészítõ klímája. Mindezen kívül természetesen szerepelnek harcok és - naturalista módon részletezett - sebesülések, halálos esetek is a könyvben, de a lényeg a két alapvetõ társadalmi típus (a fasiszta-elnyomó és a közösségi- demokratikus gondolkodású) közti feloldhatatlan ellentmondás rendkívül árnyalt bemutatása.

[scaurus]

Heltai Jenõ: Életke

Schöpflin Aladár ismertetõje a Nyugat 1930/24 számában:
http://epa.oszk.hu/0...00504/15715.htm

Szerkesztette: scaurus 2009. 12. 13. 15:53 -kor

[scaurus]

Kerékgyártó István: Trüffel Milán avagy Egy kalandor élete



Mit kapunk, ha összegyúrjuk az Esti Kornél-novellák kávéházi hangulatát egy Arséne Lupin-hasonmás, szélhámos magyar dzsentrivel, meg némi kártyázós-nõfalós James Bond-allûrrel? 2009 egyik legjobb kalandregényét, ponyva és magaskultúra találkozását a XIX. századi Nagykörúton.
"Most végre megismered az igazi kortárs irodalmat" - ezzel kaptam meg a regényt, egybõl arra gondoltam...
tovább az ismertetõ itt:
http://konyves.blog...._bond_visszavag

[Mumia]

Nem ajánlani szeretnék elsősorban hanem kérdezni. Bár ajánlatnak is tekinthető.

Elkezdtem olvasni Steven Erikson - "The Malazan Book of the Fallen" sorozatát. Az eddigi kötetekkel nem volt problémám, de most eljutottam az 5.-hez, a Midnight Tides-hez, és eddig 200 oldalon szenvedtem át magamat, de rémes. Nem történik semmi, unalmas, és abszolut nem kapcsolódik az eddigi történetbe. Egyszerre alig bírok 2-3 oldalnál többet elolvasni annyira nyögvenyelős és érdektelen. Az lenne a kérdésem azokhoz akik esetleg már olvasták a sorozatot, hogy kihagyható e teljes egészében, vagy a későbbi kötetek megértéséhez mindenképpen el kell olvasni ezt is?

Szerkesztette: Mumia 2011. 03. 10. 23:42 -kor

[scaurus]

Idézet: scaurus - Dátum: 2010. 01. 09. 23:46

Kerékgyártó István: Trüffel Milán avagy Egy kalandor élete


...

Csak ajánlani tudom, szórakoztató, könnyed olvasmány, amely bemutatja a békebeli időket.
A mellék és epizódszereplők, mint pl Krekuska, Gajdusek, Kozarek valós személyek voltak.

Nem tökéletes, de nem baj.
Egy kritikában olvastam, hogy az egyes fejezetek külön-külön szórakoztatóbbak, minta az egész mű - ezzel én is egyetértek.

[scaurus]

Gregory Maguire: A boszorkány – A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora



Mindenki ismeri az Óz, a csodák csodája meséjét, amelyben Dorka, a kansasi kislány legyőzi a Gonosz Nyugati Boszorkányt. Ám az csak a történet egyik oldala. A titokzatos Boszorkányról semmit sem tudunk. Ő vajon honnét jött? Hogyan lett gonosz? És egyáltalán, mit jelent gonosznak lenni?

[Etele]

Aki szereti az igényes sci-fit, annak melegen ajánlom a Hyperion-sorozatot. Elképesztően jól ír ez a Dan Simmons!

[scaurus]

Klasszikus detektívtörténetek
(Európa Diákkönyvtár)



"Milyen nagy dolog egy detektívregény, ha jó! Milyen mély emberi és erkölcsi problémákat vet föl!" írja Babits Az európai irodalom történeté-ben.
A kötet a világirodalom leghíresebb detektívtörténeteiből ad válogatást C. Auguste Dupintől Sherlock Holmeson át Agatha Christie legendás nyomozóit is beleértve, de az amerikai magánzsaruk mellett nem marad ki a bölcs Brown atya és Maigret felügyelő sem.
A kötet segítséget nyújt az új szemléletű irodalomoktatáshoz és érettségihez is.

[scaurus]

ANTIAJÁNLÓ

Mostanában pár könyv csalódást okozott:

Yeats halott! (szerk. Joseph O'Connor): humortalan, fárasztó semmi, el se hiszem, hogy 15-en írták

Sylvie és Bruno (Lewis Caroll): olvashatatlan, értelmetlen zagyvaság

Tükör és füst (Neil Gaiman): sziporkázó, helyenként zseniális alapszituációk, ötletek, fordulatok, de maga a szöveg csapnivaló, időnként fizikai fájdalmat okoz az olvasása (bár ez lehet a fordítás hibája)

Prágai temető (Umberto Eco): már a fülszövegtől elálmosodtam, nem is bírtam vele

Az idők végezetéig (Ken Follett): amennyire szórakoztató volt A katedrális, annyira unalmas ez: semmi más, mint A katedrális újratöltve

[scaurus]

Ernest Cline: Ready Player One



A történet faék egyszerűségű, a cselekmény lineáris - túl sokat nem érdemes tőle várni.
DE
Jól lovagolja meg a retró divathullámot: a jövőben játszódó regény szó szerint tobzódik az 1980' évekbeli utalásokban (szerepjáték, számítógépes játék, film, zene).

Könnyed, nosztalgikus kikapcsolódásnak jó.

[scaurus]

Brian Coxn és Jeff Forshawn: E=mc2. (De miért olyan nagy ügy ez?)



Tudományról egyszerűen és szórakoztatóan.