Könyvajánló
#781
Elküldve: 2007. 09. 20. 14:05
Kíváncsi vagyok ennek mi lesz a magyar címe, mert A katedrális eredeti címe The Pillars of Earth volt.
A könyv angolul is csak karácsony után, 2007. december 28-án jelenik meg, magyar kiadás meg ki tudja...
Bővebben (angolul):
http://www.ken-folle...ithout_end.html
#782
Elküldve: 2007. 10. 10. 09:05
Remélhetőleg magyar fordítás is viszonylag hamar lesz.
u.i.: mostanában senki nem olvas semmi ajánlásra méltót? :confused:
#783
Elküldve: 2007. 10. 11. 17:13
Idézet: scaurus - Dátum: 2007. szept. 20., csütörtök - 15:05
...
A könyv angolul is csak karácsony után, 2007. december 28-án jelenik meg, magyar kiadás meg ki tudja...
...
Ezt benéztem, angolul már megjelent (itthon is kapható), a december 28-i dátum már a spanyol és a katalán kiadásra vonatkozik.
Bocs.
#784
Elküldve: 2008. 03. 06. 22:12
Petrosz bácsit csak kész csődtömegnek nevezik a családjában: öccsei szorgosan dolgoznak, vezetik az apjuktól örökölt gyárat, miközben ő Athén külvárosában él, kertészkedik, néha sakkozik... egyszóval nem csinál semmi hasznosat.
S hogy mi köze lehet Petrosz bácsinak a Goldbach-sejtéshez, a matematika egyik híres megoldatlan problémájához, amellyel immár majd három évszázada küszködnek hasztalan a legnagyobb matematikusok?
Ennek a különös kapcsolatnak a titkát deríti ki Petrosz bácsi unokaöccse, s közben bepillanthat a magas matematika rejtélyes világába, ahol nemcsak bizonyítható vagy bizonyíthatatlan tételeket talál, hanem különös, gyakran tragikus emberi sorsokat is.
Doxiadisz regényében a XX. század több nagy matematikusa is felbukkan: Hardy, Littlewood, Ramanujan, Gödel és mások olyan emberek, akik, akárcsak Petrosz bácsi, egészen közel jutottak azokhoz a titkokhoz, amelyek megismerésére az ember talán nem is hivatott...
Aposztolosz Doxiadisz 1963-ban született Ausztráliában, majd Athénban nőtt fel. Tizenöt éves korában felvették a New York-i Columbia Egyetemre, miután egy eredeti meglátásokat tartalmazó tanulmányt juttatott el a Matematikai Tanszékre. A matematikai diploma megszerzése és a párizsi École Pratique Des Hautes Études-ben végzett posztgraduális munka után azonban film- és színházi rendező, műfordító és író lett. Görög nyelven írt regényeit saját maga fordítja angolra. A Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés több mint húsz országban jelent meg nagy sikerrel.
forrás:http://www.europakiado.hu/
Kritika az ÉS-ben:
http://www.es.hu/pd/...nel=KRITIKA0413
Bár a fenti kritika tulajdonképpen jogos, ettől függetlenül szórakoztató könyv, bár matematika sokkal kevesebb van benne, mint vártam - szinte semmi, még lábjegyezteben, függelékben sem.
#785
Elküldve: 2009. 08. 08. 12:10
Mostanában nem olvas senki semmi érdekeset?
A Magyar Narancs világirodalmi 11-es listájáról még nem sikerült semmit elolvasnom:
1. Thomas Pynchon: Súlyszivárvány (Magvető, fordította: Széky János) - 123 pont
2. Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács (Magvető, fordította: Morcsányi Géza) - 82 pont
3. Filip Florian: A király napjai (Magvető, fordította: Karácsonyi Zsolt) - 80 pont
4. Thomas Bernhard: Díjaim (Kalligram, fordította: Adamik Lajos) - 46 pont
5. Martin Pollack: Galícia. Utazás egy eltűnt világban (Palatinus, fordította: Halasi Zoltán) - 40 pont
6. Jonathan Littell: Jóakaratúak (Magvető, fordította: Tótfalusi Ágnes) - 37 pont
7. Alain Robbe-Grillet: Érzelmes regény (Magvető, fordította: Dunajcsik Mátyás) - 35 pont
8. Jáchym Topol: Kátrány (Kalligram, fordította: Koloszár Péter) - 31 pont
9. Cormac McCarthy: Véres délkörök avagy vörös alkony a nyugati égen (Magvető, fordította: Bart István) - 27 pont
10. Wolf Haas: Halottak feltámadása (Scolar, fordította: Bán Zoltán András) - 26 pont
11. Jacques Roubaud: A nagy londoni tűzvész (L' Harmattan, fordította: Szigeti Csaba) - 25 pont
forrás: http://www.mancs.hu/...ir.php&id=19123
#786
Elküldve: 2009. 10. 11. 07:46
Rövidek, olvasmányosak, ma is élvezhetőek.
(Szemben a latintanítás által erőszakolt művek jórészével, élen az Aeneisszel...)
Élete: http://hu.wikipedia....wiki/Sallustius
Művei (magyarul): http://mek.oszk.hu/0...06280/06280.htm
Művei (latinul): http://www.forumroma...e/sallustx.html
#787
Elküldve: 2009. 10. 25. 02:08
Lawrence Norfolk: A Lempriére-lexikon
A kiindulópont Anglia, pontosabban Jersey szigete. Itt és szüleivel John Lempriére, aki ifjú kora ellenére otthonosan mozog az ókori írók világában. Talán ha elég idő állna rendelkezésére, még tudós ember is válhatna belőle, ám ilyen irányú terveiről édesapja váratlan halála miatt sajnos le kell mondania. Lehet valami köze a hirtelen halálesetnek ahhoz, hogy John szerelmének apja ókori szerzőket érintő tanácsot kér az idősebb Lempriére-től?
Mire az ifjú magához tér első kábulatából, máris Londonban találja magát, ahol egyrészt megismeri apja végakaratát, másrészt felfedez egy, a családját érintő titkot. Vajon mi rejtőzhet annak hátterében, hogy a család valamennyi férfitagja nemzedékek óta különös módon távozott az élők sorából? Az szinte biztos, hogy a válasz(ok) valahol Londonban vannak, már csak meg kell találni őket. Ja, és mondjuk nem ártana közben életben maradni. Úgy tűnik, egyesek nem elégszenek meg azzal, hogy Johnt bábuként mozgassák. Vajon miért? És mi köze van mindehhez a Kalmárok Tiszteletreméltó Társaságának? És La Rochelle ostromának?
A regény lapjain meglepő részletességgel és elevenséggel jelennek meg a korabeli London életképei, miközben bőséges mennyiségű, ókori szerzőkre és eseményekre vonatkozó utalással, a latinon kívül francia és egyéb idegen kifejezéssel találkozhatunk, melyek bizony még az átlagos műveltségű olvasót is a kötet végén található jegyzetekhez parancsolják.
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
A több szálon futó, térben és időben is ugráló cselekményt illik szemmel tartani, mert nem tűri, hogy az olvasó figyelme másfelé kalandozzon. Azonnal kihasználja a lazaságot, s máris egy olyan eseményt dob elénk, amit képtelenek leszünk a helyére tenni.
Nyelvezete sem szokványos, számtalan ritkán használt kifejezés bukkan fel a dúsan burjánzó szövegben. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a történet befogadásához némi idő szükségeltetik.
Érdekes regény, amely csak akkor lesz élvezhető, ha az olvasó képes ráhangolódni a hangulatára, s azonosulni a szerző stílusával. Ezek után azonban maradandó élménnyé válik.
A történetben emberek jönnek és mennek, de a pogánynak született, majd kényszerből zsoldosnak felcsapó Salvestro, valamint társa, Bernardo alakja előbb-utóbb mindenütt felbukkan. Bár ezt nem könnyű elsőre megítélni, az események középpontjában az ismert világ felosztása áll (a portugálok és spanyolok között).
Pontosabban szólva a felek módosítani szeretnék az eredeti megállapodást (amely az újvilág hatalmas területeit egyenlőtlenül osztotta el), ehhez viszont a pápa döntése szükséges. Őszentsége viszont szeretett állatkertjét szeretné gyarapítani egy sosem látott, nevesincs bestiával (amelyről csupán ókori beszámoló maradt fenn, amelynek szavahihetősége némileg kívánnivalót hagy maga után).
A feladat ettől kezdve a jelenlévő követek számára nem kevesebb, mint embereket küldeni, akik képesek Afrikából élve Rómába szállítani a fenevadat.
"Ha nem kérdeznek, ne válaszolj."
#788
Elküldve: 2009. 10. 25. 09:18
#789
Elküldve: 2009. 10. 27. 19:01
"Garp anyja férj nélkül akart gyereket. Ez nem is ment nehezen, mivel egy kórházban, a háború sebesültjei között dolgozva elég volt egy alkalmas haldoklót keresnie. Így indul főhősünk élete. Nem csoda hát, ha erős akaratú anyja igencsak befolyásolja fia szellemének érési folyamatát. A feminista asszony mellett, akit lassan az egész ország megismer, nem egyszerű felcseperedni egy fiúgyermeknek. Garpnak mégis sikerül. A bentlakásos iskola védett légkörében, ahol anyja ápolónőként dolgozik, kisebb-nagyobb küzdelmek árán végül felnőtté válik, és a szerelem szele is megcsapja. Aztán írni kezd. Megnősül, és úgy tűnne, többé-kevésbé normális családi életet él. Azonban a könyv alapvetően megkérdőjelezi a normális élet létét. Garp életútját tragédiák szegélyezik, néha minden összejátszani tűnik ellene, összeomlik világa, majd kilábal a válságokból."
Hát ilyen Garp körül a világ, tele furcsábbnál furcsább figurákkal, groteszk helyzetekkel...
"Ha nem kérdeznek, ne válaszolj."
#790
Elküldve: 2009. 11. 18. 10:53
MEZTELENEK ÉS HOLTAK
A mű témája elsősorban nem maga a háború, hanem a különböző emberek viselkedése a háhorúban. Alakjait - köztük Hearn-t, a liberális gondolkodású tartalékos hadnagyot, Cummingset, a tehetséges és elképzeléseit a legkegyetlenebb diktatúrával végrehajtó tábornokot, Croft-ot, a fasiszta típusú, uralmi mániában tomboló őrmestert - a jellemük próbáit jelentő helyzetekben készteti cselekvésre. Környezetük mindenekelőtt emberi környezet: egy felderítő szakasz - benne két zsidóval, egy mexikóival, egy írrel, egy olasszal, egy anarchistával, egy kiskaliberű fasisztával és néhány más kitűnően rajzolt közkatonával - és egy hadosztály hadműveleti törzse, mesteri vonásokkal ábrázolt törzstisztekkel és tartalékosokkal. A másik főszereplő a természet: a partraszállással félig-meddig meghódított sziget tengerpartja, hegyei, dzsungele és embert kikészítő klímája. Mindezen kívül természetesen szerepelnek harcok és - naturalista módon részletezett - sebesülések, halálos esetek is a könyvben, de a lényeg a két alapvető társadalmi típus (a fasiszta-elnyomó és a közösségi- demokratikus gondolkodású) közti feloldhatatlan ellentmondás rendkívül árnyalt bemutatása.
"Ha nem kérdeznek, ne válaszolj."
#791
Elküldve: 2009. 12. 13. 15:53
Schöpflin Aladár ismertetője a Nyugat 1930/24 számában:
http://epa.oszk.hu/0...00504/15715.htm
Szerkesztette: scaurus 2009. 12. 13. 15:53 -kor
#792
Elküldve: 2010. 01. 09. 22:46
Mit kapunk, ha összegyúrjuk az Esti Kornél-novellák kávéházi hangulatát egy Arséne Lupin-hasonmás, szélhámos magyar dzsentrivel, meg némi kártyázós-nőfalós James Bond-allűrrel? 2009 egyik legjobb kalandregényét, ponyva és magaskultúra találkozását a XIX. századi Nagykörúton.
"Most végre megismered az igazi kortárs irodalmat" - ezzel kaptam meg a regényt, egyből arra gondoltam...
tovább az ismertető itt:
http://konyves.blog...._bond_visszavag
#793
Elküldve: 2011. 03. 10. 23:40
Elkezdtem olvasni Steven Erikson - "The Malazan Book of the Fallen" sorozatát. Az eddigi kötetekkel nem volt problémám, de most eljutottam az 5.-hez, a Midnight Tides-hez, és eddig 200 oldalon szenvedtem át magamat, de rémes. Nem történik semmi, unalmas, és abszolut nem kapcsolódik az eddigi történetbe. Egyszerre alig bírok 2-3 oldalnál többet elolvasni annyira nyögvenyelős és érdektelen. Az lenne a kérdésem azokhoz akik esetleg már olvasták a sorozatot, hogy kihagyható e teljes egészében, vagy a későbbi kötetek megértéséhez mindenképpen el kell olvasni ezt is?
Szerkesztette: Mumia 2011. 03. 10. 23:42 -kor
#794
Elküldve: 2011. 10. 08. 19:21
Idézet: scaurus - Dátum: 2010. 01. 09. 23:46
...
Csak ajánlani tudom, szórakoztató, könnyed olvasmány, amely bemutatja a békebeli időket.
A mellék és epizódszereplők, mint pl Krekuska, Gajdusek, Kozarek valós személyek voltak.
Nem tökéletes, de nem baj.
Egy kritikában olvastam, hogy az egyes fejezetek külön-külön szórakoztatóbbak, minta az egész mű - ezzel én is egyetértek.
#795
Elküldve: 2011. 12. 19. 16:44
Mindenki ismeri az Óz, a csodák csodája meséjét, amelyben Dorka, a kansasi kislány legyőzi a Gonosz Nyugati Boszorkányt. Ám az csak a történet egyik oldala. A titokzatos Boszorkányról semmit sem tudunk. Ő vajon honnét jött? Hogyan lett gonosz? És egyáltalán, mit jelent gonosznak lenni?
#796
Elküldve: 2011. 12. 22. 10:51
#797
Elküldve: 2011. 12. 31. 11:03
(Európa Diákkönyvtár)
"Milyen nagy dolog egy detektívregény, ha jó! Milyen mély emberi és erkölcsi problémákat vet föl!" írja Babits Az európai irodalom történeté-ben.
A kötet a világirodalom leghíresebb detektívtörténeteiből ad válogatást C. Auguste Dupintől Sherlock Holmeson át Agatha Christie legendás nyomozóit is beleértve, de az amerikai magánzsaruk mellett nem marad ki a bölcs Brown atya és Maigret felügyelő sem.
A kötet segítséget nyújt az új szemléletű irodalomoktatáshoz és érettségihez is.
#798
Elküldve: 2012. 11. 17. 19:20
Mostanában pár könyv csalódást okozott:
Yeats halott! (szerk. Joseph O'Connor): humortalan, fárasztó semmi, el se hiszem, hogy 15-en írták
Sylvie és Bruno (Lewis Caroll): olvashatatlan, értelmetlen zagyvaság
Tükör és füst (Neil Gaiman): sziporkázó, helyenként zseniális alapszituációk, ötletek, fordulatok, de maga a szöveg csapnivaló, időnként fizikai fájdalmat okoz az olvasása (bár ez lehet a fordítás hibája)
Prágai temető (Umberto Eco): már a fülszövegtől elálmosodtam, nem is bírtam vele
Az idők végezetéig (Ken Follett): amennyire szórakoztató volt A katedrális, annyira unalmas ez: semmi más, mint A katedrális újratöltve
#799
Elküldve: 2013. 03. 15. 17:03
A történet faék egyszerűségű, a cselekmény lineáris - túl sokat nem érdemes tőle várni.
DE
Jól lovagolja meg a retró divathullámot: a jövőben játszódó regény szó szerint tobzódik az 1980' évekbeli utalásokban (szerepjáték, számítógépes játék, film, zene).
Könnyed, nosztalgikus kikapcsolódásnak jó.
#800
Elküldve: 2013. 03. 15. 17:05
Tudományról egyszerűen és szórakoztatóan.