Bontsuk le a kérdéseket:
Idézet: Warrior - Dátum: 2012. 10. 25. 22:32
Ha kevés egy élet a megvalósításhoz, akkor tényleg kaotikus a dolog: kérdem én, hogyan bizonyítható, hogy ami valamikor megvalósul, az kinek a partial unit-jaiból tevődik össze?
Az események megvalósulása nagyfokú koncentráció eredménye. Hiszen ahol a figyelem, ott az energia. Nem? Ha te nagyon akarsz valamit és koncentrálsz rá, vagyis azon vagy, hogy megvalósuljon (ami fizikai cselekedeteket von maga után), akkor előbb utóbb meg fog történni. Most ne gondoljunk nagy dolgokra.
Tegyük fel, hogy nagyon akarsz egy francia pezsgőt, de csak egyetlen helyről lehet beszerezni: Marseille-ből, egy kis élelmiszerboltból. És nincs nekik futárszolgálat, és nem is hajlandók elpostázni neked. De neked nagyon kell az a pezsgő és akarod. Ez már önmagában elegendő indenzitású koncentrálást eredményez ahhoz, hogy azok a mentális magvak, melyek a pezsgő birtoklásáért keletkeztek, kinyíljanak és elinduljanak a fizikai megvalósulás útján.
Azaz mi történik?
Beindul a vágyad, hogy a pezsgőd meglegyen. Elkezdesz kérdezősködni ismerősöket, rokonokat, nem mennek-e párizsba. Közösségi oldalakon teszed fel a kérdést, pénzt ajénlasz fel annak, aki elhozza neked. Aztán addig addig keresgélsz ember után, míg valaki jelentkezik nekdd és elmegy nyaralni oda és elhozza.
VAGY levelezgetni kezdesz egy francia futárcéggel, hogy hozza el neked.
Tulajdonképpen millió útja van annak, hogyan valósíts meg valamit.
De ez még önmagában semmi.
Mert nincs olyan tudat, ami ne teremtene folyton. Minden egyes materializálódott gondolat állandó kölcsönhatásban van egymással. A gondolat = energia és a gondolat nem vész el. Az egymással kölcsönhatásba lépett anyaggá vált gondolatok partial unitként szerepet vállalnak egy nagyobb cél megvalósulásában. Azaz minden olyan emberi gondolat, amely összhangban áll a te pezsgő iránti vágyaddal össze fog kapcsolódni és arra fog irányulni, hogy a te vágyadat felerősítse. A hasonló érzelmi töltetű vágyak vonzzák egymást és így kapcsolódhatnak a te vágyaidhoz. Ennek következtében lesz PÉLDÁUL egy család, ahol az apukának külföldi utra kell mennie, mert anyagbeszerzésre van szükség. A főnök kitalálta, hogy az alkatsész Marseilleben a legolcsobb, onnan kell hozni. A neten ez az ember jelzi neked, hogy marseillebe fog menni és már tessék, fel is erősítették egymást a vágyak, így a materializáció megvalósulási esélye megnő.
A főnök vágya is szorosan hozzáklkapcsolódott a te vágyaidhoz, amiről te nem tudsz, mert minden egyes vágyat tudattalanul bocsátunk ki magunkból, melyek megtalálják önnön párjukat.
Idézet
]Hisz akkor lehet, hogy összetevődik, OK, de mi van, ha épp nem jön össze "elegendő" partial unit, aztán nem tevődik össze? Mi határozza meg, mennyi, ill. milyen partial unit-oknak kell lenni ahhoz, hogy összejöjjön? Tudom, szerinted én most rossz irányba gondolkodom.
A tudati egységek szerveződéseiből alakul ki minden fizikai forma. Az egységek szerveződéséből már azelőtt felépülnek bizonyos intenzitások, hogy már a legkisebb látens részecske is létezne. Ezek az egységek formálják az elmét, mely köré az agy strukturája öntődik.
Nade. Minden pszichologiai struktúra ilyen szerveződésekből áll . Természetüknéál fogva fel vannak ruházva vággyal és a kreatív szerveződés iránti hajlandósággal. Mivel ezek a tudati egységek egyszerre léteznek, tudatávban vannak mindazon szervezett szelf-strukturáknak, amelyek részét képezik. Ebben a tekintetben tehát minden valószínű valóság összekapcsolódik ezen az alapvető módon. Mivel pedig a jelen a jövő és a múlt egyszerre létezik, ezek állandóan előbukannak ugynevezett MOST-PONTOKBÓL.
Minden egyes mostban bejósolhatatlan cselekedetek roppant nagy tárházábol merithetsz, melyek szignifikánsak a számodra. A privát ideád a szignifikanciárol azt eredményezi, ami aztán bejosolhato cselekedetnek fog látszani.
A hajlandóság pedig egy szignifikancia-szelekció hajlam a szelektált tapasztalt struktúrája felé! Ez minden szintern évrányes!
A VÉLETLENEKRŐL:
A tudatunk bizonyos eseményeket ragad meg mások felébe helyezve és az általunk ismert hivatalos valoságba sorolja ezeket. Azonban a privát életünkben is vannak nyomok a szekvenciák más fajtáira. A valóságrol alkotott ideáinkban inszignifikánsnak látszanak azok a nyomok, melyeket nem fogadunk el saját valóságunkként. Nincs értelmük a valóság általánosan elismert sémájában sem.
Vannak azonban a véletlenek. Így hívjuk őket, de a szakmaiság miatt legyenek inkább koincidenciák.
A véletlen nem véletlen. A véletlen az, amikor valószínűségek gazdag összeszövődésével van dolgunk. Minden valóság összekapcsolódik. Tehát ha az ember nagyon vágyik valamire, hogy valaki a valószínűségekn azon területeire hangolodik rá (te a pezsgőre), melyeknek közük van saját vágyaidhoz és érdeklődésedhez. Tehát érzed azt, hogy valóban akarod, és teszed meg azokat a lépéseket, melyek létrejönnek a saját valóságodban.
Tehát mégegyszer:
A tudati egységek (vágyakkal feltöltött gondolatok) elektromágneses természetűek, saját mintáik szerint, a pozitív és negatív töltések alapján és a mágnesség bizonyos törvényei alapján rendeződnek. Ebben a példában a hasonló vonzza a hasonlót. Az emanáció valójában érzelmi tónus, és variációi minden szempontból végtelenek. Az egységek közvetlenül a fizikai anyag szintje alatt helyezkednek el. Nincs köztük két egyforma.
Amikor még nem indulnak el a megvalósulás útján, mentális zárványokként, magokként léteznek. Ha egy gondolat vagy érzés elér egy bizonyos intenzitást, automatikusan magához vonzza valamelyik hasonló alárendelt pont energiáját, erős töltésre tesz szert, és közben meg is növekszik. Ezek aztán később anyaggá kocsonyásodnak és áttörnek a fizikai valóságba. Minden egyes non-materiális gondolat, az adott fizikai esemény pszicologiai sturkturájának megfelelően integrálódik, így erősítve meg az eredetileg elgondolt eseményt, melyek aztán nagyobb halmazokba stukturálódnak egy adott eseményt létrehozva.