[Dextrose]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 29. 11:39

Erről készült egy dokumentumfilm is: katt ide.

Közelít a dolog felé...de komolytalan.

Szerkesztette: Dextrose 2011. 04. 29. 10:47 -kor

[Dextrose]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 29. 11:39

Saját magamtól miért nem juthat az eszembe, hogy zongorázni akarok?
Ha dugni akarok, akkor egy pornószínész énem hat rám?
Ha meg mindkettő, akkor egy zongorán kefélek?

Csupán arra céloztam, hogy amennyire nyitott és fogékony vagy, hasznot is húzhatsz lehetséges Énjeid tapasztalataiból, meríthetsz tudásukból, használhatod képességeiket. Álomállapotban, spontán módon gyakran meg is teszed ezt; ami számodra inspirációnak tűnik, az gyakran egy másik Énedben felmerült, de meg nem valósított gondolat. Ráhangolódsz, és másik Éned helyett te változtatod valósággá.

Azok az ideák, amelyek téged foglalkoztattak, de végül nem használtad fel őket, ugyanilyen módon bukkanhatnak fel valamelyik másik „te”-ben. És persze az összes lehetséges Éned az igazi „te”-nek tartja magát, mindegyikük számára te csupán egy lehetséges Én vagy, ám a belső érzékek útján mindegyikőtök tudatában vagytok a teljes pszichológiai Gestaltban elfoglalt helyének.

Szerkesztette: Dextrose 2011. 04. 29. 10:45 -kor

[norb]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2011. 04. 29. 10:15

De ha a tudat tágabb fókuszban szemléli a valóságot, akkor képes látni az összes lehetséges valóságot akár egyszerre is.

A szellemek észlelése például ilyen.

Ugyanakkor van összeköttetés MENTÁLIS formában. Például amikor álmodsz, akkor Éned kommunikál e más lehetséges valóságokkal. Bizonyos megérzések is lehetnek egy másik Énedtől származó információk, melyeket tudattalanul bocsát ki.

Például hirtelen elfog a vágy, hogy zongorázni akarsz. Ebben az esetben egy másik Éned lehet rád ilyen hatással, aki zongoraművész.

Nem. Bővebb információért kérem fáradjon erre.

[A.J. Crowley]

Az a probléma, hogy az egész kutatásotok, feldolgozásotok halmazában nincs egyetlen, aprócska pont, ami sziklaszilárd lenne, megdönthetetlen. Innentől kezdve az egész hiteltelen, valószínűtlen. Minden kijelentésetek azonnal cáfolható.
Egyszerű kérdés (már többször felmerült):
Ha a Föld belsejében élnek a gyíkemberek, a kéreg belső falán, mi a helyzet a magmával, a lávával, és a Föld vasmagjával?
Szerk.: gravitáció?

Szerkesztette: A.J. Crowley 2011. 04. 29. 10:50 -kor

[Sparow2]

Idézet: Raynes - Dátum: 2011. 04. 29. 11:21

Ilyet ne reklámozz. Olvassák az ufók is és eljönnek érted, elrabolnak lyól. Szalagfűrésszel lereszelik a pöcsöd és azt fogják felcsatolható falloszként használni, úgy, hogy te leszel egyben az első anális tesztalany is. Két kísérlet egy csapásra. Persze, tudom, hogy ettől nem ijedtél meg, mert thelosi gyíkember vagy és majd nől másik.

Nem viszi a szalagfűrész, még a gyémántkorong is elkopik rajta

[Sparow2]

Idézet: gazdi - Dátum: 2011. 04. 29. 11:25

Akkor mi szukseg lenne a tudat masolataira a letrejovo uj valosagokban? Ez ellentmond az entropiamaximum elvenek.

Entrópiamaximum? Ne akadj már fenn minden apróságon

[Sparow2]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2011. 04. 29. 11:42

Közelít a dolog felé...de komolytalan.

Komolyan azt várod, hogy komolyan vegyünk?

[Sparow2]

Idézet: A.J. Crowley - Dátum: 2011. 04. 29. 11:49

Az a probléma, hogy az egész kutatásotok, feldolgozásotok halmazában nincs egyetlen, aprócska pont, ami sziklaszilárd lenne, megdönthetetlen. Innentől kezdve az egész hiteltelen, valószínűtlen. Minden kijelentésetek azonnal cáfolható.
Egyszerű kérdés (már többször felmerült):
Ha a Föld belsejében élnek a gyíkemberek, a kéreg belső falán, mi a helyzet a magmával, a lávával, és a Föld vasmagjával?
Szerk.: gravitáció?

Ezt az elméletet azóta revízionálta Dex, és a legújabb elméletek szerint már föld alatti barlangokban laknak a gyíkemberek.

[debaj]

Mekkora gyíkok!

[norb]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 29. 10:59

Ezt az elméletet azóta revízionálta Dex, és a legújabb elméletek szerint már föld alatti barlangokban laknak a gyíkemberek.

Haladunk. A végén még kiderülhet az is, hogy nem is léteznek. Akkor lesz ám nagy BUMM!

Szerkesztette: norb 2011. 04. 29. 11:08 -kor

[Raynes]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 29. 11:59

azóta revízionálta Dex

Túl sok mindent revízionál túl sokszor. Még többször pedig csak vízionál.

Szerkesztette: Raynes 2011. 04. 29. 11:11 -kor

[A.J. Crowley]

Ő már tud valamit?

[gazdi]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2011. 04. 29. 11:32

Mert minden valóság tudatos teremtés eredménye. Ezért. A folyamat autómatikus.

Minden valóságban ott van az azt teremtő tudat lenyomata.

A korongozas is tudatos teremtes, nemelyik kancso is tartalmazza a keszito kezenek nyomait, de az ujjlenyomatok ettol nem meselnek egymasnak vicceket.

[Dextrose]

Akkor foglaljuk össze LOGIKUSAN gyíkembereket nagy általánosságban:

A földi gyíkembereket nem szabad össze keverni a világűrben élő gyíkemberekkel. Mind a két faj hasonló evolúciós fejlődésen ment át, ezért soroljuk őket egy kategóriába. Alapvető különbség azonban felfogásukban van! Míg az űrbéli gyíkemberek alapvetően negatívak, a földiek szándékai pozitívak, ugyanakkor kerülik az emberek társaságát.

Amit róluk tudunk, azt javarészt egy Lacerta nevű gyíkembernek köszönhetjük, akivel 1999-ben és 2000-ben készített interjút egy Ole K. nevű férfi.

SZÁRMAZÁSUK:

Nem emlősök. Egy nagyon idős hüllőfajhoz tartoznak. Hüllőből alakultak ki, a földi gyíkemberek evolúciója 2-3 millió évig tartott, mire intelligens lénnyé fejlődtek!
A földönkívüliek versengése miatt kialakult háborúkat és globális kataklizmákat túlélő Iguanodonhoz hasonló dinoszauruszból fejlődtek ki. Sokkal gyorsabban fejlődtek intelligens lénnyé mint az emberek, passzív tanúi voltak a mi evolúciónknak!

A földönkívüliek háborúi és a természeti katasztrófák elől a föld alá menekültek, ahol egy soikkal jobb világot alakítottak ki! A mai napig ott vannak természetesen.

Az idő múlását nem a Föld Nap körüli keringésével mérik hanem a Föld mágneses pólusainak periodikus változásával.

Bőrük zöld-bézs színű – halványzöld – és barna pöttyök rendetlen mintázatával tarkított (minden folt 1-2 cm nagyságú) a bőrük és az arcuk. (A minták a két nem esetében eltérőek, a nőneműeknek több van testük alsó részén és az arcukon.) Egyes egyedeknél két vonal húzódik a szemöldöktől az arcon át az állig.

Egyes egyedeknél két vonal húzódik a szemöldöktől az arcon át az állig. A szemeik valamivel nagyobbak az emberi szemeknél (ezért látnak jobban mint mi a sötétben), jellegzetes nagy fekete pupillájuk van, amit egy kis világoszöld írisz vesz körül (a hímek írisze sötétzöld). A pupillánk vágott alakú és egy kis fekete vonaltól egészen nagy tojás alakot is fel tud venni, ami azért van, mert a szemünk nagyon érzékeny a fényre és ezt így tudjuk kompenzálni.

Nekik is kívülről látható, kerek fülük van, igaz kisebb és nem is annyira íves, mint a miénk, mégis jobban hallanak nálunk, mert a füleik nagyon érzékenyek a hangra (szélesebb frekvencia tartományban hallanak nálunk). Van egy izom vagy héj a fülenk felett, amellyel tökéletesen be tudják zárni őket, pl. ha víz alá merülnek. Az orruk hegyesebb, és van egy v-alakú ív a két orrlyukuk között, amely őseik számára hőlátást tett lehetővé. Bár ez a szerv már elcsökevényesedett, még mindig érzékelni tudák vele a hőmérsékletet. Ajkaik hasonló formájúak, mint a miénk (a nőnemű egyedeké kicsit nagyobb, mint a hímeké) csak világos barna színükben térnek el, fogaik nagyon fehérek és erősek, ill. kicsit hosszabbak és élesebbek a mi emlős fogainknál. Náluk nincs többféle hajszín (a hajunk színe korukkal együtt változik) az eredeti szín zöldesbarna.

Mindkét kezük középső ujján éles köröm található, de a nőneműeknél ezek nem olyan hosszúak és gömbölyű a végük. A hímeknek hosszú, hegyes körmük van, amely 5-6 cm-re is megnő.

Egy másik dologban viszont nagyon eltér a miénktől a testük: hüllő eredetükre utal a hátukon végighúzódó csontos kitüremkedés, amit a ruháikon keresztül is érezni lehet. Ez nem a gerincük, hanem egy összetett lapszerű képződmény, ami a fejüktől a csípőmig fut. Sok ideg és véredény szövi át a lapkákat (amelyek nagyjából 2-3 cm hosszúak és nagyon érzékenyek – ezért nem szeretünk támlás székekben ülni). A lapocskák a szexuális életükön kívül a testhőmérsékletük szabályozását végzik. Ha fény éri őket, a lapok megtelnek vérrel, és a Nap felmelegíti hüllő vérünket, amely átjárva a lapocskákat, majd a testünket nagyon kellemes érzést okoz.

ÉLŐHELYÜK

Amikor föld alatti lakóhelyeikről beszélünk, gondoljunk hatalmas barlangrendszerekre. Azok a barlangok, amiket mi a felszín közelében felfedezünk semmik a föld gyomrában, 2-8000 m mélységben lévő barlangokhoz, tárnákhoz képest. Ezek a barlangrendszerek adnak helyet fejlett nagyvárosaiknak. Legnagyobb telepeik a sarkokon, Belső-Ázsiában, Észak-Amerikában és Ausztráliában vannak. Városaik világítását mesterséges fényforrások adják, amelyek fénnyel töltik be a csarnokokat és alagutakat. Minden városban vannak speciális, UV-fénnyel megvilágított járataik, ahol felmelegíthetik testüket.

lACERTA LAKÓHELYE:

Lakóhelye egy magas boltozatú barlangban van 4300 m-re a föld felszínétől. A barlangot 3000 éve lakják. A barlang mennyezetének nagy részét maguk vágták a sziklába, amely végül szinte szabályos félgömb alakot vett fel, amelynek átmérője a mi mértékegységeitekben 2,5 km. A boltív a legmagasabb részen 220 m-es. A legmagasabb belterű helyet minden kolóniákban egy fehéres szürke henger alakú épület tölti ki, amely a boltív méhsejt-szerű tartószerkezetét támasztja alá. Ez az épület a legrégebbi és legmagasabb az egész településen, mivel midig ezt kezdik el elsőnek felépíteni a boltozat biztosítása céljából. (Természetesen történtek rajta időközönként változtatások, felújítások.) Ennek az épületnek különleges, vallási eredetű neve van. Az ő lakóhelyükön csak egy ilyen oszlop áll, de a nagyobb kolóniákon nem ritka, hogy többet is építettek a mennyezet szerkezetétől függően. Az egyik legnagyobb telepükön, Belső-Ázsiában kilenc ilyen oszlop tartja a mennyezetet, amelynek területe 25 km2. A központi épület rendszerint vallási központ, de onnan szabályozzák a klímát és a világítást is. A településükön öt nagy mesterséges fényforrás van, amelyek UV-fényt és meleget adnak.

Szerkesztette: Dextrose 2011. 04. 29. 11:23 -kor

[Eleanor]

Az érzékelésről


— […] azt magyarázd meg, kérlek, hogy a te elveid szerint hogyan jelenik meg arcmásunk egy tükörben.

— Mi sem egyszerűbb — felelte a filozófusom. — Csak azt kell elképzelned, hogy szemed tüzei, miután áttörtek az üvegen, valami homályos anyagba ütköznek, s itt visszaverődve ugyanazon az úton térnek haza; eközben találkoznak a tükör azonos felületein elhelyezett kis testekkel, s ezeket is magukkal viszik a szemünkbe; képzeletünk meg, melegebb lévén lelkünk többi képességénél, a legfinomabbakat magához vonzza és kicsinyített képmást alkot belőlük.

A hallás működését sem nehéz felfogni, s hogy rövidre fogjam, vizsgáljuk csak meg egy mesteri kéz által érintett lant hangjait. Azt kérdezheted, hogyan vehetünk észre olyan távoli dolgot, amelyet nem is látunk. Talán valami spongya hagyja el a fülemet, hogy aztán magába szívja és visszahozza a zenét? vagy maga a zenész nemz a fejemben egy másik kis zenészt lanttal a kezében, akinek aztán visszhangként kell bennem elismételnie ugyanazokat a dallamokat? Nem, a csoda eredete a megfeszített húrban van, amely meglöki és az agyvelőmbe hajtja a levegőt alkotó kis testeket, s ugyanakkor lágyan simogat e parányi anyagrészecskékkel; s ha a húr nagyon feszes, a hang is magasabb, mivel erőteljesebben üti meg az atomokat; az így telített érzékszerv meg bőséges anyagot ád a képzeletnek a kép megformálásához; ha viszont nagyon kevéssé feszítjük a húrt, megesik, hogy emlékezetünk még nem tudta befejezni a képet, s ilyenkor ugyanazt a hangot kell megismételnünk, hogy elég anyagot kapjunk például egy körtánc dallamához és be is tudjuk fejezni e darab hangképét.

De van csodálatosabb tevékenység is, többek közt éppen az, amikor ugyanannak az érzékszervnek a segítségével hol örömöt, hol pedig bosszúságot érzünk. Ez olyankor történik, mikor a kis testek hasonló mozgásuk vagy alakjuk miatt ilyesmire hajlamos társakkal találkoznak bennünk; az újonnan érkezettek most arra bírják vendéglátó gazdáikat, hogy azok is kövessék példájukat. Amikor tehát valami szilaj dallam ütközik vérünk tüzébe, hasonló mozgásra bírja és arra ösztönzi, hogy törjön ki börtönéből: ezt nevezzük aztán „a bátorság lendületének”. Ha pedig lágyabb a hang, s csak annyi ereje van, hogy kisebb lángot mozgasson dobhártyánkon, idegeinken s húsunk minden kis részében, akkor meg afféle csiklandós érzést kelt, amit „örömnek” nevezünk. Ugyanez a folyamat okozza többi szenvedélyünk izzását is: minden attól függ, hogy milyen hevesen csapódnak hozzánk e kis testek, milyen irányba lendítik őket más rezgések, s hogy találnak-e bennünk mozgatható társakat. Ennyit a hallásról.

A tapintás bemutatása már nem okoz nehézséget, csak azt kell meggondolnunk, hogy minden tapintható anyag folytonosan kis testeket bocsájt ki magából, s valahányszor megérintjük, ez az áramlás is megnövekszik, mert hiszen mi magunk préseljük ki belőle, ahogy a vizet is kinyomjuk a megmarkolt spongyából. A kemény testek szilárdságukat közlik érzékszerveinkkel, a puhák lágy voltukat, a durva felületűek pedig, és így tovább. S bár sajnálatos, a munkától elhasznált kéz már nem tapint finoman, mivel vastag kérgében nincsen élet, sem pórusok, s csak bajosan közvetíti az anyag gőzölgését. Megmondjam, hol van a tapintás szerve? Azt hiszem, tömegünk egész felületén, mivel testünk minden részében érzünk. Csak annyit még, hogy, gondolom, a fejhez közelebb eső testrészek gyorsabban érzékelnek, amit kísérlettel is igazolhatunk, mert ha egy tárgyat csukott szemmel megmarkolunk, elég gyorsan felismerjük; de ha a lábunkkal tapogatjuk, már nehezebben megy a dolog. Éspedig azért, mert bőrünk véges végig lyukacsos, s idegeink sem zártabbak, tehát útközben, és mielőtt még célpontjukhoz, vagyis az agyba érkeznének, sok kis atom hull ki szövetjük résein át.

Most már csak a szaglásról és az ízlelésről kell szólnom. Nem azért érzem-e egy gyümölcs ízét, mert szájam melege megolvasztja? Mivel pedig egy körtében sok só van, s ez a só, oldódása után, más formájú testekké bomlik, mint amilyenek például az alma ízét alkotó részecskék, másképpen is hatol a szájpadlásunkba; ugyanígy más fájdalmat érzek, ha egy dárda végére erősített vasdarab tépi meg a húsomat, mást, ha egy pisztolygolyó sebesít meg, és megint mást, ha szögletes acéltőrt döfnek belém.

A szaglásról nincs mit mondanom, mivel maguk a filozófusok is elismerik, hogy kis testek állandó áramlása okozza. Hasonló elvekre támaszkodom, amikor az égitestek keletkezését, összhangját és befolyását a meteorok60 változhatatlan változatosságával magyarázom.

[Eleanor]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2011. 04. 29. 12:21

Amit róluk tudunk, azt javarészt egy Lacerta nevű gyíkembernek köszönhetjük, akivel 1999-ben és 2000-ben készített interjút egy Ole K. nevű férfi.

KRISTÓF MIKLÓS UFÓMAGAZIN CIKKEI

[gazdi]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2011. 04. 29. 12:21

Akkor foglaljuk össze LOGIKUSAN gyíkembereket nagy általánosságban:

Nem emlősök. Egy nagyon idős hüllőfajhoz tartoznak. Hüllőből alakultak ki, a földi gyíkemberek evolúciója 2-3 millió évig tartott, mire intelligens lénnyé fejlődtek!

Hat ez nem jott ossze, ha hullo letukre a fold ala huzodtak (a felszini irasbeliseg elterjedese elott), hogy ott mesterseges kornyezetet kelljen epiteniuk a sutkerezeshez.

[Dextrose]

Idézet: Eleanor - Dátum: 2011. 04. 29. 12:33

KRISTÓF MIKLÓS UFÓMAGAZIN CIKKEI

Valóban? Link?

Örülök ha végre minőségi forrásból publikálnak mások is.

[Eleanor]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2011. 04. 29. 12:35

Valóban? Link?

Örülök ha végre minőségi forrásból publikálnak mások is.

Húszévnyi kutatás után azt sem tudod, hogy honnan szeded össze a dolgaidat? Ejnye

[gazdi]

Idézet: Ny. T. - Dátum: 2011. 04. 29. 12:36

Hallottál már olyan hülyéről, aki volt olyan OKOS, hogy mindenki hülyíteni tudott?