Idézet: debaj - Dátum: 2011. 05. 06. 09:57
Ugye nem bírod felfogni, hogy ha veszel magadnak egy elefántot, az nem valóságteremtés?
Akkor mi szerinted?
Idézet
Cukorbetegséget, rákot, rokkantságot, satöbbi kinek köszönhet az ember? Akinek van, az szerinted nem akarja mindennél jobban, hogy elmúljon? Érted, hol borul az elméleted, amit az elmebetegség határát súrolva mantrázol, mint egy kibaszott idióta, úgy, hogy a felét nem fogod fel, amiket összemásolgatsz innen-onnan?
A betegségek (ami nem vírusos vagy fertőzés) lelki eredetűek.
A betegségek szinte mindig valamely akadályba ütközött, természetes lefolyásában meggátolt mozgás következményei. Ha a természetes, az eredeti mozgás útja felszabadul, ha megnyílnak a csatornák, a betegség megszűnik. A testi betegségek a belső Én üzenetei, jelzések arról, hogy valamilyen mentális tévedést követünk el.
Az a tény tehát, hogy a tünet mennyire vehető észre, mennyire szembetűnő, támpontot jelent annak megítélésére, hogy milyen a személyiség viszonya a problémához.
A személyiségnek meg kell értenie, hogy a betegség az ember teljességében hat, és nem része az eredeti személynek. A személyiség eltolhatja a fókuszt a konstruktív területekről, és az energiát az akadályozó eseményre, a betegségre fordíthatja. Ilyenformán a betegség valójában egy új egyesítő rendszer alapját képezi. A betegség része a személyiséget felépítő mozgásnak, ennélfogva célirányos, és nem tekinthetünk rá úgy, mint valami idegen erőre, amely kívülről szállta meg az embert. A betegséget tehát nem is nevezhetjük akadályozó eseménynek, csak akkor, ha sokkal azután is tovább működik és hat, miután célját beteljesítette.
A rokkantságot is csak saját magának köszönheti az ember! Minden tőlünk ered.
A betegségek materializálódott problémák!
És ezt még egy professzor se cáfolhatja meg.
Legyünk tárgyilagosak: rákbetegség esetén maga a rák a tünet! Tünete egy lelki problémának!
Szinte az összes rákos megbetegedéssel kapcsolatos esetben a spirituális és pszichés növekedést megtagadják, vagy az egyén úgy érzi, hogy személyes, pszichés értelemben nem képes megfelelően növekedni. Így hát ez a növekedési, fejlődési kísérlet a testi mechanizmusokat hozza működésbe, és bizonyos sejtek túlburjánzását idézi elő. Az egyén ragaszkodik ahhoz, hogy ha nem fejlődik tovább, akkor meg kell halnia, és egy olyan mesterséges helyzetet kényszerít ki, amelyben maga a növekedés válik fizikailag végzetessé.
Azért van ez így, mert egyfajta akadályoztatás következik be. Az egyén szeretne személyiségként fejlődni, de fél is ettől.
Szerkesztette: Dextrose 2011. 05. 06. 09:16 -kor
Súgó
A téma zárva.
Mostanra meggyőződésemmé vált, hogy ez az egész egy baromi nagy átverés, ennyire ostoba, a valóságtól elrugaszkodott ember nem létezhet...
