Idézet: Schwarzmueller - Dátum: 2011. 08. 01. 10:28
A te ertelmezesedben mit jelent az eter? Van-e surusege, milyen anyagokbol tevodik ossze stb. Aramlasrol beszelsz, akkor van benne vmi anyag is. Mik ezek az anyagok?
A mágnesesség és az elektromosság két különböző viselkedésű erőteret illetve hullámokat hoz létre, mégis ikrekként mindig együtt vannak: egyik nincs a másik nélkül.. A Lenz-törvényt mindenki ismeri: ha drótot mozgatunk mágneses térben vagy a mágnest mozgatjuk a dróthoz képest, a drótban elektromos áram keletkezik. Az összefüggés fordított felhasználását jelenti, amikor egy maggal ellátott tekercsbe áramot vezetnek és ez a magban mágnesességet indukál, azaz ezzel létrehozunk egy elektromágnest, amely ugyanolyan mágneses teret gerjeszt, mint egy mágnesvas. Ezzel elektromos energiával hoztunk létre mágnest és mágneses teret. A tudósok azonban egyszerűen nem tették fel azt a kérdést, hogy vajon miért gerjeszt a mágneses tér elektromos áramot? És hogyan lehetséges, hogy egy mágnes akár egy évezreden keresztül is képes megőrizni mágnesességét, azaz energiát leadni, anélkül, hogy kimerülne? Ez ellentmond az energia-megmaradás elvének. Az energiát csak kinyerni lehet onnan, ahol van és átalakítani, a mágnes azonban teremti az energiát!. Amikor egy mágnessel egy nem mágneses fémet felmágnesezünk, azaz összedörzsöljük őket, az is olyan benyomást kelt, mintha a mágnes saját mágneses energiája egy részét kölcsönözné a másik fémnek. Ezzel azonban saját mágnesessége semmivel sem csökken.
De Palma mágneses eszközével alkotta meg az első ingyenenergia készüléket: egy mágnesrúdra, mint tengelyre ráerősített egy kerek mágneslapot, amelynek egyik pólusa a szélén volt, másik a középpontja körül. Amikor a mágnesrúd saját hosszanti tengelye körül forgott, vele forgott a ráerősített mágnestárcsa is. A forgó tárcsa áramot termelt, többet, mint a forgatáshoz használt áram. Ha feltesszük, hogy a mágneses erő besűrítette az étert, akkor a jelenséget úgy kell elképzelni, hogy a forgás által előidézett centrifugális erő az étert kisodorta a tárcsába, annak külső széléig és persze azon túl is. A kinyert elektromos energia többletet az éter feldúsulása biztosítja, ami a mágneses erőtér és a forgás együttes hatásának a következménye. Az éter utánpótlás korlátlan. Az, hogy a besűrűsödött éter egy energia forrása, a következő kísérletben bizonyosodott be.
Ez volt az Aspden-féle kísérlet: ő megmérte, mennyi energiára van szükség egy motor beindításához, majd a motort járatás után leállította, majd újraindította. Kiderült, hogy ha az újraindítás 60 másodperecen belül megtörténik, akkor ehhez csak tizedannyi energiára van szükség, mint az előzetes működés nélküli indításhoz. Az éter segítségével ez a jelenség is könnyen megmagyarázható. Ahhoz hasonlít, mint amikor egy pohárban a vizet egy kanállal megpörgetjük, majd kivesszük a kanalat, a víz pedig pörög tovább. A mágnes nem más, mint a kanál, a víz szerepét pedig az éter játssza. Itt már gyanúba került az éter, mint a tehetetlenségi nyomaték okozója.
A mágneses térnek továbbá mintha memóriája is lenne: ha felfüggesztünk egy mágneses ingát és az asztalra is teszünk egy mágnest és úgy állítjuk be őket, hogy az asztalon lévő mágnes maga felé vonzza a függő mágnest, majd 5 nap múlva elvesszük az asztali mágnest a helyéről, a függő mágnes továbbra is érzékeli a vonzást, mintha a fekvő mágnes még ott lenne. (Donald Roth kísérlete). A mágnesesség létrehozásához szükség van mágnesre, de a fenntartását az éter biztosíthatja.
A mágnesesség hagyományos magyarázata az, hogy a fémben a molekulák szabályosan rendeződnek el észak-déli irányban. Az elektronok párhuzamosan keringenek az atommag körül és minden atom úgy viselkedik, mint egy miniatűr mágnes. Az éterre alapozó magyarázat az, hogy az éter a nem mágneses anyagokat egyenletesen hatja át, míg a mágnesben az áramlás egyirányú, amely a molekulák párhuzamos „beállásának” köszönhető. A vonzást az idézi elő, hogy a mágneses tulajdonságú fémek egyirányúsítják az étert, amely nagy erővel áramlik át a mágnesen és az áramlásba került szintén mágneses tulajdonságú tárgyakat magával sodorja és a mágnes egyik végén odatapasztja a mágneshez, a másik végén viszont ugyanez a sodrás eltaszítja a fémtárgyat. Tehát megint csak nem a mágnes vonzza vagy taszítja a mágneses tulajdonságú tárgyat, hanem az éter rántja magával, akárcsak a gravitáció esetében.
4.7. További érvek az éter létezése mellett:
A fentiek ízelítőt adnak arról, hogy miként gondolkodnak a fizikusok az éterről: annak létezéséről vagy nem-létezéséről. Az alábbiakban még összeszedtem a teljesség igénye nélkül néhány további fizikusoktól származó érvet az éter létezése mellett, ezek azonban nem igazán visznek közelebb bennünket az éter lényegének, mibenlétének a megfejtéséhez.
Minden hullámnak szüksége van egy közvetítő közegre. Az abszolút vákuumban mi más lehetne az, ami vibrál és ami az elektromágneses hullám terjedését biztosítja? Ez a közeg az éter.
A fény nem állhat részecskékből, mivel a részecskék bármekkora sebességgel terjedhetnek, a fény sebessége ezzel szemben állandó. A hagyományos fizika szerint a foton a fény tömeg nélküli, de momentummal rendelkező kvantumrészecskéje. Ez azonban játék a szavakkal, mivel ha egy részecskének nincsen tömege, akkor nem rendelkezhet momentummal, mert momentuma csak tömeggel rendelkező részecskének lehet. Tehát azok a jelenségek, amelyek a fotonnak, mint fényrészecskének elméletét megalapozták, nem a foton részecske természetének tudhatók be, hanem az éternek a fényre való hatásának a következtében lépnek fel.
A lézersugarat és más vonalban terjedő fénysugarat valaminek össze kell tartania, különben a levegő molekulák révén szétszóródnának. Ez az összetartás is az éterrel való kölcsönhatásnak köszönhető. A sugarakat az éter nyomása tartja egyben.
A galaktika szélén lévő égitestek piros színeltolódását ( megj: vörös eltolódását ) a tudósok azzal magyarázzák, hogy a fény fotonokból, vagyis részecskékből áll és ezért érvényes reájuk a Doppler-elv. Ha ugyanis a világűrben nincsen semmi, azaz a fény a vákuumban terjed, akkor nem lehetne piros ( vörös ) eltolódás. Azaz feltételezik, hogy részecskékből áll, ezért csökken a távolsággal a fény frekvenciája. Ebből viszont azt a következtetést vonják le, hogy a világegyetem tágul. Az éterre alapozó magyarázat szerint ellenben a piros ( vörös ) eltolódás azzal magyarázható, hogy a fény nem vákuumban, hanem az éterben terjed, amelynek rugalmassága csak majdnem tökéletes. Ennyire nagy távolságban azonban már ez a közeg okoz némi csökkenést a fényhullám frekvenciájában.
Az éter lehetővé teszi a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás jobb magyarázatát is. Ez a háttérsugárzás ugyanis nem fér össze a Big Banggel és a világegyetem tágulásával. Ha ugyanis ez a háttérsugárzás az ősrobbanáskor keletkezett és világegyetem azóta tágul, akkor ennek a sugárzásának mindig a középpontból kifelé kellene terjednie. Mi készteti arra, hogy mégis felénk tartson? (Ha nem tartana felénk, nem láthatnánk.) Pedig a Föld nincs is a világegyetem középpontjában. Ezt a tér görbületével magyarázzák, ami elég mesterkélt és nyakatekert. Az éterre alapozó magyarázat most még egyszerűsítve úgy szól, hogy az egész univerzum és annak minden része éterbuborékban úszik, amelynek széleit az éter felületi feszültsége tartja össze. Ennek a buboréknak a formáiról a későbbiekben még szó lesz. A lényeg az, hogy a kifelé terjedő fény ezen a buborékfalon folyamatosan visszaverődik, azaz visszafelé folytatja útját, míg el nem éri a szemközti „falat” ahonnan megint csak lepattan, és így tovább. Az univerzum tágulására tehát nincs bizonyíték, de az ősrobbanásra sem. Az univerzum korára vonatkozó számítás (15 milliárd év) is a fenti feltételezésekre (ősrobbanás, tágulás, piros – vörös - színeltolódás) alapozódott. Valójában az univerzum bizonyára sokkal öregebb ( megj : a mi univerzumunk kora földönkívüli testvéreink szerint legalább 10.000.000.000.000.000.000.000 éves, azaz a mostani fiktív 13,7 millárd évnek legalább a százmilliárdszorosa! ), ezért ennyi idő alatt a fény szóródása lehetett olyan mértékű, hogy háttérsugárzásként észleljük.