Elküldve: 2011. 10. 03. 12:50
Mohák
Ez a lap egy ellenőrzött változata
[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A települést lásd a Moha (település) cikk alatt.
A mohák az egész Földön elterjedt növények. A nem szövetes, embriós növények tartoznak hozzájuk. Mintegy 26 000 fajuk ismert. Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld színű spórás növények, gyökerek és szállítószövetek nélkül.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]
1 Osztályozás
2 Közös jellemzőik
3 Evolúciójuk
4 Törzseik és ismertebb nemeik
5 Források
6 Külső hivatkozások
Osztályozás [szerkesztés]
Hagyományosan törzsi szinten (Bryophyta néven) tárgyalták őket, a legtöbb új vizsgálat szerint azonban a mohák nem alkotnak monofiletikus csoportot (nincs kizárólagos közös ősük, ezért parafiletikusak). A filogenetikus értékelések szerint három „moha-vonalra” szokás osztani őket, amiket törzsi szinten szerepeltetnek:
Becősmohák (Anthocerophyta)
Májmohák (Hepatophyta vagy Marchantiophyta)
Lombosmohák (Bryophyta)
Mindhárom törzsnek vannak bizonyos közös jellemzői, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.
Régebbi osztályozásuk:
Mohák (Bryophyta)
Májmohák (Herpaticae) osztálya
Lombosmohák (Musci) osztálya
Közös jellemzőik [szerkesztés]
Mint minden embriós növényre (Embryophyta), rájuk is jellemző az embrió jelenléte: a zigóta osztódása után a fiatal diploid sporofiton a gametofiton szervezetében marad egy ideig.
A többi embriós növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a moháknál is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, valódi rostasejtek és lignin semmiképpen sincsen bennük.
Életfázisaik váltakozása során a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben.
Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon csak egyetlen sporangium fejlődik ki, a többi embriós növénnyel szemben.
Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő, a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképes maradnak, életfolyamataik víz jelenlétében teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányoké is).
Evolúciójuk [szerkesztés]
A mohák törzsfejlődése, evolúciós kapcsolatrendszere, a többi embriós növényhez való viszonyuk még nincsen teljesen feltárva. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható ezzel kapcsolatban:
Moha kladogram 1.svg
Moha kladogram 2.svg
Májmohák alapi helyzetben
Becősmohák alapi helyzetben
Törzseik és ismertebb nemeik [szerkesztés]
Becősmohák
Májmohák – telepes és leveles formák is tartoznak közéjük.
Csillagos májmoha (Marchantia)
Anthoceros
Vízicsipke (Riccia)
1-6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori,de tarthatjuk akváriumban is.
Békalencsemoha (Ricciocarpus)
Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéllyal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad.
Illatos májmoha (Mannia)
A teleptest 1-2 cm nagyságú. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző „ceruzaszaga”, a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.
Lombosmohák – a leveles szár jellemzi őket. A levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajtáknál a spóratok a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon fejlődnek ki.
Tőzegmoha (Sphagnum)
Ezüstmoha (Bryum)
Fácskamoha (Climacium)
Világítómoha (Schistostega)
Szőrmoha (Polytrichum)
Források [szerkesztés]
Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003)
--- Internet is just a bigger floppy disk ---