Idézet: debaj - Dátum: 2011. 12. 14. 11:14
Hogy a gránátba létezne? Ezt magyarázd már el nekem, miből gondolod.
Ezt nehéz...
De megpróbálom.
Szóval ha álmodsz, akkor ugye az egy más világ. Mindenki álmodott már, mindenki tudja, hogy álmunkban nem azok vagyunk, akik most jelenleg itt, a gép előtt ülünk. És az álmokban minden legalább olyan valóságos, mint ahogy most ébren vagy.
Mert miért is lenne az álom kevésbé valóságosabb mint az ébrenlét? Álmodban ugyanezt megkérdezheted: miért lenne valóságosabb az a világ hol most élsz mint az álomvilág. Hiszen az álmodó Én számára az a világ valóság, amiről éppen álmodik.
Az éber tudat számára pedig az a valóság amikor ébren van. De attól még az álmodó Én világa ugyanúgy létezni fog. Minden nézőpont kérdése.
A személyiség belső, álmodó része nemcsak azért tűnik számunkra furcsának, mert alapvetően máshová állítja a fókuszt.
Az ébrenlét állapotában kevés álombeli helyre emlékszel, de álmodban is kevés emléked van a tárgyi valóságról. Amikor a fizikai test az ágyban fekszik, hatalmas távolság választja el attól az álombeli helytől, ahol az álmodó Én tartózkodik. De ennek a távolságnak semmi köze sincs a térhez, mert az álombeli hely ugyanabban a szobában létezhet, ahol a test alszik.
Az álombeli helyek nem „fedik le”, mondjuk, az ágyat, a szekrényt, a széket. Ugyanazokból az atomokból és molekulákból állnak, mint amelyeket éber állapotodban ágyként, szekrényként, székként érzékelsz.
Amikor a tárgyi valóságban működtök, aránylag egyszerű szabályok rendszere áll rendelkezésetekre mint korlátozó tényező. Az álomvalóságban több szabadságotok van. Az ego nincs jelen.
Az éber tudat, nem azonos az egóval. Az ego az éber tudatnak csupán az a része, amelyik a tárgyi világban való működéssel foglalkozik.
Szerkesztette: Dextrose 2011. 12. 14. 11:29 -kor