Súgó
A téma zárva.
Idézet: enpera - Dátum: 2013. 12. 26. 17:34
Ugye te nem várod el, hogy kész az LHD és következő héten már a Niburuszra tudsz teleportálni? Ha valami halvány fogalmad lenne a valódi kutatásról akkor értenéd, hogy milyen mennyiségű munka kell egy kísérlet előkészítéséhez, lefolytatásához és kiértékeléséhez. Nem annyiból áll, hogy megnyomják a "ütköztess jól" gombot, aztán kijön a Higgs bozon, te pedig rámondod hogy lófasz az egész.
Aztán hogyan fogják felfedezni, ha nem az LHC-vel? Beveszik a nevető gombát és jelenéseket látnak?
Aztán hogyan fogják felfedezni, ha nem az LHC-vel? Beveszik a nevető gombát és jelenéseket látnak?
Arra céloztam, hogy az LHC szerintem nem fogja megértetni velünk a valóság természetét. Hiszen a tudósok kiváncsiak rá, nincs is ezzel baj. De a módszerek úgy vélem nem jók. Más megközelítésre lenne szükség. Nem a részecskék után kellene kutatni. Elmondom mi a helyzet.
Mivel minden egyes fizikai tapasztalat egyedi, és az ehhez szükséges energia megteremtése belülről származik, a valóság privát tervezetéből. Az anyagon belül léteznek mentális struktúrák. Ezeket a szerveződéseket Tudati Egységek alkotják. Ezek alkotják a testet is. A baj a feltett kérdéseinkkel vannak. Egy igazi fizikusnak más tudatállapotba kellene elfordítania tudatát, melyekben maguk a kérdések is megváltoznának.
Sok esetben a kutatók azzal állnak elő, hogy csak azáltal érthetjük meg a valóságot, ha elpusztítjuk azt: hogy úgy érthetjük meg egy állat működését, ha megöljük azt (fehér egerek), v agy úgy vizsgálhatunk meg valamit, ha elkülönítjük tőle magunkat. Az emberi agy természetét is úgy próbáljuk megérteni, hogy elkülönítjük az agy összetevőit, megbolygatjuk az állat vagy a saját spirituális folyamataink átfogó integritását. Ezáltal minden kísérlet kiragad bennünket önmagunk és környezetünk kontextusából.
Miközben megtudjuk a tényeket, még messzebbre kerülünk az igazi tudástól, mert épp a tények állnak az utunkban. így nem érthetjük meg a tudat egyediségét.
Az objektív tudomány valóban jól szolgál a maga módján, hiszen elutaztunk a Holdra, haladást értünk el a technológiában, betegségeket gyógyítunk (nem mindet), kényelemben élünk. De az objektív tudomány szerintem falba fog ütközni, mert csak egy darabig lesz hatékony mint eszköz, hiszen bele fogunk botlani olyan mélyebb, belső valóságokba, melyeket szükségszerűen félrevet és figyelmen kívül hagy. A módszere miatt.
Önmagában például egyetlen tudomány sem lesz képes arra, hogy pl örökké éljünk, ha az egyén megszületése előtt úgy döntött, hogy majd később elhagyja a fizikai testet. Egy normális technológia mindig hozzájárulna a tapasztalat minőségbeli elmélyítéséhez. És gyakran amatőrök teszik a legnagyobb felfedezéseket, akik mentesek a hivatalos dogmáktól, felszabadulnak a nyomás alól.
Ha nem változnak meg a technológiai eszközeink mögött lévő eredeti rendeltetés ideái akkor a tudatot legfeljebb a tudat manipulálására és nem a szabaddá tételére használjuk fel. Például nem lenne szükség űrhajókra ahhoz, hogy a Holdra jussunk. Elég lenne mentálisan is eljutni oda, asztáltestként. Gondolok itt olyan szerkezetre, amely képes lenne arra, hogy leválassza asztráltestünket a biológiai testünkről és ide-oda jussunk el a fizikai térben nem fizikai anyagként.
Szerintem a Pri Reis térképet is így rajzolták meg. Valaki képes volt a testéből kilépve a Földet megtekinteni az űrből.
A valóságtól nem állhatunk félre és nem tehetünk többet annál, hogy diagrammokat meg képleteket készítsünk. Az elektronok viselkedése ki fog bújni a technológiai tudásunk alól, mert az amit észlelünk, csupán illúzió. Amit az elektronokról tanítanak az iskolában, az is csak illúzió. Ugyanis sokdimenziós viselkedésük követéséhez sebesebb eszközökre lenne szükségünk
Az elektronok tevékenysége alatt ott húzódnak a valóság tervezetei. És ameddig elemi részecskékben gondolkodunk, nem jó úton járunk, de még akkor sem, ha hullámokban gondolkodunk. Ez a baj az LHC-vel is. Felesleges pénzkidobás, hogy úgy mondjam. Ami közelebb járna a valósághoz, az a kölcsönös kontaktusban lévő mezők ideája. Egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk a tudat valóságát, valamint annak a Gestalt változatait és manifesztációit. Amíg nem észleljük a tudatot bármely látható vagy láthatatlan dolog mögött, addig korlátot vonunk tudásunk elé.
Például az időről úgy gondolkodunk, hogy azt az elektronok spinje határozza meg. Azonban az elektronok egyszerre mozognak, egyszerre perdülnek sok irányba. Ennek észlelése, hogy ez az időben egyszerre történik, lehetetlen. Az integritásuk csak látszólagos. Az elektron sokdimenziós aspektusai nem észlelhetők az LHC-vel. Ehelyett az elektron természetét megérteni a tudati fókusz megfelelő szintjével lehetne. Egyszerűen csak a felszínt kutatjuk, nem a belső világot. A b elülség és a kívülség között nagy különbség van. Bent találhatók meg a valóság tervezetei.
PÉLDA:
Tegyük fel, hogy egy tudós rálel egy narancsra és az összes rendelkezésre álló műszert felhasználja ahhoz, hogy megvizsgálja, de a tudományos objektivitás megőrzése miatt vonakodik attól, hogy megtapogassa, megízlelje, megszagolja. Így keveset tudna meg a narancsról, bár képes lenne elszigetelni annak elemeit, bejósolni hogy hol lelhetők fel más narancsok, elméleteket gyártani a környezetéről. De a narancs nagyobb valósága, belülsége még a héjon belül sem található meg. Hiszen a magok a fizikai hordozói a jövőbeli narancsoknak, de annak a valóságnak a tervezetei formálták meg a magokat is. Mivel egymás utáni idő fogalmai szerint gondolkodunk, úgy tűnik, kell lennie egy első magnak. A valóság tervezetei azonban időszekvenciák nélküli dimenziókban léteznek.
Szerkesztette: Dextrose 2013. 12. 27. 16:40 -kor
):
)
