[lameXpert]

idézet:

---

Lengyel Menyhért: Egy esztendõ • – A naplómból –
Svábhegy, szeptember 7.

Gonosz éjszaka – keserves ébredés. Este nagy köd feküdt a hegyen – szakadt az esõ, korán lefeküdtem. A Tod in Venedig-et olvastam – de nem tudtam odafigyelni, a gondolatom minduntalan elszállt a könyvrõl. „Majd elmúlik – minden elmúlik” – biztatom magamat, régi dolgokra gondolva, rossz állapotokra, amelyekben voltam, s melyekbõl kievickéltem. Minden elmúlik – mégis jobb lett volna, ha minden másképp lenne…

Reggel szomorú – esõs – már egészen õszi idõ. Közönyös bánat és tompa melankólia…[/quote]

[Brett Shaw]

Megszületett 1157-ben azaz 846 éve Oroszlánszívû Richárd angol király.

BLAHA Lujza, Reindl Lujza; Kölesi (Rimaszombat, 1850. szept. 8. ? Bp., 1926. jan. 18.) színésznõ. A századvégi népszínmûvek híres primadonnája, a ?nemzet csalogánya?. Apja huszártisztként harcolt a szabadságharcban, majd vándorszínésznek állt. Anyja is színésznõ volt. Elõször Gyõrben gyermekszerepekben lépett fel Kölesi Lujza néven. Elsõ férje ? Blaha János karmester ? foglalkozott elõször zenei képzésével. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de fõként a fõvárosi színházakban szerepelt. A Népszínházt a pesti német színház diadalmas vetélytársává tette. A magyar népszínmû legkiválóbb tolmácsolója volt. 1901-tõl a Nemzeti Színház örökös tagja. 1893-ban Balatonfüreden villát vásárolt, ahol 1916-ig szívesen töltötte idejét. Élményeirõl naplójában is megemlékezett. A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott (a plakett Sinkó András, a pad Vidor Emil alkotása) a sétányon. Egykori villáján ? amely a róla elnevezett utcában áll ? tábla õrzi emlékét.

[Sztee]

1635 Esterházy Pál – író, zeneszerzõ, államférfi

A grófi rangban született nádor egyben költõ és zeneszerzõ is volt. Fõtisztként részt vett Zrínyi Miklós téli hadjáratában, majd Montecuccoli parancsnoksága alatt harcolt. 1681-ben a soproni országgyûlés nádorrá választotta. A törökök Bécs elleni támadásakor családjával együtt osztrák földre menekült. 1687-ben az országgyûlés az õ hatására fogadta el a Habsburgok örökös királyságát. Érdemeiért hercegi rangot kapott. Latin nyelvû emlékirata történelmi forrás.

1922 Tomanek Nándor – színész

[doszy]

idézet:

---

175 éve, 1828. szeptember 9-én született Lev Tolsztoj orosz író, elbeszélõ. Elõkelõ származása széles mûveltséggel párosult. Jasznaja Poljana-i birtokán iskolát szervezett a parasztgyerekeknek. Még fiatalon részt vett a krími háborúban, amely élményeinek hatására késõbb az 1812-es Napóleon elleni háborút jelenítette meg a Háború és béke c. regényében. Másik jelentõs mûve az Anna Karenina. Regényeit színpadra állították, s számos filmet is készítettek belõlük. Élete végén az ifjúság bálványozta, birtoka zarándokhellyé vált, azonban õt ez fárasztotta. Egy novemberi éjszakán elmenekült családjától és végül egy vasútállomáson hunyt el.[/quote]



[ 2003. szeptember 09.: doszy szerkesztette a hozzászólást ]

[Salgó Béla]

Irene Papas 1925. vagy 1926. vagy 1929. szeptember 9-én született a görögországi Chiliomodionban Irene Lelekou néven. Pályafutását varietékben kezdte, majd görög klasszikus darabokban formálta meg Elektrát, Iphigéniát. Nemzetközi páyafutását a Navarone ágyúi (1961), a Zorba, a görög (1964), a Sivatagi oroszlánok (1981) és a Sziget (1989) fémjelzik. Nem csak színészként, énekesként is igazolta tehetségét: a Demis Roussos és Vangelis alapította Aphrodite's Child „666" címû lemezén adta elõ a Végtelen jelkép címû dalt.

[Brett Shaw]

Latinovits Zoltán


(Bp. 1931. szept.9. - Balatonszemes, 1976. jún.4.): színész, rendezõ. Galamb Sándornál és Lehotay Árpádnál folytatott magántanulmányokat, majd amatõr együttesben játszott. A Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki karán szerzett diploma után 1956-59-ben a debreceni Csokonai Színházban, 1959-61-ben a Miskolci Nemzeti, 1961-62-ben ismét a debreceni Csokonai, 1962-66 között a Vígszínház mûvésze volt. Halála az egész magyar közvéleményt megdöbbentette. Jászai Mari-díjas (1966), Balázs Béla-díjas (1970), érdemes mûvész (1975), kitüntetést, 1989-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Kiemelkedõ, sokoldalú mûvész volt. Különösen emlékezetes élményt nyújtott Vörömarty Mihály, Ady Endre és József Attila költeményeinek elõadása, mert szakított a korábbi egyoldalú értelmezõ versmondással. Sokat játszott a rádióban is. Két színpadi rendezése a m. színházi élet jelentõs eseménye volt. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló (1973) c. önéletrajzi jegyzetében és vitairatában. (Magyar Színházmûvészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó 1994.)

[Salgó Béla]

1967 szeptember 10.-én születtem Kaposváron. Életem elsõ 20 évét Somogyszilben, ebben a nagy múltú, manapság azonban már elöregedõ félben levõ kis Somogyi faluban, római pénzek, kõköri baltatöredékek, traktor alatt beszakadó avar ( ? )téglasírok között töltöttem.



A rajzhoz 19 éves koromig csak annyi közöm volt, hogy az összes füzetem tele volt firkálva. Bágyatag kísérleteim, hogy valami rajzzal kapcsolatos iskolába kerüljek, rendre kudarcot vallottak, amit hát nem is csodálok. Komolyabban csak az amatõrfilmezéssel jegyeztem el magam, azon belül is az animációval foglalkoztam - van néhány hazai és nemzetközi elismerés a polcaimon. A mûfaj segítségével elõször kerültem kapcsolatba, a nagy munkafegyelmet követelõ határidõs rajzok tömegével.
A szerencsémnek köszönhetõen relatíve fiatalon elkészíthettem elsõ nagy mesekönyvemet, s bezsebelhettem az elsõ tisztességes honoráriumomat. Õszintén megmondom, hogy mind két sikerfajta nagyban hozzájárult, hogy komolyan elgondolkozzam a rajz s magam kapcsolatán. Persze a dolog még koránt sem volt egyenesben. Helyi kiadványok, újságok következtek olyan rajzokkal amelyek miatt ma már futkozik az ember hátán a szõr.
Aztán azért csak megérett valami. . . . .
Az embernek számot kell vetni lehetõségeivel. Vidékiségem, autodidakta névtelenségem nagyon komoly és tervszerû munkát követel meg, amennyiben ezen a piacon, ilyen munkát akarok végezni, folytatni. Sokat kellett házalni, feleslegesen vagy a bizonytalannak dolgozni, amíg rátaláltam azokra a könyvkiadókra, akik hajlandóak voltak munkatársukká fogadni.
Úgy érzem, hogy stílusom kedvezett annak a stratégiának, melyet a vidékrõl csengetõ jómagamnak kellett folytatni a kiadók irányába. Egyrészt, már gyermekkoromban sem szerettem a gyermekrajzokat utánzó neoprimitív meseilluszrációkat, mindig is az érthetõ, bájosan vagány, jól megrajzolt rajzok vonzottak. ( A többi gyereket is, épp ezért nem értem hogy kinek csinálták azokat a béna könyveket ) Másrészt világ életemben hajlandó voltam tanulni másoktól, de soha nem úgy, hogy másoltam, hanem megnéztem, hogy mitõl mûködik egy rajz ! Ebbe bele tartozik a " hogy is kell rajzolni" is, és a " mi a fenétõl olyan klafa ennek a Dargai bácsinak ez a tömegjelenete " is, no meg hogy "a képregénybe az a BANGG feliratot hogyan helyezték el a Mozaik rajzolói úgy, hogy szinte hallod ??"
Próbáltam alkalmazni a mesterek, s rajzaik tanításit. . . remélem sikerrel. Nehéz ügy ez. . . de szép.

(Õszi Zoltán)

[Brett Shaw]

Megszületett 1888-ban azaz 114 éve Ian Fleming ausztrál író, James Bond megalkotója.


Salgó Béla grat! Boldog szülinapot!

[lameXpert]

Idézet

GELLÉRT OSZKÁR (1882-1967)

"....
A szenvedélyes tehetségkutató Osvát Ernõnek alighanem õ volt az elsõ fölfedezettje: 1902-ben maga mellé hívta a húszéves jogászt a Magyar Géniusz társszerkesztõjének. Ez a folyóirat volt a Nyugat egyik legfontosabb elõzménye. Két évvel késõbb Gellért már a nagy tekintélyû Pesti Hírlap harcosan kritikus hangú vezércikkírója. És az 1908-ban meginduló Nyugat egyik szerkesztõje. Ez idõre már verseskönyve is megjelent, majd egymás után jönnek kötetei, anélkül, hogy költõtárs barátai, akik szerkesztõjüknek elfogadják, akár csak egy szót is leírnának róla. A szimbolistáknak idegen ez a józanul reális, mindent a maga köznapi nevén nevezõ, költõietlen költõi hang. A Nyugat ellenfeleitõl pedig nemcsak idegen Gellért nyílt erotikája, hanem valósággal visszariasztó, noha szinte konzervatívnak tetszik a családi élet, a hitvesi hûség hitvallása, a biblikus, mitológiai és kultúrtörténeti képek áradása. Tehát amiként bajtársai nem dicsérik, ellenfelei sem ócsárolják. Az elsõ hang, amely költészetének sajátosságára felhívja a figyelmet, Karinthy telibe találó paródiája az Így írtok tiben. Aligha van jellemzõbb jellemzés, mint Karinthyé, aki úgy jellemzi Gellértet, mint aki indiszkréten közli a világgal, hogy ,,viszonya van a feleségével".

Verselésével sem tudták, mit kezdjenek. Rímei nemegyszer szójátékoknak hatnak, sõt olykor maga a költemény is szójátékok ötletén alapul, például amikor a családról azt írja, hogy ,,csal is, meg ád is". A rímáradat azonban olykor prózainak ható sorokban csendül. Hol meg a versforma vers közben változik, zavarva a tervezett versek már elõre fülbecsengõ zenéjét. Gellért szimbólumellenes és felettébb zeneietlen. De néha váratlanul olyan szabadversek következnek, amelyek szinte énekelhetõek....."


Gellért Oszkár : Sóhajtalan szerelem

Olykor, veszélyes, sóhajtalan szünetekben,
Olykor, mikor a szavam elakad,
Oly rosszkor törlöd ki a könnyet szemeidbõl
S oly rosszkor nyújtod csókra ajakad.


Olykor oly rossz idézed a halált,
Mikor csupa-élet a szavam.
S oly rosszkor csicseregsz sok szörnyu semmiségrõl
Olykor, ha ajkamnak csókéhes vágya van.


Ilyenkor kérlek, hogy ne fogd a kezem oly erõsen.
S kezemnek ilyenkor van gyötörni kedve.
Ilyenkor szorítom meg a csuklód oly vadul,
Hogy fölsikoltasz rámmeredve.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 02. 23:01 -kor

[barbra]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
[/URL][/quote]

(Egy 404-es.)

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta barbra:


(Egy 404-es.)[/quote]

Sajnos ez a fórummotor

[Lulu64]

idézet:

---

Ezt írta barbra:


(Egy 404-es.)[/quote]

Itt a kép:


# Hmm, Lamexhez még lassú vagyok...

[ 2003. szeptember 10.: [-Lulu-] szerkesztette a hozzászólást ]

[barbra]

idézet:

---

Ezt írta [-Lulu-]:


Itt a kép:


# Hmm, Lamexhez még lassú vagyok...

[ 2003. szeptember 10.: [-Lulu-] szerkesztette a hozzászólást ][/quote]

(Senki sem tökéletes, Lulu.)

[Brett Shaw]

Megszületett 1816-ban azaz 187 éve Carl Zeiss német mechanikus. Ma is világhírûek a gyárában készül órák, finommechanikai cikkek.

[Pleistocen]

idézet:

---

Ezt írta Brett Shaw:
Ferdinand Porsche 1875



A zseniális konstrüktõr, a VW bogár atyja az észak-csehországi Reichenberg (ma: Liberec) közelében található Maffersdorf-ban (ma: Vratislavice/Csehország) született.[/quote]

Félreértések elkerülése végett:
A VW Bogár "atyja" nem Porscha volt hanem a Nagy Germán Birodalom elsõ embere. Porsche csak egykövet fújt vele, az effektív tervezést Adolf végezte, Porsche szinte változtatás nélkül fogadta el.

[lameXpert]

Szeptember 11.

idézet:

---

Száztíz éve született Petõ András

Száztíz éve, 1893. szeptember 11-én született Szombathelyen Petõ András orvos, a konduktív mozgásterápiai képzés megalapozója.

Budapesten érettségizett 1911-ben, orvosi tanulmányait a bécsi, párizsi és budapesti egyetemen végezte, majd az elsõ világháborúban hadikórházakban dolgozott. Késõbb a bécsi egyetem élettani tanszékének tanársegédje lett, és több rehabilitációs intézmény vezetõje volt. 1922-ben kezdett mozgásterápiával foglalkozni a semmeringi gyógyintézetben. ..........................[/quote]

[lameXpert]

Szeptember 13.

Idézet

Nemes Lampérth József (1891, Budapest - 1924, Sátoraljaújhely)



.......Uitz Béla mellett õ képviselte leginkább mûvészetével a expresszív monumentalitást és aktivizmust a világháború elõtti években. Konstruktív festõi törekvései Cézanne-hoz kapcsolódtak és rokonok a német "fauves" festõk stílusával. Hallatlan erõvel tanúskodó, a formákat szintetikusan leegyszerûsítõ szénrajzaiból és olajképeibõl (Nõi akt stb.) többet õriz a Magyar Nemzeti Galéria.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 02. 23:03 -kor

[zimzum]

Bocsi az OFF.-ért, de megérdemli:
- a MAI napon, 1972-ben született a nõvérem is!!

ON.

[lameXpert]

Szeptember 14.

idézet:

---

Rozsos István (Nagyvárad, 1922. szept. 14. - Bp., 1963. febr. 17.)

színész, Jászai-díjas (1959, 1962). 1945-ben rövid ideig Szegeden játszott, majd Bp.-en a Belvárosi Színházban tûnt fel. 1946 - 49-ben a Mûvész, késõbb a Magyar, majd 1949 - 51 között a Madách Színház tagja volt. Néhány évig a Vidám Színpadon játszott (1955 - 60), végül 1960-tól a Petõfi, ill. a Jókai Színházhoz szerzõdött.

Különösen fanyar humorú szerepekben remekelt, ahol érzelmes gunyorossága érvényesülhetett. - F. sz. Freddy (Shaw: Pygmalion); szabólegény (Shakespeare: Makrancos hölgy); Porfir (Dosztojevszkij: Bûn és bûnhõdés); herceg (Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja).

- filmek: Kiskrajcár (1953), Feltámadott a tenger (1953). Fel a fejjel (1954), Az élet hídja (1955), Tanár úr kérem (1956), Ünnepi vacsora (1956), Éjfélkor (1957), Két emelet boldogság (1960), Napfény a jégen (1961), Állítsátok meg Arturo Uit! (tv-film, 1962).

- Irod. Kazimir Károly: Élt, égett, ellobbant (Film Színház Muzsika, 1966. dec.). [/quote]

idézet:

---

Egy cinikus pesti fiú

Csizmában láttam meg elõször. Természetesen rajta volt a csizma. Cseppet sem magától értetõdõen hordott csizmát a lábán, bár kalmük pofacsontja volt (vagy kunos metszésû a szakadatlanul nevetésre-tréfára hajló arca), mégis tõrõl metszett pesti vagánynak, csípõsen kajánnak, epésen rosszmájúnak látszott. Komáromi komédia komikus lakájaként valósággal bepottyant a Madách téri kis-Madách csöpp színpadára csirizes kézzel sanyargatni az õrület peremére eljutó Greguss Zoltánt, vagyis Zsugori uramat. Ez Moliere megdolmányosított Fösvénye volt. Rozsos István a szemfüles szolgát viháncolta el. Hatalmas szája akkora vigyorra húzódott, hogy bekaphatta volna az egész komáromi világot. Egyik legelsõ pesti színre lépése volt. És elsõ színre kerülése egy hadifogolytáborból hazakerült novellistának, bizonyos Örkény Istvánnak. Szerzõt és színészt a színjátszás ritkán deszkákra leszálló istene is egymásnak teremtette. Micsoda csípõsen patetikus, szemérmesen tréfákon átszûrt megrendültséget hozhattak volna közösen a színházi publikum örömére. De Örkény elsõ színházi mutatkozását elverte a kritikusi jégesõ: finom, elõkelõ szellemek, nagy fölkészültségû és tudományos tudású színibírálók – mint Laczkó Géza, a rendezõnek sem csekély értékû Márkus László – kiporolták a francia klasszikus komédia megmagyarítását.
Örkény visszavonult elbeszélõnek. Rozsos meg átment az Ilf–Petrov páros életben maradt tagjának, Jevgenyij Petrovnak igen epés és jól formált Béke szigete címû vígjátékába a maláj szolgát mutáló hangon és titokzatos kifürkészhetetlenséggel eljátszani. Olyan vígjátéki súlya volt ebben a szerepben, mintha az eredetileg magyar Pete Lorre bõrébe bújt volna bele egzotikus bennszülöttet alakítani. Túl messzirõl kezdtem neki a szeptember 14-én 75 éve született színész tehetsége taglalásának. Magyarázattal tartozom: Rozsos az a jókedvû, cinikus pesti vagány, aki az Igen címû disszidensfilmben Ruttkai Évától és Gábor Miklóstól és Budapesttõl búcsúzkodik egy Érinél csináltatott teveszõr raglánban. Hangja megcsuklik. Meghatottságtól vagy a felnõni képtelen, dédelgetett kamasz mutálásaként. Ez a vidám és cinikus pesti fickó, ez a nevetõ szájú jellegzetes honi flasztervirág Nagyváradon született. Képzettségét egy marhavagonban tett társasutazással oldotta meg. Színiiskola, egyetem, mûvészeti akadémia helyett lágerben képeztetett ki kamaszos férfivá, felnõni nem igyekvõ túlkoros fiúcskává, akit nem lehetett soha komolyan venni.

Nemcsak vidor szerepeiben, hanem életszerepeiben sem. Mondják, amikor a Vidám Színpadra számûzte magát, nehogy katonás fegyelmû színházi intézetben kelljen leszolgálnia színészéveit, bement öltözõjébe a párttitkár szemrehányással illetni, amiért visszahúzódó, passzív és nem végez semmiféle társadalmi munkát. Rozsos szemrebbenés nélkül felelte: –Én passzív? De hát én vagyok a Vidám Színpad békefelelõse. Van háború?!

Legszemélyesebb közlendõit fogalmazta bele szerepeibe, legyenek akár villámtréfák: gúnyos kívülállás, szarkasztikus véleménynyilvánítás, vagányintegritásának szigorú megõrzése. Úgy tetszett: fontosabb színészi elõmenetelénél személyiségének megõrzése. III. Richárdnál lényegesebb volt számára függetlensége. Színésznél nehezen elérhetõ a mi körülményeink között. Már az utcán is gügyére becézik, szétcsókolják emberi méltóságát. A színházban-filmgyárban a magára kanyarított jeges gõgnél nincs egyebe, meg-õrizni kívülállását.

Rozsos jellemteremtõ ereje, választékos humora, behízelgõ cinizmusa hosszú évekig alig volt szerephez köthetõ. Sok epizódszerep és sokéves keresgélés után mutatkozott meg félreérthetetlenül, hogy nagy jellemszínész. Érett férfiként is mutáló, kamaszhangjával, siheder-komolytalanságával, hányaveti érzékenységével szûk korlátok közé szorult szerepköre az ötvenes években. Kevés hamiskártyást, szalonszédelgõt, szoknyabolond krupiét kellett játszani azon években. Téeszparasztnak, sztahanovista traktorosnak meg nem felelt. Szerepkörét tekintve az osztályellenséget osztották rá, ám túl bájos volt az osztályharchoz. Igazi színészi korszaka ’56 után érkezett el.

Váratlanul a kabaréból visszaszerzõdött komoly színpadra. Amikor Kazimir önállósította magát a Paulay Ede utcában és körszínházi kísérletekkel borzolta a megkövesedett realizmus híveit, színre vitte Pagogyin Arisztokraták címû lágerszíndarabját, benne tarka bûnözõkkel, akik a pedagógusi hajlandóságú KGB-sek hatására belátják a szocializmus magasabb rendû erkölcseit és megjavulnak. Rozsos egy Kosztya kapitány nevû, velejéig züllött zsebmetszõt játszott az elõadásban. Undorodva irtózott bármiféle munkától. Kísérletet sem tett orosznak ábrázolni a szerepet. Jellegzetes pesti linket mintázott. Budapesti népmûvészetiséggel vonta be a lágerfigurát. Szigorúan végiggondolt, keményen kivitelezett, tökélyig kidolgozott morc emberutáló, rejtekezõ jóembert gyónt a körülülhetõ játéktérre. Megolvadt körötte a levegõ. Közönség kedvence színész volt addig is. Ebben a lágerkomédiában legszívesebben lecsókolták volna a színpadról a nézõk, holott kemény mezõnyben futott alakításával az élre: Ajtay Andor, Gellért Lajos, Bánhidi László és Dayka Margit ragyogtatta magát a többi között a színpadon, bizonyítva, hogy az irodalmi alap másodlagos a színházban. A színészi teremtõ erõ az igazi fûtõanyag. Az az egyszeri tudás az életrõl, az emberi természetrõl, amelyet kivételes képességû komédiások összeszenvednek maguknak a világról.

Rozsos fanyarsága, fapofájú flegmája sokakat megnevettetett színpadon is, életben is. Mesélték, egy viccbrigáddal vendégszerepelt, amikor a gyõri utcán autóban ülve, kollégájukra várakoztak, a szálloda ablakán kiugrott egy férfi, Rozsos mellett a betonra zuhant. A mitfahrer-ülésrõl csak odapillantott, s annyit mondott: „De idegesek mostanában az emberek!”

Kosztya kapitányként azért is szívébe zárták a nézõk, mert a csirkefogó megjavulása kielégítette mindenki boldogvég-igényét. A rendben lévõ világ ábrándjával, a kiegyenesedõ hajtûkanyarok és a megjavuló bûnösök káprázatával ajándékozta meg nézõit a mindig vidám komédiás, majd hazament 1963. február 17-én lejátszott szerepe után a színházból, és az Alpár Gyula utca 2. számú ház V. emeletén lévõ lakása ablakából leugrott a másvilágra. Negyvenegy éves volt.[/quote]MGP

[Brett Shaw]

Megszületett 1890-ben Agatha Christie angol krimiíró.



A krimi koronázatlan királynõje 1890. szeptember 15-én a délnyugat-angliai tengerpati Torquay városában Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot. Az anyja, Clara Boehmer angol, míg apja Frederick Alvah Miller amerikai származású.
A Miller házaspár harmadik gyermeke volt: Margaret Frary (Madge) nõvérénél tizenegy, a bátyjánál, Louis Montantnál (Monty) tíz évvel volt fiatalabb.


Édesapja betegeskedése, valamint a család anyagi helyzetének romlása miatt bérbe adták ashfield-i otthonukat, és Dél-Franciaországba költöztek, 1897-ben. Itt tanult meg Agatha hallás után rendkívül jól franciául (az iskolában emiatt még nehézségei akadtak), és itt kezdett el zongorázni tanulni. A zene és az opera szeretete egész életét végig kísérte, kiskorában titkon operaénekes akart lenni, errõl az álomról azonban le kellett mondania.

A hosszúra nyúlt "nyaralás" befejeztével visszaköltöztek Angliába, azonban apja egészsége nem javult. 1901-ben Frederick kétoldali tüdõgyulladást kapott és nevelõanyja ealingi házában meghalt. Mivel Monty a "tékozló" fiú szerepét töltötte be, és Madge 1902-ben férjhez ment, anyja és kisebbik lánya magára maradt.

Egy nagy ugrás az idõben: 1912. Ebben az évben ismeri meg Archibald Christie-t, egy katonatisztet egy táncestélyen. 1914. december 24-én házasodtak össze. Egy gyermekük született: 1919. augusztus 19.-én Ashfieldben Rosalind Margaret Clarissa Christie.

Agatha az elsõ világháború ideje alatt a Torquay-i korházban ápolóként, majd nehéz vizsgákat letéve egy újonnan megalakult gyógyszerlaboratóriumban dolgozott. Elkezd gondolkodni egy könyv sémáján, és lám-lám mi lehetne a gyilkosság módja? Mérgezés. Formálódik már egy detektív alakja is, aki majd rámutat az igazságra. Õ lesz a híres-hírhedt Hercule Poirot, a zseniális belga nyugalmazott nyomozó, aki a háború viszontagságai miatt menekül Angliába. A könyv elkészül, Agatha elküldi 6 kiadónak is, azonban mindenki visszadobja. 1920-ban azonban megjelenik, történt ugyanis hogy a Bodley Head fõnöke, John Lane csekély honoráriumot fizetett az elsõkönyves szerzõnek - kemény 25 fontot -, sõt következõ öt könyvének kiadási jogát hasonló feltételekkel köti le. Agatha lelkesen és tudatlanul aláírta a szerzõdést.

1926. Agatha Christie életének légjelentõsebb fordulópontja több okból is: megmagyarázhatatlan eltûnése, Az Ackroyd gyilkosság megjelenése, amellyel elindult a világhírnév felé.
Az eltûnés után Agatha elvált Archie-tól 1928-ban.

Agatha 40 évesen ismeri meg a fiatal régészt, Max Mallowan-t, egy, a Közel-Keleten tett látogatás, nyaralás során. 1930-ban összeházasodtak. A második világháború alatt is rendszeresen segítkezett a korházban, és rendszeresen kísérte el második férjét ásatásokra.

Férjét lovággá ütötték, 1971-ben megkapta a Dame Agatha kitûntetést.

Agatha Christie 1976. január 12.-én halt meg.

[ 2003. szeptember 16.: Brett Shaw szerkesztette a hozzászólást ]