Súgó
A téma zárva.
Ingmar Bergman
Született : 1918. július 14.
Idézet
Az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb formátumú egyénisége egy lutheránus pap fiaként született, s ez alapjaiban határozta meg gondolkodásmódját, világszemléletét. Filmjeiben az emberi érzelmek és a szenvedés dimenzióit tárta fel, a benső vallási kételyek, a gonoszság kérdését boncolgatta, a hit, haláltudat, valamint a betegség, a törékenység állapotának problémái foglalkoztatták. 1941-ben első színdarabja premierje után felfigyeltek rá a Svéd Filmintézettől (amely egyben filmstúdió is). Eleinte mások silány forgatókönyveinek átírására alkalmazták. Ám egyszer a kijavított könyv helyett két művet nyújtott be. Így került első forgatókönyve filmre Alf Sjöberg rendezésében – de a művész elfoglaltságai miatt az utolsó forgatási napokat már maga Bergman vezényelte le.
A nap vége című filmben az egykor Hollywoodban is megfordult svéd filmes, Victor Sjöström főszereplésével egy idős professzor egy napját mutatta be, melynek során a főhős visszatekintett életére és szembesült az elmúlással. A hetedik pecsétben egy középkori lovag játszott dermesztő sakkpartit a halállal. A csendben két nő és egy kisfiú magánya töltött be egy fullasztó atmoszférájú lakást. A Personaban egy nővér és egy színésznő kapcsolatán keresztül vallott művészet és emberi identitás viszonyáról. A Suttogások és sikolyokban az agónia állapotában rekedt ember kétségbeesése tükröződött, Jelenetek egy házasságból című alkotásában egy párkapcsolat válságát elemezte. Az Őszi szonáta című filmben az anya és lánya közötti mesterkélt kapcsolat szétrobbanását, és a fojtott indulatok felszínre törését mutatta be. Bergman világa meglehetősen rideg, filmjeiben az emberi psziché legapróbb rezdüléseit mutatja meg. Ebben nagy szerepe volt annak a színészgárdának, amely a mester kezei alól került ki: Erland Josephson, Max von Sydow, Ingrid Thulin, Harriet Andersson, Bibi Andersson és Liv Ullmann, majd a 80-as években Lena Olin és Pernilla August. Állandó operatőre, a kétszeres Oscar díjas Sven Nykvist munkája szintén nélkülözhetetlenné vált filmjei képi világának kialakításában. Nem csoda, ha 1971-ben hatalmas baklövésnek bizonyult az, hogy kilépett ebből az alkotói közösségből, és amerikai nyelvű filmet forgatott, amerikai sztárral (Elliott Goulddal az Érintésben).
1976-ban Bergman – önhibáján kívül – egy adócsalási ügybe keveredett, és el kellett hagynia hazáját. A következő években Németországban élt és dolgozott. Hazatérésekor rendezte meg az utolsó filmjeként beharangozott Fanny és Alexandert. Gyermekkora máig kifogyhatatlan forrásként szolgál filmjeihez, könyveihez. A szülei udvarlását megjelenítő könyvét, A legjobb szándékokat Bille August filmesítette meg. Bergman íróként a 80-on túl is aktív, forgatókönyveiből tévéfilmek készülnek, és színházi rendezőként is folytatja munkáját. Öt felesége volt. Nyolc gyermek apja. Lányai közül Anna színésznő, Eva rendezőnő, akárcsak egyik fia, Daniel, míg Mats a Svéd Királyi Színházban játszik, ahol apja egykor színigazgató is volt. Liv Ullmanntól házasságon kívül született lánya, Linn regényíró.
A nap vége című filmben az egykor Hollywoodban is megfordult svéd filmes, Victor Sjöström főszereplésével egy idős professzor egy napját mutatta be, melynek során a főhős visszatekintett életére és szembesült az elmúlással. A hetedik pecsétben egy középkori lovag játszott dermesztő sakkpartit a halállal. A csendben két nő és egy kisfiú magánya töltött be egy fullasztó atmoszférájú lakást. A Personaban egy nővér és egy színésznő kapcsolatán keresztül vallott művészet és emberi identitás viszonyáról. A Suttogások és sikolyokban az agónia állapotában rekedt ember kétségbeesése tükröződött, Jelenetek egy házasságból című alkotásában egy párkapcsolat válságát elemezte. Az Őszi szonáta című filmben az anya és lánya közötti mesterkélt kapcsolat szétrobbanását, és a fojtott indulatok felszínre törését mutatta be. Bergman világa meglehetősen rideg, filmjeiben az emberi psziché legapróbb rezdüléseit mutatja meg. Ebben nagy szerepe volt annak a színészgárdának, amely a mester kezei alól került ki: Erland Josephson, Max von Sydow, Ingrid Thulin, Harriet Andersson, Bibi Andersson és Liv Ullmann, majd a 80-as években Lena Olin és Pernilla August. Állandó operatőre, a kétszeres Oscar díjas Sven Nykvist munkája szintén nélkülözhetetlenné vált filmjei képi világának kialakításában. Nem csoda, ha 1971-ben hatalmas baklövésnek bizonyult az, hogy kilépett ebből az alkotói közösségből, és amerikai nyelvű filmet forgatott, amerikai sztárral (Elliott Goulddal az Érintésben).
1976-ban Bergman – önhibáján kívül – egy adócsalási ügybe keveredett, és el kellett hagynia hazáját. A következő években Németországban élt és dolgozott. Hazatérésekor rendezte meg az utolsó filmjeként beharangozott Fanny és Alexandert. Gyermekkora máig kifogyhatatlan forrásként szolgál filmjeihez, könyveihez. A szülei udvarlását megjelenítő könyvét, A legjobb szándékokat Bille August filmesítette meg. Bergman íróként a 80-on túl is aktív, forgatókönyveiből tévéfilmek készülnek, és színházi rendezőként is folytatja munkáját. Öt felesége volt. Nyolc gyermek apja. Lányai közül Anna színésznő, Eva rendezőnő, akárcsak egyik fia, Daniel, míg Mats a Svéd Királyi Színházban játszik, ahol apja egykor színigazgató is volt. Liv Ullmanntól házasságon kívül született lánya, Linn regényíró.
