A fingós testőr esete Gömörországban
Szervusztok kedveseim! Amit most röviden elmesélek, olyan igaz történet, mint amilyen az, hogy én írom le.
Az Úr 2003. esztendejében, április 29-én délután hangzott el Putnok városában az a bizonyos, kínkeserves hangú, kékeszöld vagy inkább sárgásbarna színű, ám szagtalannnak tűnő fingomány, más szót nem tudok rá használni, amit a bal fülemmel jobban, a jobbal balul hallottam, lévén ez utóbbi a gyengébb. Nos, amint azt a jelen krónikák, napilapok és híradók megírták, bemutatták, Rudolf Schuster szlovák és Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök a fent említett napon Gömörország fővárosába, Putnokra látogatott, hogy megtekintse az V. Gömör Expot és Tiszolccal közösen uniós együttműködést írjon alá. Az áprilisi júliusban a kisváros apraja, nagyja izzadva ácsorgott a városháza környékén, várva a két államfőt. Meg is érkeztek, sok kocsival jöttek, elől a biztonságiak, majd a két országfő, s utánuk is még sok fülhallgatós gorilla. Először a városházára mentek, hogy eleget tegyenek a protokolláris követelményeknek. Mivel bőséges ebédről érkeztek (a lillafüredi Palotaszállóból), ezért itt csak kávét ittak, majd beszéltek, egy rövidet és indultak az Expora, majd utána Hanvára. Nos, amikor a két elnök a helyi slepp kíséretében végigaraszolta Putnok főutcáját, a testőrök, akik több, mint egy tucatnyian voltak, sűrűn egymás mellett forgolódtak körbe-körbe, nehogy valaki kárt tegyen a két fontos emberben. Olyan közel voltak az elnökökhöz és a vendéglátókhoz, hogy akinek szellenteni kellett volna, sem mert, mert egyrészt meghallották volna, másrészt - mivel nem fújt a szél, de még nem is lengedezett, ezért - a bőséges húsos stb. étkek gázai földre terítették volna az elnököket.
Egyszer csak az egyik gorilla, egy ötvenes, köpcös férfi - mit sem törődve a helybeliekkel, akik többségükben kisgyermekeiket babakocsin toló anyukák voltak -, mintha fontos parancsot kapott volna a fülhallgatón a parancsnokától, hirtelen kilépett a fontos emberek sűrűjéből a járdaperemhez közel és négy-öt lépésen keresztül fülsiketítő sikoltást engedett el deréktájon. A közelben lépegetők sem mertek hinni a fülüknek, olyan fájdalmasra hangolt volt a testőr cizellált, lépésenként ütemesen vinnyogó, kínkeservesen kipréselt fingománya. Senki sem botránkozott meg ezen, s nem is vigyorogta el magát senki, még a nők sem, hiszen ők is finganak, hanem aki hallotta, legalább hatan-nyolcan, köztük én is, inkább sajnálattal konstatálták, hogy szegény szerencsétlen testőrnek milyen nehéz a dolga, hogy még fingani sincs lehetős‚ge, hiszen állandóan a nagy ember mellett kell lennie, ezért kapja a fizetését. ám neki sincs bevarrva az outputja, szerencsére és már nem bírta tovább, Lillafüredtől Putnokig még csak-csak, de akkorra már elszakadt a 'cérna'. Miután a 'gorilla-szimfóniának' vége lett, emberünk visszalépett a sorba és most már hangtalanul és továbbra is szagtalanul lépdelt az elnökök balján.
Még belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha nem tud fingani. Felszállt volna szegény testőr a Serényi-kastély tetejére kakasnak. Szerencsére így volt jó, ahogy volt. A testőr nagyot lőtt, mégsem sebesült meg senki, sőt Mádl és Schuster urak a nagy fingás után még biztonságosabb körülmények között érezhették magukat.
" A bölcs férfiakból jó férjek lesznek. De egy bölcs férfi nem nősül meg. "