[cyberde]

Idézet: qnadam - Dátum: 2013. 07. 10. 18:18

keeway hurricane 90

https://picasaweb.go...ewayHurricane90

van hozzá egy L-es bukó és egy pár kesztyű is, meg a képeken látható doboz.

Irányár? 150 mint az indexen, vagy itt drágább?

[qnadam]

Idézet: cyberde - Dátum: 2013. 07. 10. 19:49

Irányár? 150 mint az indexen, vagy itt drágább?

itt is annyi
csak az aprodra szoktam magasabb árral feltenni dolgokat

[Jahno]

Idézet: qnadam - Dátum: 2013. 07. 10. 19:57

itt is annyi
csak az aprodra szoktam magasabb árral feltenni dolgokat

Asszonynak tetszik

[qnadam]

Idézet: Jahno - Dátum: 2013. 07. 10. 20:38

Asszonynak tetszik

előre. óbudán kipróbálható, van hozzá kesztyű meg bukó is

[Jahno]

Idézet: qnadam - Dátum: 2013. 07. 10. 21:06

előre. óbudán kipróbálható, van hozzá kesztyű meg bukó is

Aszongya tanyán majd lejár vele a boltba. Kicsit besírtam

[Harlequin]

Pont idevág.

[Bucy]

Idézet: qnadam - Dátum: 2013. 07. 10. 18:18

keeway hurricane 90

https://picasaweb.go...ewayHurricane90

Ha 50-es lenne érdekelne, épp ilyet keresek, de pont a vázolt problémák elkerülése miatt vettem rendszámos 125-öst.
Amit nagyon szeretek városban nagyon jó, a bevásárló kocsit bepakolom az ülés alá, de kicsi a helyem forogni vele a garázsban, emelkedik a kocsibejáróm, nehéz vele mozogni, így eladó és keresek helyette egy 50-est.
Túrázgatni ott a 400-as Burgi, azzal teljesen meg vagyok elégedve.

[Ombuccmann]

Idézet: qnadam - Dátum: 2013. 07. 10. 16:05

itthonról. forgalmija nyilván nincs, mert 50es papírjai vannak

50-es papírral vetted és úgy adod el abból nem lehet bajod. Ha el akarod adni akkor minél előbb mert szezon vége felé szept-okt körül mélyrepülésbe mennek az árak.

Más, mostanában annyit biciklizek hogy már kezd a motorozás rovására menni Tegnapi pilisi hardcore:

https://maps.google....&sz=15&t=m&z=13

9 km-en átlag 500 m szintkülönbség de összesen több mert több dombon vezet át.

Szerkesztette: Ombuccmann 2013. 07. 13. 05:11 -kor

[qnadam]

Idézet: Ombuccmann - Dátum: 2013. 07. 13. 06:11

50-es papírral vetted és úgy adod el abból nem lehet bajod. Ha el akarod adni akkor minél előbb mert szezon vége felé szept-okt körül mélyrepülésbe mennek az árak.

ez a terv pontosan köszi

[alvaro]

Kalandok Körös körül...

Hogy is kezdődött ez a furcsa hétvége? A gyökerei tavaly tavaszra nyúlnak vissza, amikor is fülig vigyorra értesültem, hogy határon túli magyar diákok rendeznek egy japán témájú napot, gasztronómiával és mindenfélével. Akkor végül az eső miatt egy nagyváradi pincébe (holmi néger keselyű alatt) szorult a rendezvény, de ennek ellenére jó kis buli volt.

Szóval megörültem, mikor idén szóba került az ismétlés, ezúttal tényleg a természetben. A kemping a gugli mapen büszkén hirdeti magát, remek, a szállásra nem lesz gond, fölpakoljuk a cseh út alatt leamortizált sátor szebb, jobb, tágasabb utódját, és élünk majd, mint Marci Hevesen! Cseheknél, szlovákoknál olyan jól bevált a dolog...

Neki is indultunk reggel, útba ejtve még Csepelt egy röpke szerviz erejéig (ideje volt a kuplungbowdent végre tartósra cserélni Ciliegián). Közvetlenül az M6 előtt még elcsíptem egy kerek óraállást Teresán, majdnem leállósáv lett belőle...

http://i259.photobuc...zps0ecf7751.jpg

Az új M0 szakasz nagyon profi lett, vége a sikátor-feelingnek a kamionok közt, Csepelen is van már egy darab új, tágas út, örülhettünk a fejlődésnek. Aztán a bowdencsere után nem túl érdekes Alföld, Kecskeméten át Szarvas volt a következő célunk.



Okarin~! Kurisu wa shinjatta~!



Az első közelebbi találkozás a Körössel (Kunszentmártonnál már kereszteztük egy hídon át), illetve egy holtágával itt történt, szép parkot rittyentettek a maradványok köré a szarvasiak, impozáns mocsárciprusok szegélyezik a partját. Jó volt leülni az árnyékukba ebben a melegben, bőven ebédre járt már az idő.

Vártam már, hogy magunk mögött hagyhassuk a főutakat, Békéscsaba után Doboz, majd Sarkad fele vettük az irányt. Ott megálltunk egy itatásra, kis szépséghiba, hogy Teresa még nem volt túl szomjas a tegnapi fehérvári kútlátogatás után, de Ciliegia is meglepően jól viselte a lapos alföldi utakat, láthatóan jót tett neki a hosszított áttétel. Az itteni eredmények:

Teresa: 9.41l/ 359.2km = 2.62l/100km
Ciliegia: 12.68l / 502.5km = 2.52l/100km

Mindezt úgy, hogy előzőleg sikerült résnyire nyitva hagyni a tanksapkát, és kilöttyent egy kupica a drága, büdős és mérgező folyadékból... a "nem értem, de nem tanúsítok ellenállást" tipikus esete... előrelátóan kevés lejt váltottam, jók leszünk ezzel az anyaggal, míg haza nem jövünk ugyanide, gondoltam akkor.

Innen Nagyszalontára vezetett az utunk (határőrökön keresztül, akiket még érdekelt a személyazonosságunk), a túloldalon semmi furcsaság nagyjából az első vasúti átjáróig. Amin stop tábla díszelgett. Nem ám "vigyázz paraszt, nézz körül, jöhet a vonat"... Érdekes, hogy ez csak addig volt szokás, amíg lapos volt a terep, és kilométerről ki lehetett volna szúrni a szerelvényt - ha erre járt volna. Nagyszalontán elkezdődött az ortodox templomok sora, bár belegondolva ez elég unortodox kombináció volt



Az innen hátra lévő rövid (kb. 100km) utat már kis utakon terveztük megtenni. Nem volt még dolgom román mellékutakkal, annyit láttam előre, hogy egy szakasz siralmas lesz, de ne vágjunk a dolgok elébe

Tulca, Tinca, könnyen megjegyezhető nevek, nem kellett sokat tájékozódni, viszont a láthatáron feltűntek az első helgyek. Végülis Erdélybe tartunk, az pedig a hegyekről szól, nem igaz?



Egy kereszteződést ben (bár nem kérdeztük) el akartak minket igazítani Élesd fele, hiszen - szerintük - arra van a célunk, de mi tudtunk egy rövidebb utat a (Király-)erdőn keresztül. Végre hegyek vannak előttünk, dehogy fogjuk őket kikerülni! Hát rövidebbnek valószínűleg rövidebb volt ez az ösvény, érdekesnek is elég érdekes, útnak már kevésbé nevezhető Valamikor legalább részben macskakövek boríthatták, amik egy része már kidőlt, a helyükön gödrök tátongtak, máshol öklömnyi köveket szórtak el, hogy mégse a puszta sárban kelljen közlekedni. Elvileg van falu, ahova csak így lehet eljutni, nem irigylem őket. Tehát enduróztunk egy adagot, néhol szakadék mellet, végül is minden motor enduro. Nem volt nagyon hosszú ez a szakasz, mindössze kb. 8km, de ez is elég volt, hogy kedvem legyen megcsókolni az aszfaltot, mikor visszatértünk rá, és gyorsan kihúzni a kanyargós szakaszt a térképről.

Lankás falu, innen indul az erdei út:



...és itt végződik, belefutva a Belényesről jövő 764-esbe.



Utólag megtudtam, hogy a következő tájegységet Erdődámosi-karsztfennsíknak nevezik, mindenesetre nagyon jól mutatott az esti fényben, sűrűn álltunk meg egy-két kattintásra:

[alvaro]

A lefele vezető út mentén meg vadregényes hegyes-völgyes tájra nyílt kilátás, de olyan, hogy majdnem megálltam egy bokornál szivárványt rókázni. Csak a látványért megérte a köves-sáros araszolás. Végül sikerrel egy valamivel jobb murvás úton befutottunk a Sebes Körös Vársonkolyos melletti szurdokába, ahol a sátrat felverhettük.



Na nem pont ott, ahol a társaság volt, mert ők (mint az másnap kiderült) egy függőhíd mögé bújtak, hanem kicsivel feljebb, a Nagy Magyar-barlang bejáratánál. Kemping tábla, csőszház, sátrak, mellékhelység... véletlenül se a megszokott cseszlovák színvonal. Mondjuk inkább, hogy undorító. Az erdő sokkal jobb volna, de hát az ecélú használatát tábla tiltja, sok lejes büntetéssel vicsorogva... Víz a folyóban, amit azon helyben átkereszteltem Jeges-Körösre. Beláttuk, hogy a hely egy éjszakára szódával elmegy, de másnapra szükségünk van fedett helyre, különben mosdatlan vert seregként kulloghatunk haza...

Hangulatunkat elmélyítette a másnapi utunk a faluba. Komlóról hallottunk olyat, hogy a legszebb helyen épült legrondább város - de Vársonkolyos kontrasztját soha meg sem közelítheti, jobb, ha már az elején feladja. Itt a falut körbevevő hegyek-völgyek gyönyörűek, viszont a szomszédos Bánlakán látott ócska viskók után feltűnnek az omladozó ipari betoncsontvázak, meg a kommunista korszakban épült Bányász-lakótelep.



A hely. A völgyben gyanús objektum. Közeledve pedig:









Hiba volt a bodajkihoz hasonlítani - bár az se egy gyönyörűség, de ez... élőben olyan elemi rútság áradt a helyből, amit kép nem adhat vissza, még a levegő is mintha megkeseredett volna a látványától. A mindenfele burjánzó román feliratok se segítettek. Nem tudom, mennyi előítélet van ebben a véleményemben, de szolid polkorrektséggel csak egy egyszerű kijelentésre futja: a román nyelv nem szép.

[alvaro]

Tehát magát a Japán Pikniket, ami "miatt" idejöttünk, teljesen beárnyékolta a szállás hiánya. Amíg csak a kiírást ismertem, nem aggódtam, hisz' tavaly is jó helyet tudtak a szervezők. Itt nem jött be, volt teltházas, volt iszonyat drága puccos hely, meg olyan, ahova nem tudjuk felvinni a motorokat... még jó, hogy legalább közben ettünk, bejárkáltuk a Körös-völgyet, a barlanggal együtt, sőt, egy meredélyre is fölmásztunk az egyik panzió után. Azért az igazi buli elmaradt.

















A hegytetőről viszont visszajutottunk Mordorba, ami rendesen megcsapta a maradék kedélyállapotunkat:



Az utolsó fogásokat meg se várva összecsomagoltunk és nekivágtunk az útnak, hogy vagy találjunk egy helyet, vagy legalább még világosban kikeveredjünk a hegyekből. Az utoljára ajánlott helyet nem sikerült megtalálni, de legalább megint elfogyott alólunk az aszfalt. Megegyeztünk, hogy biztos nem erre kell menni, vissza is indultunk a Körös partján.

Szerkesztette: alvaro 2013. 07. 21. 18:32 -kor

[alvaro]

Aztán ránk mosolygott a szerencse egy egyenesen az utunkba ejtett panzió képében. Pontosan a fennsíkra vezető szerpentin alján feküdt, lugassal a patak partján, kerti grillel, sőt, segítőkész tulajjal (bár magyarul vagy angolul egy kukkot nem tudott, sebaj).

Nem akarván elpocsékolni az esti fényeket lepakolás nélkül vágtattunk fel a hegyen, és erre jó okunk volt, amit már tegnap láttunk:



















Az utolsó képet már a völgybe visszaereszkedő hajtűkanyarok közül lőttem. Ezúttal én voltam az akadály, viszont nem járt erre senki. Fölfele még birkák gyülekeztek a hajtű sarkában...

Mindezek után kerti welcome pálinka, grill rendeltetésszerű használata, nagyon jóleső zuhany, alvás...

[alvaro]

Harmadnap reggel újra nyeregben: két panziós éjszaka minden bizonnyal átdob a szűkre szabott kereten, kéne még váltani egy marék lejt. Kisvárosokban talán van bankautomata, de akkor éppenséggel nekiindulhatunk Kolozsvárnak is. Amit majd vagy megnézünk jobban, vagy nem. Lelőhetem a poént előre: nem néztük meg, csak egy zöldségest meg egy pénzváltót.

Ezen a napon élve boncolhattam az este univerzalitási törvényét, vagy hívhatjuk éppen debugolásnak is. A megállapítás ugye így szólt: mindegy mikor indulunk és mennyit megyünk, estére fogunk odaérni. Ezt a napot mi magunk faragtuk ennek megfelelően: az először tervezett pádisi programot először helyettesítettük egy csomó mindennel, nekiindultunk, aztán ahogy egyre későbbre járt az idő, úgy húzogattuk ki az útvonalból a cikornyákat

De most még reggel volt, közeli falvakon át célba verrük az 1-es utat a Királyhágó fele.





Az út alacsony száma szerencsére nem feltétlen takar nyílegyenes vonalvezetést, csak jó aszfaltot, a hágó pedig kicsi, de szórakoztató. Kolozsvárott azért letértünk róla, és igen hamar Tordán, majd még hamarabb a hegyeket kettészelő hasadék előtt találtuk magunkat, ahol jó darabig elüldögéltünk egy nézelődésre igen alkalmas huplin.







Az igazi persze egy szép gyalogtúra lett volna a környező dombokon, aztán át a szakadékon, de most nem akartuk az egész napot itt tölteni: várt már Torockó. Ahol sajnos nem volt elég szép kilátás ebéd közben a Székelykőre, pedig igen hatásos egy hegy:





A szemközti Ordaskő se kutya:



Torockóra ugyanaz érvényes, mint a hasadékra: sok időt lehetett volna itt gyalogtúrákkal tölteni, egyszer talán még sor kerül erre is. Az ebéd viszont kései volt és hosszúra nyúlt, közben rövidebb útvonalat terveztünk a hegyeken keresztül az 1-es mentén vásárolt térkép segítségével.

Néhány faluval később a kiágazó mellékút burkolatának (illetve annak hiányának) látványa végül kihúzta az utolsó kitérőt is a tervből, így lassan ismét az elérkezett az 1-es út - amin viszont épp csúcsforgalom volt, agyrém volt ketten balra rákeveredni. Meg is jegyeztem magamban, hogy ez a hely elbírna 2x2 sávot...

A kibővített itt-tartózkodásunk alatt lovaink is megszomjaztak, immár nem volt elég benzin a tankokban, hogy teljes biztonsággal visszavigyenek Magyarországra. Így a már idefele letesztelt MOL kúton (működött a bankkártyám) feltöltöttük a tartályokat. Morcosan vettem tudomásul, hogy shiNIN több, mint másfél decit vert rám Ciliegia nyergében (2.55-ös átlagot nyomott az én 2.71-emmel szemben). Meglepetés volt, hogy a délutános műszak már nem tudott magyarul, de már csak legyintettem.

Ezek után újra Királyhágó, az égi jelenségek megfigyelésével egyetemben: érdekes volt, hogy a Nap még magasan járt, mégis erősen alkonyodott, és amikor a felhők között benézett, akkor is nagyon vörösen sütött. Megfigyelhettük továbbá az itteni közlekedőket is: nem volt tanácsos semekkora tiszteletet se tanusítani a lakott területek iránt, mert azonnal a sarkunkra léptek...

Végül persze megint alkonyban értünk vissza a szállásra, ezúttal hozott anyagból vacsoráztunk és söröztünk. Egy dobozzal eltettünk otthonra is, amit másnap rendesen megbántam.

[alvaro]

A hazaindulást korán reggelre terveztük, egy kis kitérővel Belényes fele, hogy a Lankásnak vivő alig-köves szakaszt ne kelljen véletlenül se érinteni. Azért annyira korán nem ment az az indulás, előbb a tulajt kellett előkeríteni, hogy fizethessünk, közben be is borult az ég. Ennyit a reggeli fényekről... azért később visszakaptuk őket, és élvezhettük a látványt a hegyekből lefele:









Belényes után a Fekete-körös völgyében tartottunk nyugatnak. A táj lassan ellapult, végül teljesen alföldi jelleget öltött. Szalontán álltunk még meg elverni a maradék lejeket (és káromkodni: eddig még nem láttam a hátsó dobozban a rossz utakon kilyukadt sörösdobozt, de most ennek is itt volt az ideje), meg a határátkelő előtt átengedni egy birkanyájat, de hamarosan megérkeztünk: átlagban jobb utak, stop tábla nélküli vasúti átjárók, meg végre magyar feliratok... és senki nem tolt hátulról, ha 70 alatt próbáltunk menni egy faluban!

Persze a hegyeket is hátrahagytuk, és az Alföld kezdett álmosítón ránktelepedni. Amikor sikerült egy szalmabálákat szállító teherautót utolérni, egy darabig meg se előztem, mert azzal szórakoztattam magam, hogy hóesésben motorozok... Aztán túl sűrű lett a potyogó szénatörek-felhő, így csak magunk mögött hagytuk ezt az akadályt is. Hiányzottt már egy pihenő, főleg az agyunknak.

Csongrádon akartam még átmenni (le is ültünk ott ebédelni egy parkban), hidak garmadájának reményében. De akkor egy táblán bevillant a Körös-torok felirat. Hiszen ezt is látni akartam! Hát nekiálltam keresni. Nem sikerült a dolog elsőre, de végül meglett.



ShiNIN rosszallotta az itteni tévelygésemet, így erős nyomás alatt próbáltam aztán kitalálni Csépa fele (közben alig figyelve a halászfaluként indult város régi központjára), hogy átkelhessünk a pontonhídon. Jártunk már itt egyszer, de kedvelem ezt a kis egysávos, zörgős, két végén lámpával szabályzott hidacskát. Forgalom nem sok van, ide megfelel ez is.

A Tiszán való átkelés kedvéért ismét csatlakoztunk a 44-es főút forgalmához, aztán követtük is azt Kecskemétig. Egy helyen nehézkes volt ez a haladás, marhanagy mezőgazdasági gépek fogták a kamionokat és mindenki mást kb. 30-cal, hála az erős szembeforgalomnak. Következő emlékezetes dolog az 52-es út, szívlapáttal kéne hátba vágni a tervezőjét... 12 kilométeres egyenes, alig érzékelhető törés, majd 8 kilométeres egyenes. Rendben, a Kiskunságon igazán sok dolgot nem kell megkerülni, de mégis: ezt muszáj volt? Na mindegy, így jár, aki nem akar a 4-esen hazamenni... egyetlen dolog szórakoztatott: a feltámadt szél elől Teresa plexije mögé próbáltam behúzódni, márpedig az F650-eket nem igazán hasalós pózra tervezték. ShiNIN a cruiserén nem is nagyon próbálkozott ilyesmivel.

Utolsó előtti megállónk helyszíne a Kiskunsági-főcsatorna partja volt, erőt gyűjtöttünk egy utolsó nekirugaszkodáshoz:



Innen szerencsére már nem volt messze Solt, sőt Dunaföldvár se. Egy hosszú híd (minden egyes hidat megéljeneztem a hazaúton, volt belőlük néhány ), és átértünk a Dunántúlra. Ez még mindig az Alföld, de balról a Duna partján már csinos löszfal nézett ránk: a Mezőföld amolyan "legvidámabb barakknak" tűnt Magyarország nagy síkságán. Amíg tehettük, a 62-es és a 63-as utak között bujkáltunk, Seregélyes után pedig már közel volt az utolsó megállónk, egy itatás Székesfehérváron. 2.8-as átlagot futottam hazafele, shiNIN bezzeg 2.6-ost... Valamit tennem kell, kár, hogy a szíjhajtás áttételével nehéz lesz bármit csinálni...

Otthon még föltettem a sebesültek listájára a 28/1.8-as objektívem: valami rögzítés a tubusban szétrázódott a fantasztikus erdélyi utakon, így az optika javítást igényel. Hozzávéve az 1200km-t, a szállás körüli idegeskedést, és a miatta félig elmulasztott pikniket, egy dolog biztos: valamit máshogy kellett volna csinálni.

A környezetről: tájak gyakran tényleg lélegzetelállítóak voltak, az emberi befolyás viszont olyan volt, mint valami fertőzés. A kommunista korszakból maradt lepukkant lakótelepek és ipari romok - bár szeretem a műfajt - szörnyen nyomasztóak. A zene ijesztő. Volt panzió, ahova majdnem benéztünk, de akkor megszólalt valami balkáni csujogató diszkóváltozata... és a nagyváradi diákok szerint még örüljünk, hogy nem értettük a szöveget. Az utak nagyon változóak: a térképen sárgával jelölt útvonal néhol gyakorlatilag nem létezik, máskor egy jelentéktelen mellékúton is patika aszfalton gurulhatunk. De a jó utakon is érdemes vigyázni: a kanyarokban gyakori a kavicsszóródás, tehénszar, esetleg birkanyáj, kóbor kutya. Utóbbiakból rengeteg volt, még az 1-esen is csellengett egy öngyilkosjelölt eb, nem messze pórul járt kollegája tetemétől. Akárhogy is, a legkontrasztosabb táj volt ez, ahol csak jártam eddig. Egy biztos: ha még járunk Erdélyben, jobban a mélyére nézünk, talán jobb érzés lesz a magyar többségű helyeket látni.

[Ombuccmann]

széép, kösz a beszámolót

[Harlequin]

Eladó bukósisak HJC FS-11 Emblem, xs-es

[Grillo]

Feladtam a küzdelmet a kabáttal ebben a melegben, vettem egy gerinc protektort, még lövök egy könyökvédőt, térdprotektor, meg kesztyű van, aztán akkor csak a pólóba rohadok bele...

[Harlequin]

Idézet: Grillo - Dátum: 2013. 08. 03. 23:48

Feladtam a küzdelmet a kabáttal ebben a melegben, vettem egy gerinc protektort, még lövök egy könyökvédőt, térdprotektor, meg kesztyű van, aztán akkor csak a pólóba rohadok bele...

Én a motorral. Ma autóval is majdnem meghaltam.

[qnadam]

Idézet: qnadam - Dátum: 2013. 07. 13. 11:17

ez a terv pontosan köszi

havernak odaadtam 120ért. eddig tetszik neki kellett bele egy új akksi, azóta távirányítóról indítható