Elküldve: 2002. 10. 19. 18:29
Hello mindenki!
Először is bocs, hogy csak késve reagálok.
A téma/kérdés felvetése jogos, hiszen jönnek ki a 40x-es, 48x-os, sőt 50x-esnél is gyorsabb írók, így teljesen érthető a kérdés: szabad-e ilyen sebességgel írni, és ha nem, akkor miért nem? Vagy ha igen, akkor mire kell közben vigyáznunk?
Sok féligazságot leírtak már az előttem szólók, de mivel a kép messze nem teljes így, ezért az alapoktól kezdeném.
Az írási sebesség változása az idők folyamán nem csupán azt hozta magával, hogy egy-egy optikai jel létrehozására egyre kevesebb ideje van az írónak. Az első időkben szigorúan CLV módon működtek az írók. A CLV a Constant Linear Velocity rövidítése, arra utal, hogy a lemez teljes hosszában az adatrögzítás (olvasás esetén a dekódolás) minden ponton megközelítőleg azonos sebességgel történik. Mivel ugye a lemez forog és az írófej egyhelyben áll (illetve a kör sugara mentén mozog bentről kifelé), a korong külső peremenél ugyanaz a fordulatszám sokkal nagyobb kerületi sebességet jelent, mint belül (asszem ezt nem kell elmagyarázni, bár volt már dolgom olyan kétdiplomás emberrel, akinek egyszerűen nem tudtam elmagyarázni úgy a különböző olvasási, írási módszereket, hogy meg is értse). Tehát CLV módban a lemez fordulatszámát a megfelelő módon kell szabályozni (lassítani) az írási művelet ideje során, hogy minden pontos közel azonos kerületi, azaz tényleges írási sebességünk legyen. A régi, CLV írók (1x, 2x, 4x, 8x, 12x) az írás megkezdése előtt felmérték, hogy milyen a behelyezett média hordozórétege (nem sokféle altípus volt), elvégezték a kalibrációs égetési próbát a lemez elején, aztán egyenletes tempóban végigírták a lemezt. Ha a lemez minden egyes részén a megállapított írási sebességhez megfelelő minőségű volt az előre rögzített "sorvezető" árokban taálható hordozóréteg, akkor a megírt lemez minősége kiváló lett. Persze ahogy növekedett a CLV írók sebessége, a 8x-os és 12x-es tartomány közelében a CD-R lemezeken addig használt, Cyanine alapú hordozóréteg egyre kevésbé tűnt megbízhatónak. A Cyanine alapú rétegek általában a "Long Time Write Strategy" családba tartoznak, azaz relatíve hosszabb idejű lézerimpulzus szükségeltetik egy-egy pit kialakításához a lemez "felületén". A 12x-es írásnak és ez már nem volt könnyen összeegyeztethető, legalábbis akkoriban iszonyatos könnyű volt 100%-osan olvashatatlan lemezt alkotni, ha mondjuk egy max. 4x-es lemezt 12x-esen megvéstünk egy zsír új, hipergyors 12x-es Plextor csodával.
A következő generációs lemezek már inkább PhtaloCyanine alapú adathordozó réteggel készültek. Ezzel az anyaggal sokkal könnyebben írható, úgynevezett "Short Time Write Strategy" felület képezhető (azaz rövidebb idejű és intenzitású impulzus is elegendő a megfelelő optikai jelszint kialakításához). Nem szabad azonban megfeledkezni róla, hogy a 16x-os és 20x-os írás során már nem feltétlenül CLV módú működésről beszélünk. A Z-CLV elven működő írók a lemezt kettő vagy három területre osztották, és az egyes zónákon belül igyekeztek egy-egy állandó tempót tartani, de minden egyes zónát belülről kifelé haladva egyre gyorsabba írtak fel. Mi ezzel a probléma? csak annyi, hogy az első (leglassabban írandó) zónához használt lézer impulzus már nem megfelelő a következő, gyorsabban írandó területhez. A lézer energiáját tehát módosítani kell a sebességváltozásnak megfelelően, ami nem könnyű feladat, hiszen a kalibrációt csak egyszer, a lemez elején lehet elvégezni. Ez több buktatót is rejt. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy egy bizonyos sebességgel elvégezett kalibrációs tesztből logikailag megfelelően ki lehet következtetni, hogy a gyorsabb íráshoz milyen módon kell változtatni majd az írási paramétereket. Másrészt a lemezeken - még a legjobb minőségű korongokon is - a gyártástechnológia sajátosságai miatt belülről kifelé haladva egy kicsit gyengébb hordozóréteget találunk, mint belül, ahol a kalibrációt végzi az író. Tehát pont ott van minőségi probléma a lemezekkel, ahol - gyorsabb írás esetén - egyre jobb réteget kellenne tartalmazniuk. Ráadásul - mint azt sokan írták - az sem jó, ha túl lassan, vagy túl nagy erejű lézerrel írunk meg egy lemezt. Igen, a hordozórétegnek az sem jó, ha túlterheljük az írás folyamán. Mit értünk terhelés alatt? Nos, az írás (azaz az optikai jelek beégetése) lézerrel történik, ez óhatatlanul hőt termel. Sokszor előfordul, hogy maga a hordozóréteg ugyan elviselné az adott energiájú impulzust, a jelek korrektül létrejönnek, de annyira felhevül a lemez, hogy ez a másodlagosan jelentkező, el nem vezetett, felgyülemlő hő teszi tönkre az érzékeny felületet. Ez utóbbi ellen a CD testét képező polikarbonát korong anyagának megváltoztatásával, finomításával védekeznek, több-kevesebb sikerrel. A probléma tehát összetett. Nem véletlen, hogy a költséghatékony, olcsó eszközökben egyre kevesebb írási sebesség közül lehet válogatni: az olcsóbb, egyszerűbb lencsék, enkóderek nem tudnak pl. olyan széles sebességi tartományban biztonságosan működni, hogy lehessen velük lassan és gyorsan egyaránt írni. Lásd az újabb LG írókat: 8x-osnál lassabban nem lehet velük égetni. Egy ilyen íróban valószínűleg nem tudunk mit kezdeni egy 4x-es vagy 6x-os írásra kitalált, "régivágású" Cyanine lemezzel.
Más gyártók (és legújabban majd minden gyártó) CD-írói a CAV, vagy P-CAV módszerrel dolgoznak a nagysebességű írás megvalósításánál. Ilyenkor a fordulatszámmal nem variálnak menet közben, tehát az írás sebessége folyamatosan (nem lépcsőzetesen, mint a Z-CLV.nél láttuk) nő, ahogy haladunk bentről kifelé. Ez sem egyszerű feladat. A Z-CLV esetén legalább egy-egy zóna után az elkészült terület utólagos gyors vizsgálatával meg lehetett állapítani, hogy érdemes-e (vagy szabad-e) egyáltalán növelni az írási sebességet a következő zónában, vagy inkább maradjon az eddig használtnál a meghajtó. A CAV írásnál is pontosan kell kalibrálni az elején és nagyon nehéz felbecsülni, hogy menet közben, folyamatosan milyen léptékekben kell utánállítani a lézert.
A pontos kalibráció mellett van még támpont, amire az író támaszkodhat, mégpedig a média ismerete. Az ATIP mezőből kiolvasott gyártókód, kapacitás és a hordozóréteg adatokból az író felbecsülheti, milyen sebességgel használható maximálisan a behelyezett lemez. A kalibrációra ettől függetlenül persze szükség van, hiszen ugyanazona gyártósoron, ugyanazzal a gyártókóddal és hordozóréteggel (egyéb gyártási paraméterek megfelelő megválasztásával) lehet nagyon jó és nagyon rossz lemezt is gyártani (attól függ, milyen mennyiséget akarnak legyártani adott ídő alatt, ki a megrendelő és mennyiz fizet).
A 8x-os, de jó minőségű Audio CD írással kapcsolatban megint csak ki kell jelentenem, hogy ez a használt lemez, lejátszó és az egyéni igények függvényében akár még valós is lehet, de azért nem jellemző. Egy ősrégi, Yamaha CDR400-asban, vagy egy 4x-es PlexWriterben 2x-esen megírt lemez nagyságrenddel jobb optikai jellemzőkkel bír, mint egy mai LG íróban 8x-osan megvésett korong. Ez nem misztikum, ez tény, amely kézzelfoghatóan, sőt füllel hallhatóan is bizonyítható, nem csak laborban. Persze a mai lemezek már 8x-os sebességgel is jó megírhatók kielégítő minőségben, de azért zenei lemezt inkább 4x-esen írjunk ezekre is (ha az írónk tudja ezt, ha nem, akkor ugye nem marad más választásunk).
Hogy nem szabad a 40x-es és 48x-os lemezeket 4x-esen írni az újabb írókban? Ez így nem igaz. Szabad, persze ez írónként és lemezenként változhat! Azok a gyors írók, amelyek a magas végsebességük ellenére képesek a 4x-es írásra (felajánlják ezt egy adott lemezhez), a 32x-es és 40x-es, Phtalocyanine lemezeket is képesek "lassan" megírni. Sőt, valószínűleg jobb minőségi mutatókkal, mintha 12x-esen vagy 40x-esen írnánk meg ugyanezt a lemezt. Ezt mindenképp ki kell próbálni az új íróddal, nincs általános recept és valóban vannak olyan lemezek, amelyeket nem szabad egy-egy íróban bizonyos tempónál lassabban égetni!
Egy 40x-es LG író 4x-es tempónál minden bizonnyal "túlégetne" egy 40x-es sebességre kitalált lemezt, mert nem lenne képes megfelelően alacsony intenzitású (ehhez a tempóhoz szükséges) lézer impulzulst használni, ezért nem is lehet így írni vele (gyárilag leszabályozták a képességei szerint). Tiszta sor. De stúdióminőséget sem szabad elvárni egy ilyen írótól, egy 8x-osan írunk vele zenei korongot.
Én Plextor és TEAC írókkal dolgozom, 32x-es és 40x-es írásra szavatolt lemezekre, de többnyire mégis a 16x-24x tempók között választom meg az írási sebességet, annak ellenére, hogy 40x-es és 48x-os íróim vannak. VideoCD-t 4x-esen és 8x-osan írok ugyanilyen lemezekre (és nem mennek tönkre a lemezek a lassú írás miatt, éppen ellenkezőleg: 12x-esen megírva ugyanezek a lemezek akadnak a Philips DVD lejátszómban és sok ismerősöm egyéb lejátszóiban is), zenei lemezt max. 4x-esen írok, ha tehetem akkor a lehető legjobb lemezre. Ha abszolút profi lemezet szeretnék, akkor a 4x-es Plextor íróval, 1x/2x-esen írok valami kimondottan jó korongora.
Hogy most melyik lemez számít jónak, az megérne még egy misét, mert alapvetően nem a márkajelzésből kell kiindulni (főleg nem a Philips és a TDK esetén), hanem a korong valódi gyártója és hordozórétege, tehát a valós szinvonala számít.
Sokan panaszkodnak, hogy a 40x-es írójuk bizonyos lemezeket hajlandó volt 40x-esen írni, de a 48x-os írójuk ugyanerre a lemezre csak 32x-esen ír. Felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy a végsebesség nem minden, egy Z-CLV módon működő 40x-es író sokkal lassabban ír 40x-esen, mint esetleg egy CAV, P-CAV mdóon működő író 32x-esen!
A régebbi, maximum 8x-os, 12x-es írók valóban bajban lehetnek a legújabb lemezekkel, egyszerűen nem képesek a megfelelő kalibrációra (vagy a gyártó nem veszi a fáradtságot, hogy egy módosított firmware segítségével változtasson a dolgon, ha teszem azt a hardver elég rugalmas ehhez).
Érdemes megmaradani az arany középúton. Nem szabad elhinni feltétlenül, amit az íróba épített minőségi vizsgálat ajánl. Inkább írjunk 24x/32x-esen stabilan, mint fél perccel gyorsabban 40x-esen, de bizonytalanul visszaolvasható, rövidebb élettartamú lemezt kapva végeredményül. Egyéni igényeink persze különböznek - mindent figyelembe véve mindenkinek saját magának kell eldönteni, mi mennyit ér. Én szeretem egy év múlva is olvasható minőségben leemelni a polcról az archivált cuccamiat.
[ 2002. október 19.: PPeter szerkesztette a hozzászólást ]