Elküldve: 2004. 05. 13. 11:39
Azért ne keverjük teljesen össze a CD- és a DVD-írást. A 2x-es sebesség felett a DVD-írás esetén egy nagyon korrekt rendszert találtak ki: a lemez azonosító zónájában (ADIP, ez megfelel a CD ATIP zónájának) minden egyes a lemez által támogatott írási sebességhez pontosan magadásra kerül a lézerkalibrációs információ és az adott tempóhoz használandó írási stratégia. Tehát például a 8x-os DVD+R lemezeken szerepel, hogy milyen erejű lézerrel kell égetni 2.4x-esen, 4x-esen és 8x-osan. A CD-k esetén kissé másképp van, ott sokkal nagyobb szerepet kap az írás előtt elvégzett önálló kalibrációs folyamat, amikor a CD-író belövi a lézert az adott alapanyaghoz, lemezhez. A DVD-írásnál - miután rájöttek, hogy 1x/2x sebesség felett már nem fog működni az az idióta rendszer, hogy pusztán a gyártókód alapján kalibráljon az író - úgy találták ki a rendszert, hogy minden írási sebességhez részletes adatmező található a lemezen, ezzel segítve az írót a megfelelő erejű lézer beállításához. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy lehet vagy ajánlatos a lehető legnagyobb sebességen írni!
Egyelőre még nem tart ott a DVD lemezekhez fejlesztett hordozórétegek minősége, hogy azt mondhassuk, hogy a 4x-es lemezeket jobban megéri 4x-esen írni, mint lassabban. Ellenkezőleg. A mostanában piacra került leggyorsabb (4x-es és 8x-os) korongok igazán az első olyan lemezek, amelyek 2x-esen (illetve 2.4x-esen) olyan jó minőséget adnak, ami eleve elvárható lett volna az írható DVD technológiától. Sokan használnak hackelt firmware programokat a 4x-es lemezek 8x-os írásához. Csak tessék - mindenkinek szíve joga úgy veszélyeztetni a tárolt adatait, ahogy akarja. Természetesen az is előfordulhat, hogy egy adott lemezen a lassabb írási sebességhez megjelölt hibás (vagy a lemez fizikai minőségéhez nem igazodó) kalibrációs adat miatt a lassabb írás rosszabb eredményt ad, mintha a gyorsabb sebességet használnánk - ez akkor fordulhat elő, ha az adott lemez fizikai minősége nem áll rokonságban az ADIP által megadott adatokkal - noname, vagy utángyártott cuccok jellemző betegsége. Sokszor a kisebb gyártók megveszik a nyomóformát a különböző gyártókódú lemezek gyártásához, de a gyártás során nem tartják be a játékszabályokat, így hiába van konkrét kalibrációs adat a lemezen, ha maga lemez nem sikerül olyanra (a korong geometriája, az előnyomott adathordozó árok mélysége, pontossága, a hordozóréteg összetétele sérül). Itt a jó példa: hiába készít JÓ lemezeket a taiwani PRINCO cég, ha ugyanazzal a nyomóformával, ugyanolyan gyártókóddal, de silány módon legyártott bulgáriai PRINCO utánzatokkal nyomják közben tele a kelet-európai piacot az élelmes feketézők. Ugyanez érvényes egy csomó RITEK gyártókódú lemezre is: annyi köuze van a RITEK-hez, hogy onnan vették a gyártáshoz szükséges nyomóformát. De hogy a gyártás közben betartanak-e minden fontos szabályt, hogy a nyomóformával együtt járó ADIP adatokhoz, kalibrációs értékekhez passzoljon a végül kapott lemez hordozórétege, fizikai kivitelezése, azt senki nem tudhatja.
Egy valamit nem szabad elfelejteni: az optikai (CD/DVD) adattárolás kommersz piacának termékei messze nem a professzionális adatbiztonságról szólnak: egyre olcsóbban, egyre gyorsabb termékeket tolnak az orrunk alá, amelyektől éppen ezért nem várható el, hogy az eszközök által elérhető csúcssebességen, a legfelső határtértéken minden esetben optimális minőséget kapjunk. Ilyen egyszerű.