Elküldve: 2005. 12. 20. 22:11
Sziasztok!
Az ilyen topikokat nagyon szeretem, ebből is látszik, hogy alacsony a kerítés...
Leírom ide pár hasonló élményemet, szórakoztatás- és elgondolkoztatásképpen.
1. Telefonos support
Vasárnap estére én általában nem hogy kipihenném magamat, pont ellenkezőleg, elfáradok, ráadásul némi depresszió is erőt vesz rajtam a másnapi suli gondolatától. Érthető, hogy mennyire lelkes voltam, amikor csörög a telefon, és...
"Szia, szóval az a gond, hogy nem megy a gép." (Mi más lenne? Legyen szó szoftverről, hardverről vagy beállításról, mindig ez a kórisme.)
"Ööö pontosan mi nem megy?" (Józsi bácsi nyög az ágyban, ugyebár.)
"Az Internet." (Aha, közeledünk.)
"Értem." (Pedig dehogy értem, azazhogy most már biztos vagyok benne, hogy akármi is a probléma, a végén "ki kell szállni" a helyszínre. Ezt a lépést akár meg is lehetne spórolni, ezért a tárgyra térek: ) "Mikor menjek?"
"Nem kell jönni, a [szolgáltató] honlapján van egy utasítás, hogy mit kell csinálni."
OK, honlapra fel, utasítás megtalál.
"Aha", mondom, "tehát a hálózati kapcsolatoknál."
"Hogy hol?"
"Hagyjuk. Start, Vezérlőpult, ..."
"Várj, közben írom is."
"Nem kell írni, először csináljuk meg!"
"De föl kell írni." (Ez van. Ha kell, hát kell.)
Az egyszerűség kedvéért itt most ugrunk egy fél órát az időben. Csak néhány gyöngyszemet emelek ki: "És akkor most "Következő>>", ugye? De az előzőnél is ez volt, nem?"
"Tehát fölülről a harmadikra kell kattintani?"
Eljutottunk a varázsló végére, közben többször idegösszeomlást kaptam.
"Most próbálj meg csatlakozni."
Szinte hallatszik, hogy próbálja. Érzem. De a sors nem kegyes.
"Azt írja hogy rossz felhasználónév vagy jelszó."
"Próbáld meg mégegyszer beírni." Reménykedek, hátha. De nem.
Kiszállás a tetthelyre. (Szerencsére nincs messze, bár a sok egyforma panel kölött sohase tudom megjegyezni a lépcsőházat.) Szem becsuk, ujjak össze. A rend kedvéért azért megpróbálok én is csatlakozni. Nem sikerül. OK, kapcsolat letúr, PPPoE manuálkonfiggal újratelepít, és megy. Gyorsan elköszönök és hazamegyek. Telefon csörög. Sóhajjal felveszem.
"Ezt le tudnád diktálni hogy hogy csináltad?"
Aztán a sötétség.
2. Telepátia
Az előzőben írtam, hogy a "rend kedvéért" azért megpróbáltam én magam is csatlakozni. Nem mintha az illetőről azt feltételeztem volna, hogy a duplaklikket is elrontja (bár ilyet is láttam már), hanem mert a tapasztalatom azt mutatja, hogy aki kellő hozzáértéssel ül le a gép elé, annak "alapból" jobban engedelmeskedik. Példa.
Azt szeretem a legjobban, amikor azzal hívnak át (olyan kedves rokonok/ismerősök, akikkel a viszony túl közeli ahhoz, hogy egy félmondattal le lehessen rázni, de nem elég bizalmas ahhoz, hogy "hagyjál már ezzel a hülyeséggel"), hogy "lassú, pár program nem működik, biztos vírusos, csinálj vele valamit." Esély nincs felmérni hallás alapján hogy mi lehet a baj, ráadásul ha egyszer megcsinálja az ember, akkor másodszorra, mások is elvárják tőle, holott lehet, hogy a két probléma csak tüneteiben hasonló. Ilyenkor berakom a Win telepítőt, a "tools" feliratú CD-met és a kedvenc piros csavarhúzómat a kabátzsebbe, és reménységgel a szívemben útnak indulok.
Először akkor tapasztaltam ezt, amikor egy "kutyás" ismerőshöz szálltam ki ily módon. Valóban lassú. Valóban "nem megy a Net". Találomra kiölök pár processzt a feladatkezelőben, letiltok pár autoindítást, leveszek lejárt vírusírtókat és felrakok egy újat, legyalulok néhány adware-t és megy, mindenki boldog, én is, mert megoldottam végül is a feladatot. A gyanú azonban már akkor elültetődött bennem, mert tulajdonképpen nem volt ez olyan konkrét akció, a nagyja találomra ment.
A második, harmadik és negyedik alkalom eléggé egy kaptafára készült, ezért csak általánosítva írom le: a szerelés tárgya mindhárom alkalommal a "Net" lett volna, úgylátszik felénk ezzel van a leggyakrabban probléma (pedig nem is ugyanaz a szolgáltató...). A megoldás pedig zseniálisan egyszerű volt: odaültem, és análkül, hogy a probléma megoldása irányában lépéseket tettem volna, minden működött. Megint megpróbáltam, megint működött. Ezek után gyorsan távoztam, nehogy kiderüljön, hogy már megint nem megy. Távozóban azonban hallottam, hogy az egyik ismerős húga így szól: "Tuti, hogy csak azért ment, mert ő ült ott..."
Elég gyanúsnak tűnik számomra ez a dolog. Persze van racionális magyarázat is: a "beavatottabb" figyel olyan jelekre is, amire az átlag nem, nem csinál nagyon rossz mozdulatokat, stb... De akkor is. A szebb magyarázat az, hogy a gép tiszteletet érez a szakember iránt. Hm?
3. Laptop vásárlás.
Egyik ismerősöm új (céges) laptopot akart vásárolni, és engem tisztelt meg azzal, hogy "na, milyet vegyek?". Hát honnét tudjam. Asztali géphez már kialakult egy határozott képem, hogy milyet érdemes, de a laptop téma nekem új volt. Nyilván itt még skominden számít: billzet, egér produkálhat érdekes tüneteket, a kijelző sem ugyanaz talán, nameg az aksi, esetleg az "extrák"... Összetett.
Ráadásul alapfokú előadást is kellett tartanom, úgymint "mi mit csinál a számítógépben és azt miben lehet lemérni". Szerencsére intelligens ismerőssel volt dolgom, így egy óra intenzív magyarázat után kapiskálni kezdte a RAM és a HDD között mutatkozó alapvető különbségeket. Miután ezzel végeztünk, elmondattam vele, hogy mire akarja használni azt a gépet, ennek alapján katalógusból kiválasztottam neki egy jó ár/teljesítmény/"mirekell" arányú gépet (itt nincs olyan nagy kombinációs lehetőség), már nem emlékszem, hogy milyen márkájút. Elégedetten távoztam. Hamarosan (persze vasárnap...) telefonon közli, hogy neki azt mondták, hogy csak Asus-t szabad vásárolni, a többi gagyi. Jó, katalógusból kiválasztom Asus-ból azt, ami nekem is, neki is tetszik (ugyanis közben még bejött a súlyprobléma is). Közben végig hajtogatom, hogy de én a laptopokhoz nem értek. Majd megnevez egy másikat, hogy neki azt ajánlották. Mondtam, hogy ami abban van RAM az egy kicsit kevés... Mondja hogy igen, de neki mondták hogy az nem annyi, hanem több, csak a katalógusban van másként. (Mellesleg az a legjobb amikor ugyanaz a típusjelű gép más paraméterekkel szerepel katalógban, neten, és megint mást mond az eladó.) Amikor erre hümmögni kezdek, megkérdezi, hogy hogy lehet ellenőrizni?
"Hát, meg lehet nézni pl. a BIOS-ban..."
"Hol?"
"Vigyél magaddal valakit..."
"Ööö..."
"Nem érek rá sajnos." Micsoda frappáns megoldás... Ezzel kellett volna kezdeni.
És két érdekesség a végére, a pornóoldalakhoz való hozzáállás kapcsán.
Éppen Office-t telepítek, de elfelejtettem a szériaszámot vinni. Sebaj, keresünk egyet a neten. (Közben L és felesége ott ülnek a hátam mögött és nézik, hogy mit működök.) Persze (mint mindig) elkezdenek jönni a hardcore xxx site-ok, ezúttal a 100x100-as képekkel illusztrált durva műfajból. A házaspár kimegy, majd L valamivel később visszajön és diszkréten megkérdezi: "Hm, mondd csak, ezt hogy is csináltad az előbb?"...
A másik egy ismerősömmel esett meg. Éppen vezetni tanult, és egyszer a követkzető beszélgetés játszódott le közte és az oktatója között:
"Értesz te a számítógépekhez?"
"Hát, valamennyire."
"Ilyenekhez hogy vírusírtó meg izé."
"Egy kicsit."
"El tudnád mondani?"
Ismerős itt elmagyarázza a vírusírtó és a tűzfal fogalmát.
Majd az oktató:
"Ééértemm. És milyen vírusírtót és tűzfalat ajánlasz, ha én szexoldalakat akarok nézegetni?"
Szegény ismerős majdnem a járdára szaladt...
Toma
Vagy mégsem?
Súgó
A téma zárva.