Idézet: 7of9 - Dátum: 2010. 08. 04. 11:55
De mi van a világi témákkal, városképekkel, csatajelenetekkel, ...?
Nem feltétlenül az volt a cél, hogy minél élethűbben ábrázolják az embereket, meg a tájakat. Egy Picasso-kép mellett is el lehet menni, hogy mi ez az óvodás rajz, mert neki sem az volt a célja, hogy azt fesse le, amit látott. Akkoriban a képek inkább azt a célt szolgálták, hogy az olvasni nem tudó közönség is értse, mi van leírva. Senkit sem érdekelt a hatalmas várost ostromló hangyasereg, oda óriások kellettek, akik egy ütéssel törték be a városkaput, vagy éppen ördögfejű ellenség, ahogy tucatjával haltak a hősök fegyverétől. Ráadásul abban az időben nem úgy tekintettek az emberre, mint az ókoriak, hiszen a Föld csak az üdvözülés/végleges elkárhozás előtti siralom völgye volt, a test a halhatatlan lelket tároló halandó és bűnös edény. A képek, szobrok, egyéb alkotások sem önálló művek, a legtöbb esetben praktikus célokat szolgáltak: az oltárok, freskók a szentek vagy Jézus életét mesélték vagy rituális céljuk volt, a szobrok a plafont tartották vagy a sivár falat "dobták fel", ezért ha épp úgy kellett, akkor nagyobb feje lett az embernek vagy oszloplába, a faliszőttesek a falat védték, és mellette izgalmas történeteket "rajzoltak" rá, satöbbi.
A kódexek is olyanok voltak, hogy szolgaian másolták őket sokszor valóban írástudatlan szerzetesek, akik csak azt látták, hogy ha úgy van húzva a vonal, akkor én is úgy húzom. A másolók a képeket is hasonlóan másolták, ha nagyon elrontották, akkor egy heti némaságot meg pálcázást kellett elviselniük, egyébként meg olyan lett, amilyen.