Saját versek topicja az általatok írt verseket osszátok meg!
#81
Elküldve: 2005. 02. 21. 23:29
Bús keblemből tépd ki sebzett szívemet,
ne érezzem fájó szenvedését,
helyébe szürke kőszívet tétetek,
nem kell már semmi érzelem, szépség.
Nem kell többé a szivárvány színe se,
beérem csupán a feketével,
nem vágyom már a rózsa illatát se,
orrom nehéz föld szagával telve.
Nem akarok hallani víg madár dalt,
fülemben csak a csend bántó kongása,
már nem várom, hogy újra keljen a nap,
nem csábít el a tavasz zsongása.
S ha új, kőszívem egyszer csak meghasad,
ha elmúlik régi szenvedése,
konduljon meg egy harang, jelezve, vége,
vége egy megfáradt életnek.
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#82
Elküldve: 2005. 02. 22. 13:31
We are laying on the shore
the wide shore of the ocean
like in a dream
there is only slow motion
The motion of the waves
and the clouds in the sky
birds in the distance
free anywhere to fly
The fishes in the water
shining like true gems
without consciousness
dissolving in their flash-dance
The whisper of the cool breeze
and the warmth of the sun
the pulse of your body
you're laying in my arms
There is smile on your face
and happiness in your eyes
we do not need more words
neither truths, nor lies
No one is around us
we are alone on the shore
laying in the sand with you
I do not want any more
#83
Elküldve: 2005. 02. 22. 14:30
Már sínen vagyok
Hálót fon az est, a nagy barna pók,
Csöndben állnak a vonatindítók
(Befordultam a konyhába...
Mi a f@szt keresek én itt?)
visszamentem a pályaudvarra
Szép sínek voltak ott lerakva
sanyaru sorsom miatt
mindig is érdekelt, mi van a vonat alatt.
Elrepült a nagy kő, ki tudja, hun áll mög,
mondta Arany, én meg most mér pöcsölök?
Sokat játszottam már én a síneken,
A télapó hozta a gőzöst nekem
Végigfut szívemen a félelem, Ne! , Csak ezt a kis sínrészt ne!
Maradjon ez tiszta, mindig énnekem.
Megvédem hát fejemmel, ha kell
átmegy rajtam a gőzös ezerrel.
Véres lett a vágány, a vonat továbbfutott,
Már sínen vagyok, már sínen vagyok!
#84
Elküldve: 2005. 02. 22. 15:30
#86
Elküldve: 2005. 02. 22. 17:10
Azt a verziót hallottátok már hogy József Attila csak egy álló tehervonat kocsijai között próbáld átmenni, miközben az elindult és így történt a baleset?
#87
Elküldve: 2005. 03. 01. 09:14
Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 16:30
Ájjájájájjjj!
A Topic címe saját versek. Beraktam egy saját verset. Nem tetszik? Annyi baj legyen.
Akko má be se nem írom a Radnóti verset.... Blöhhh....
#88
Elküldve: 2005. 03. 22. 21:10
Nem ér semmit a perc,
Nem ér semmit az óra,
Nem ér semmit az élet,
Ha nem érezlek Téged.
Nem ér semmit a vers,
Nem ér semmit az óda,
Nem ér semmit az ének,
Ha nem ragad meg Téged.
Nem ér semmit az est,
Nem ér semmit a Hold ma,
Nem ér semmit az éjjel,
Ha nem melletted ér el.
Nem ér semmit a csend,
Nem ér semmit a hajnal,
Nem ér semmit a reggel,
Ha nem melletted ébreszt.
Nem ér semmit a kéz,
Nem ér semmit a kar,
Nem ér semmit a lélek,
Ha nem ölelhet Téged.
Nem ér semmit a szív,
Ha nem Érted dobban,
Nem ér semmit a gondolat,
Ha nem Feléd kószál,
Nem ér semmit a sóhaj,
Ha nem Miattad fakad,
Nem ér semmit a szó,
Ha nem Hozzád szól....
...Nélküled én is semmi vagyok....
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#89
Elküldve: 2005. 03. 22. 21:55
Csak egy percet még
Csak egy perccel több időt adj, és elmesélem,
ami velem történt, hidd el, nem bánod meg...
megszülettem, és én bánom, hogy a köldökzsinór
rossz felé tekeredett.
Csak egy perccel több időt adj, és elmesélem,
ami bántott életemben, hidd el, nem bánod meg...
éltem, és senki nem mondta meddig tart még,
amíg a feketeség rám talál.
Csak egy perccel több időt adj, és elmesélem,
amit kérdeztem, hidd el, nem bánod meg...
kérdeztem minden áldott nap, miért,
mondd miért kellett ide jönnöm?
Csak egy perccel több időt adj, és elmesélem,
amit minden percben vártam, hogy jöjjön,
hogy jöjjön egy fény, és vezessen
utamon, melyen mennem kell...
Csak egy perccel több időt adj, és elmesélem,
amit minden alkalommal hallottam,
hogy a javadat akarom,
de én mindig mást akartam.
Csak egy perccel több időt adj, és elmesélem,
Amit mindig akartam, a változást,
Amit akarva, akaratlanul kaptam,
Az akarat megsemmisülését…
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#90
Elküldve: 2005. 03. 22. 22:10
Idézet: Rina Maan - Dátum: 2005. márc. 22., kedd - 21:55
Csak egy percet még
Miért az utolsó?
#91
Elküldve: 2005. 03. 22. 22:15
Valami feltöltődött,
valami elkezdődött,
valami előbújt, valami feltört,
valami megszült, valami megdőlt,
a válaszok, melyeket oly vadul kerestél
lassacskán formát öltenek,
a ködös álmok, melyeket oly rég kergettél
hirtelen valósággá dermednek,
kinyújtod ujjad és beleremegsz,
nincs kétség, ez nem álom,
s bár előtte áldottad nevemet,
most áhítod a halálom.
Egy barlangban vagy, eszmélsz fel,
egy ősöreg sárkány az, amit épp keltesz fel,
óvatlanul, nem sejtve mit teszel,
a teljes tudásra éhezve vétkezel,
ahogy kinyitja szemét, a szívében harag,
s te imát rebegsz, hogy életben maradj
rohannál, de tudod, nem lehet előle,
a száj kinyílik, és fényárba borulsz,
szavak, képek és tűz jön ki belőle,
élvezed, de érzed, rászedtek piszkosul.
Egy mese kezdődik, a saját történeted,
látod a múltat és összes életed,
születésedtől halálod napjáig,
és azon is túl, az örökkévalóságig,
utolsó sarjadtól apáid apjáig,
a teremtéstől az istenné válásig,
újra felvillannak az ismerős arcok,
ismét lezajlanak a megvívott harcok,
látod: nincs jó, se rossz, csak önző érdekek,
hiábavaló és kihasznált életek,
és amíg az egész tart, sosem lesz feledés,
csak az örökkétartó fájdalom s szenvedés
tested megbénul, tudatod megkergül,
szíved meghasad, a fejed megszédül.
Nem erre vártál, rémülsz meg legbelül,
valami azonban fájón megfeszül,
a dolgok, amiket hamisnak véltél,
most jössz rá, mind igaz,
csapdába csaltak és te beleestél,
erre most már nincs vigasz,
mert amíg köröztél a felszín felett,
mindig elsiklottál a lényeg mellett
jóságban hittél, most szidod önmagad,
átverés volt minden őszinte szavad,
szinte elájulsz, a hazugság olyan nagy,
öntudatlanul te is csak kakukk vagy,
amiket vártál: hófehér angyalok,
amiket találtál: vérvörös démonok.
A barlang eltűnik, ismét csak magad vagy,
fejedben cikázik ezernyi módozat,
a hatalom a tiéd, minden hang bólogat,
teremtés, pusztítás csupán egy gondolat
tudod, hogy másmilyen ez az új életed,
régi éned egy része örökre elveszett,
végignézel magadon, felméred mi maradt
elmerengsz magadban: mi most a feladat?
áldást kaptál és egyben átkokat,
ami rád vár: az nem más, mint kárhozat,
agyad tiltakozik, ez biztosan nem lehet!
tényleg megtörtént, vagy mindez csak képzelet?!
Az idő múlik és többé már nem ereszt,
érzed, hogy hátadon a lehető legnagyobb kereszt,
a kétséget hirtelen felváltó rémület:
a lényeget takaró dolog egy torz üveg!
mert tudod ki vagy, miért élsz, mi kell neked,
és mi az, mi formálja összes léptedet
de legbelül oly mély a metsző rettenet!
a sorsodat megírták régen egyesek
nincsenek benne, csak nullák s egyesek,
a szívedben egyre csak nő a fagy:
minden erőd ellenére csupán egy bábu vagy,
s akármennyire is durva és rút
innen többé már nincs visszaút.
Nincs visszaút? Az időd fogy vészesen
veszélyt érzel át minden kis neszen,
a fejed megfájdul, úgy érzed széthasad
az iramtól, ahogy keresi a válaszokat
eszedbe ötlik hirtelen valami,
talán van megoldás?
de félsz kimondani...
mert oly halovány, mint egy suttogás
túl halk ahhoz, hogy meghallja bárki más,
és ha kimondod mégis, örökre elveszett,
mert egyetlen szót is megmérgezett.
lelked mélyén az apró hangocska,
amit elsuttog az egy ismerős dalocska:
"...mintha lenne,
valahol, messze,
egy parányi, eldugott,
szűkös és elhagyott,
régi és megkopott,
talán az utolsó,
de még működő átjáró!
s bár mindenki más már elhaladt
ez az egy valahogy mégiscsak ittmaradt
sziklák közt rejtőzve,
régen elfeledve,
a föld mélyébe fúrva,
magányosan heverve,
kövek sírását hallva
és halkan nevetve,
áhítozva arra, hogy átjárják,
a kiválasztottak újra megtalálják."
Koncentrálsz, megfeszülsz,
majd lenyugszol és elmerülsz,
bensődben kutatva lassan engeded,
hogy lábad vigyen és végül megleled
a hozzá vezető egyetlen utat,
követve az ösvényt, melyet lelked mutat,
szívedben új láng lobban fel magasra,
a felhők eloszlanak, s fellátsz a csillagokra,
ahol most jársz, ott ember még sosem volt,
ősrégi helyen állsz, itt nincs se élő, se holt
könnyezve nézel a fénylő kövekre:
nem azért születtél hogy rab legyél örökre!
amire most készülsz, eddig nem tette ősünk,
hogy tette volna? te vagy az egyetlen hősünk...
S bár tudod, hogy egy világ esküdött össze ellened,
s halálos csapdák készülnek végezni veled,
a hangok összefognak és tépdesik lelkedet,
de te sutba dobod minden félelmedet,
megfeszülsz, szembeszállsz, fölszeged fejed,
acélos ököllé szorítod két kezed,
egyetlen lépésre teszed fel életed,
lehunyod régi és kinyitod új szemed,
félelmed porrá hullt és most már csak magad vagy,
átlépsz a kapun, nincs többé kárhozat,
és ha túloldalt megtörsz, elbuksz, és semmid sem marad,
legbelül akkor is veled és örökké símogat
utolsó barátod, lényeged, önmagad,
az isteni szikra: a szabad akarat.
#92
Elküldve: 2005. 03. 22. 22:44
Idézet: Dorien - Dátum: 2005. márc. 22., kedd - 22:15
Valami feltöltődött,
valami elkezdődött,
utolsó barátod, lényeged, önmagad,
az isteni szikra: a szabad akarat.
hja, utolsó volt, mert az utolsó, amit írtam
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#93
Elküldve: 2005. 03. 22. 23:16
Utcákon kóvájogsz
Réményed elveszett
Életed tönkrement
Az asszony elhagyott
Más pasast választott
Otthonról kirúgtak
Mindenütt meguntak
Alkalmin keresed
Kocsmában elvered
Leszáll az éjszaka
Részegen mégy haza
A kutyák ugatnak
Ház urai megszidnak
Emberek megvetnek
Majd jókat nevetnek
Börtönben a fiad
Rég nem hall terólad
Betört azt mondták
Pár évre becsukták
Iskolát ellógta
Utcákat koszolta
Bandába bevették
Elitta az eszét
A kölcsönt megkapod
Hó végén megadod
Ha nem majd megvárnak
Kocsiból kivágnak
Véredben fetrengesz
Tudod, hogy újabb lesz
Fizessd a kamatot
úgy még megúszhatod
Gázodat elzárták
Áramod kinyomták
Mindened elveszett
Csekket nem fizetted
Nem segít senki sem
Nem segít semmi sem
Ezernyi bűnbánat
Nincs neked bocsánat
Kitörni gyáva vagy
Kiszállni nem hagynak
Lejton mész lefelé
Nézhetsz az ég felé
commands the future.
He, who commands the future
conquers the past.
George Orwell
#94
Elküldve: 2005. 08. 14. 20:36
Folyó partján fűzfa áll
ki tudja mióta vár
Halkan suttog, énekel
hangját a szellő emeli fel
Szerelmem volt a Hold, úgy csillogott
de minden nappal elhagyott,
Szerelmem volt a Nap
de minden éjjel elhaladt
Szerelmem volt a Felhő, a Zápor
de hamar elszállt a mámor
Szerelmem volt a Hó,
de jéghideg a takaró
Most a Szellő símogat
ismeri minden titkomat,
de oly szeszélyes lény
csak játszik, játszik még
They say a little knowledge is a dangerous thing, but it's not one half so bad as a lot of ignorance.
#95
Elküldve: 2005. 08. 14. 20:52
"A bűnöket, mindet bánom, és ha lehet, újracsinálom. Mert tettem, amit hittem, velem megtörtént a minden..."
#96
Elküldve: 2005. 08. 14. 21:22
I am the fury in the wind
I am the savior of those who sinned
I am a sunbeam on a sunny day
a flower in the month of May
I am a thought without a form
I am the calm before the storm
I am the darkness of the night
I am the madness in the fight
The wings of a bird that cannot fly
I am the raincloud in the sky
I am faith, hope and desire
I am the spark that lit the fire
The endless road upon a trek
I am the train before the wreck
I am the gem in a diamond ring
the wooden bead on a piece of string
I am the way to the ultimate thrill
The anticipation before the kill
The raging storm upon the sea
But most important... I am me!
I Walk About The Twilight Hour
I walk about the twilight hour
the purple sky the moon embower
and fill the world with ancient power
the wind grows strong and stormclouds tower
As the heavens start to rumble
The icy hail begins to tumble
my vision blurs I falter, stumble
how nature's fury makes me humble
The lightning tears across the sky
Stretched out upon the earth I lie
and watch the stormclouds hury by
their raindrop tears the trees now cry
My dress is muddy, thistle-torn
my feet are bare, scarred and worn
fallen leaves my hair adorn
so dark the night, so far the morn
I ask the stars to be my guide
by their counsel I abide
to seek the ocean, greet the tide
where the swelling waves collide
I fly over the open sea
the wind and I all filled with glee
over tumbling waters flee
for after all I'm finally free
I walk about the twilight hour
the purple sky the moon embower
and fill the world with ancient power
I walk about the twilight hour
They say a little knowledge is a dangerous thing, but it's not one half so bad as a lot of ignorance.
#97
Elküldve: 2005. 08. 14. 22:51
Idézet: WickedWitch - Dátum: 2005. aug. 14., vasárnap - 22:22
I Walk About The Twilight Hour
Grat. Nagyon jók!
#98
Elküldve: 2005. 08. 14. 23:04
Szív sötét folyói
vettek körbe este
sikamlós cseppeket
szórva kezemre
Szív sötét folyói
letűnt szerelmek vágyai
szív sötét folyói
elmúlt gyermekkor álmai
Szív sötét folyói
múlt által felszántott árkok
szív sötét folyói
legbenső félelmek s álmok
Szív sötét folyói
csillagtalan éjben kanyarognak
szív sötét folyói
bíborvörös habokat hoznak
Szív sötét folyói
ahol az értelem csődöt mond
szív sötét folyói
itt két világ egyetlen pont
Szív sötét folyói
húznak le a mélybe
szív sötét folyói
innen nem jutsz ki élve
Hajnalban egy testet
vet partra az áramlat
a szív sötét folyói
többé nem folynak
#99
Elküldve: 2005. 08. 15. 08:38
Idézet: Dorien - Dátum: 2005. aug. 14., vasárnap - 23:51
Köszi! Nos, angolul jobban megy. Magyarul csak ez az egy (Szomorú Fűz) "felnőtt" versem van (kivéve egy E.A. Poe fordítást, de hát az nem teljesen az enyém, ugye...).
Benned is él a Költő!
They say a little knowledge is a dangerous thing, but it's not one half so bad as a lot of ignorance.
#100
Elküldve: 2005. 08. 15. 11:47
Idézet: WickedWitch - Dátum: 2005. aug. 15., hétfő - 9:38
Benned is él a Költő!
Köszi.
Anyámtól örököltem a művészi vénám.

Súgó
A téma zárva.















