A bemeneti választóIC nem zárja földre a ki nem választott bemenetet, mert akkor az arra a bemenetre csatlakozó berendezésed végfokozatát hozná rossz esetben nehéz helyzetbe...

Szimplán csak rákapcsolja az aktuálisat. Ezekben az IC-kben "áteresztőkapus" megoldás szokott lenni (két FET szembekötve, ellenpolárral) és ezeket logikai szinttel lehet vezérelni. A csatornaellenállás vagy GOhm feletti (47k-s lezárásnál ugye nem jelentős szivárgóárammal

), zárt állapotban pár Ohm-pártíz Ohm ellenállással.
A bemenet üresen hagyva nyugodtan földre tehető, semmi gondot nem okoz. A DSP zaja egyébként könnyen azonosítható: Sokszor ugyanis digitális zörej, órajel alharmonikusa ül rá, tehát jól kivehető frekvenciája, állandósága van. Az analóg zajok, főleg a kondizaj pedig sztochasztikus, vagyis husog-susog, változó hangerővel (kicsi a változás!), jellemzően. A fehérzajt is felismerni, ez meg tipikusan tranzisztorzaj.
Én utálom a digitális technikát hangfokozatok területén. Én házilag készítettem végfokot (előfok most van folyamatban, de igazából az is csak szintemelés miatt kell, a végfoknak kicsi az érzékenysége, de a globális VCS-ba ha belepiszkálok, borul az egész hangminősége) és egy kanyi digit áramkör nincs a hang útjában, orosz gyártmányú, aranyozott, katonai tárcsás forgókapcsolóval választok bemenetet

.
Egyedül a vezérlés és a védelemmel összefüggésben (de nem ráhatással) tartalmaz digitális hálózatot, de kizárólag aszinkront (órajel nélküli).