Idézet: sityak - Dátum: 2005. jan. 31., hétfő - 21:14
Asszem talán a sulinet nagy átalakítása előtti hajrában történt a dolog.
Bejön a pasas, hogy ö szeretne valamit, de nagyon könnyű dolgom lesz vele, mert őt jól felvílágosították mindenről. Na mondom uccu lássunk neki:
Ő ugyan nem tudja hogy mi kell neki, de van egy papírja amire felírták, hogy mire figyeljen.
Mondom ez baró lesz, aztán mi van a papíron? A csóka előkapja a papírosát amire bizony nem sok de pontosan csak annyi volt felírva hogy "128". Na mondom ez szép lesz, biztos pendrive kell neki. Mondom rendben mindjárt hozok is 1-et, kihozok neki egy pendrive-ot, nézegeti, fogdossa, olvasgat, aztán egyszercsak kérdően rámnéz. Mi ez?? hát mondom mi lenne, ez egy pendrive. Erre ő: azt az micsoda?
Elmagyaráztam neki, hogy mi is az, de gőze sem volt, hogy miről beszélek. Aztán mutattam neki egy videókártyát, gondolván, ha nem pendrive akkor ez jöhet még szóba, na erről se tudta, hogy mi lehet, aztán kérdeztem tőle hogy talán memória? Mire ö határozottan állította, hogy neki nem az kell, hanem az a nagy doboz, és mutat a szekrény tetején sorakozó üres házak egyikére. Tyűűű, mondom akkor magának most mi kell? hát mondta hogy olyan nagy izé, de 128-as legyen ám! A végeredméyn az lett, hogy neki egy komplett konfig kellett monitorral, billel, egérrel, sőt még nyomtatót is vett hozzá.
Na ennyit a jól felkészült vásárlókról.
Üdv.
Te viszont remek eladó voltál.

Súgó
A téma zárva.














