[debaj]

Idézet: wpepi - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 0:11

Az aki unja minek csinálja.

Hej, de jó lenne, ha így mûködnének a dolgok. Manapság elég szerencsésnek mondhatja magát, aki az egyik székbõl rögtön átülhet a másikba. Én sem szeretem a munkámat, van, amikor egész nap alig kell csinálnom valamit, van, amikor meg a nyakamba zúdítanak annyi munkát, hogy akkor érek haza, amikor normális esetben már az ágyban horkolok. Viszont a környéken, ahol érdemes munkát vállalni (tehát nem kell mondjuk ötkor buszra ülnöm, hogy nyolckor munkába állhassak), van kb. tíz-húsz állásajánlat, és az összes kb. ugyanarról szól. Napi nyolc órán keresztül megfogom az alkatrészt, bedugom a másik alkatrészbe, megfogom a következõ alkatrészt, satöbbi. (Mehetnék titkárnõnek is akár, de felül ehhez alulképzett, alul túlképzett vagyok ) Ráadásul a jelenlegi fizetésemnél jóval kevesebbet tömnének a zsebembe.

Lehetne persze költözni is, de mibõl.

[wpepi]

Idézet: notaricon - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 7:24

Ez a lényeg, hogy nem fizeti ki. Amikor azzal kezdik, hogy TE rontottad el, akkor arra megy a játék, hogy a saját balfaszsága miatt nem akar fizetni, és veled akarja elvitetni a balhét. Amit ugye, ha egyszer megcsinál veled egy ember, akkor az összes ismerõse, kollégája, rokona meg fogja veled csinálni ugyanezt, mert jómagyarparaszként teli szájjal dicsekszik, hogy milyen hozzáértõ, hogy õt nem lehetett átverni, rögtön rájütt, hogy a szaki kefélte el a rendszert, de õ kemény legény is ám, mert befenyegette a szakit aki kénytelen volt ingyé megcsinálni és ez ezután is így lesz, mer õt nem lehet átverni.
Ezt a mondókát addig terjeszti, ami el is hiszi magáról, hogy õ mekkor májer és a fentiek valóban úgy történtek meg ahogyan õ fennen hangoztatja minden "fórumon" és a végén az jön ki az egészbõl, hogy széles körben fogja terjeszteni azt, hogy TE nem értesz semmihez, csak mindent elrontasz. Ergo, ha megengeded, hogy ez megtörténjen veled, felkopik az állad.
Sokkal kevésbé káros számomra, ha azt terjesztik rólam, hogy bunkó vagyok, mint az, ha azt terjesztenék, hogy nem értek hozzá.



Ha szereted a mákos kalácsot, mindig megeszed. De ha egyszer mosatlan pörköltöstányérban teszik eléd akkor nem biztos, hogy jó ízûen fogod enni, vagy meg sem eszed. Felmerül benned, hogy soha többé nem eszel mákos kalácsot? Ugye nem....

Nem igazán értek veled egyet. Véleményem szerint az a szaki töketlensége ha ilyen megtörténik vele.
pld. Mint már említettem XP esetében ott a lehetõség, hogy szükség esetén korlátozott felhasználói jogot adjon a szaki telepítéskor a felhasználónak. Ezt úgy is be lehet állítani, hogy tudjon telepíteni, stb. csak a rendszerbe ne tudjon belepiszkálni. Ennek nem csak az az elõnye, hogy nem cseszi el a rendszert hanem a vírusok és egyéb kártevõk sem tudnak úgy betelepülni, hogy LOCAL SYSTEM módban 100%-osan átvegyék az uralmat a gép felett.

Idézet

Amikor azzal kezdik, hogy TE rontottad el,

Ugyan már. Ott van az eseménynapló meg a regisztrációs adatbázis melyek alapján szépen bebizonyítható, hogy mit mûvelt a felhasználó. No meg ott vannak a könyvtárbejegyzések, állományok kreálási, telepítési dátumai is.

Idézet

ha egyszer megcsinál veled egy ember, akkor az összes ismerõse, kollégája, rokona meg fogja veled csinálni ugyanezt,

Ha hagyod magad és töketlenkedsz akkor valóban meg is csinálják. pld. azt az embert aki a végtelen jóhiszemûsége miatt állandóan átverhetõ azt mindig, mindenki át fogja verni.

Idézet

Sokkal kevésbé káros számomra, ha azt terjesztik rólam, hogy bunkó vagyok, mint az, ha azt terjesztenék, hogy nem értek hozzá.

Ha profi vagy a szakmádban akkor miért híresztelnék, hogy nem értesz hozzá?  A bunkóságnak meg az az ára, hogy senki nem fog egy petákot se fizetni neked azért, hogy ha odahív meg elmondja azt ami az õ szemszögébõl nézve egy lehetséges magyarázatnak tûnik akkor te lehurrogod meg lenézed azért mert õ egyáltalán nem ért ahhoz amihez te profi módon. De ha eleve úgy kezeled a problémás eseteket, hogy nem beszólsz hanem profi módjára megpróbálsz neki segíteni és ha végképp nem lehet összehozni azt amit õ szeretne akkor meg javasolsz neki elfogadható alternatívákat melyet szintén nem kifogásolsz ha õ nem fogadja el hiszen szíve joga. És még a leg elmérgesedett helyzetben is ott a kiút neked azzal, hogy felajánlasz más szakit vagy a sarki szervizt az ügyfélnek mondván, hogy az adott helyzetben te már ennél többet nem tudsz tenni.
Szóval az egész mondanivalóm lényege, hogy a szolgáltatóipar azért van, hogy szolgáltasson és nem azért, hogy kritizálja a megrendelõt. Te sem örülnél neki ha a TV szerelõ vagy a vízvezeték szerelõ ahelyett, hogy kijavítaná a hibát azzal kezdené, hogy te cseszted el és nekem pont ezért kellet idejönnöm, stb. stb.  Feltételezem, hogy a megrendelõ stílusa a szaki negatív hozzáállásából fakad.

[komi28]

Szerintem kétfelé kell választani a dolgokat:
--Ez a fõállású munkád amiért pénzt kapsz
--Családnak, ismerõsnek csinálod-ingyen

Mert úgylátom itt ez a kettõ keverdik itt és ebbõl adódnak a félreértések.

[wpepi]

Idézet: komi28 - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 9:37

Szerintem kétfelé kell választani a dolgokat:
--Ez a fõállású munkád amiért pénzt kapsz
--Családnak, ismerõsnek csinálod-ingyen

Mert úgylátom itt ez a kettõ keverdik itt és ebbõl adódnak a félreértések.

Igen jól látod.
Van az akinek ez a szakmája és ezzel keresi a kenyerét és van az akinek ez csak egy hobby. A kettõ nem keverendõ össze.
Persze az is aki ebbõl él szokott szívességbõl ingyen is dolgozni de ott az említett inzultusok nem hinném, hogy elõfordulnak (a család, ismerõs, stb. eleve felnéz rá hiszen neki ez a tanult szakmája melyet nap mint nap gyakorol és hát ki más tudná jobban ha nem õ).

Szerkesztette: wpepi 2006. 03. 03. 09:51 -kor

[didyman]

Idézet: wpepi - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 8:38

Ugyan már. Ott van az eseménynapló meg a regisztrációs adatbázis melyek alapján szépen bebizonyítható, hogy mit mûvelt a felhasználó. No meg ott vannak a könyvtárbejegyzések, állományok kreálási, telepítési dátumai is.

A hozzá nem értõ kétkedõ számára ez adott esetben nem bizonyíték lesz, hanem egy újabb dolog, amivel mégjobban félre tudod vezetni õt.

[debaj]

Aki meg hobbiszinten csinálja, elég hülyén veszi ki magát, ha még pénzt is kér érte. Szerintem. (Én csak hobbikocka vagyok, rohadt kellemetlen, amikor kész a gép, a büszke apuka meg nyomkodná a zsebembe az ezreseket. Nem mondom, hogy nem jönne jól, de nincs pofám elvenni, hisz cimboraságból mentem gépet szerelni.)
Aki meg ebbõl él, annak meg nem szabad kimutatnia, hogy nincs kedve kimenni, mert úgyis csak egy hálókábelt kell visszadugni. Ami neki csak egy crosslink kábel, az sokaknak egy fura madzag, amit be kell dugni a fura fehér doboz valamelyik fura nyílásába. Pláne ha szviccsrõl van szó, amin nyüzsögnek az ugyanolyan lukak. Én sem szoktam a SAP-ban kotorni, mert nem értek hozzá. Ha mégis rászorulok, inkább felhívom a rendszergazdát, vagy szólok valamelyik SAP-guru kollégának. Pedig azért gondolom, hogy valamivel természetesebben mozognék a programban, mint Szabó a könyvelésrõl a hálózat összeszerelésében, akinek a legnagyobb mûszaki kihívás eddig a Panda DVD lejátszó és a családi tévé összemadzagolása volt. Egy gyakorlatlan felhasználóra nagyon rá tud ijeszteni egy hirtelen felugró ablak piros stoptáblával vagy sárga felkiáltójellel, pláne, ha nem érti, mi van odaírva. (Akár csak azért, mert nem beszél angolul, de gondoljatok a Critical error/Access violation/stb. <kazal hexadecimális szám; tucat DLL fájl> szintaxisú üzenetekre.)
Másrészt (hogy még védjem egy kicsit a júzereket) aki az irodában a számítógép elõtt ül, korántsem biztos, hogy otthon is van gépe. A Wordöt, Excelt ismeri, az emailjeit elolvassa, de ott meg is van húzva a vastag vörös vonal.

Persze a szerelés után fel lehet jönni a fórumra, kidühöngeni magunkat, de az ügyfélnek vigyorogni kell, "igen, Kovács úr, rögtön indulok, Kovács úr, már kész is vagyunk, Kovács úr." Nálunk pl. a targoncaszerelõt bírom nagyon, mert bár nem lenne más dolga, mint hogy a bejelentett hibát megszüntesse, mégis átnézi az egész gépet, kicserélgeti az öregedõ alkatrészeket, és ezért csak a kicserélt alkatrészeket számlázza ki pluszban. A számlákat aláírom, lepecsételem, mindenki örül. Otthon lehet, hogy csapkodja a tányérokat a földhöz, hogy hogy szét volt barmolva a targonca, de hát istenem, az õ tányérja, azt csinál vele, amit akar

[wpepi]

Idézet: debaj - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 10:21

Aki meg hobbiszinten csinálja, elég hülyén veszi ki magát, ha még pénzt is kér érte. Szerintem. (Én csak hobbikocka vagyok, rohadt kellemetlen, amikor kész a gép, a büszke apuka meg nyomkodná a zsebembe az ezreseket. Nem mondom, hogy nem jönne jól, de nincs pofám elvenni, hisz cimboraságból mentem gépet szerelni.)
Aki meg ebbõl él, annak meg nem szabad kimutatnia, hogy nincs kedve kimenni, mert úgyis csak egy hálókábelt kell visszadugni. Ami neki csak egy crosslink kábel, az sokaknak egy fura madzag, amit be kell dugni a fura fehér doboz valamelyik fura nyílásába. Pláne ha szviccsrõl van szó, amin nyüzsögnek az ugyanolyan lukak. Én sem szoktam a SAP-ban kotorni, mert nem értek hozzá. Ha mégis rászorulok, inkább felhívom a rendszergazdát, vagy szólok valamelyik SAP-guru kollégának. Pedig azért gondolom, hogy valamivel természetesebben mozognék a programban, mint Szabó a könyvelésrõl a hálózat összeszerelésében, akinek a legnagyobb mûszaki kihívás eddig a Panda DVD lejátszó és a családi tévé összemadzagolása volt. Egy gyakorlatlan felhasználóra nagyon rá tud ijeszteni egy hirtelen felugró ablak piros stoptáblával vagy sárga felkiáltójellel, pláne, ha nem érti, mi van odaírva. (Akár csak azért, mert nem beszél angolul, de gondoljatok a Critical error/Access violation/stb. <kazal hexadecimális szám; tucat DLL fájl> szintaxisú üzenetekre.)
Másrészt (hogy még védjem egy kicsit a júzereket) aki az irodában a számítógép elõtt ül, korántsem biztos, hogy otthon is van gépe. A Wordöt, Excelt ismeri, az emailjeit elolvassa, de ott meg is van húzva a vastag vörös vonal.

Persze a szerelés után fel lehet jönni a fórumra, kidühöngeni magunkat, de az ügyfélnek vigyorogni kell, "igen, Kovács úr, rögtön indulok, Kovács úr, már kész is vagyunk, Kovács úr." Nálunk pl. a targoncaszerelõt bírom nagyon, mert bár nem lenne más dolga, mint hogy a bejelentett hibát megszüntesse, mégis átnézi az egész gépet, kicserélgeti az öregedõ alkatrészeket, és ezért csak a kicserélt alkatrészeket számlázza ki pluszban. A számlákat aláírom, lepecsételem, mindenki örül. Otthon lehet, hogy csapkodja a tányérokat a földhöz, hogy hogy szét volt barmolva a targonca, de hát istenem, az õ tányérja, azt csinál vele, amit akar

Na éppen errõl van itten szó. A user az user és nem számítástechnikai guru. Az egy más kérdés, hogy hazánkban a számítástechnikai kultúra még nem érte el azt a színvonalat mint nyugaton. De azt is vegyük már számításba, hogy ma a 40-50 éves korosztály amikor tanult még nem volt internet meg otthoni PC és sok ezer technikai herkentyû. Ma Magyarországon sokan vannak még olyanok akik még nem is láttak web oldalt és halvány lila elképzelésük sincs arról, hogy mi az az internet. Az igazi szaki aki profinak nevezi magát eleve úgy áll a kérdéshez, hogy nem lenézi azokat akik nem abban a korban születtek, tanultak amikor már az anyatejjel magába szívja a gyerek ezeket a technikai csodákat. Majd 20-30 év múlva elmondható, hogy az akkori összes generáció a legfiatalabbtól a legidõsebbig otthon van ezen a területen.

Szerk:
És azért gondoljon már bele mindenki abba, hogy 89 elõtt az elõzõ rendszerben olyan, hogy PC magánszemélynek nuku volt ám. Max. ZX Spectrum meg Commodore 64 volt az amit egy mezei magánember otthon tarthatott (De voltak olyanok is akik ez alól kivételnek számítottak. Mint pld. én ugyanis  87-ben otthon Proper 16 XT-t használtam melyet a cég ahol akkor dolgoztam biztosított számomra  ) De ettõl függetlenül az elsõ saját PC-m csak 1995-ben lett holott már akkor sok éve számítástechnikával foglalkoztam.
A 90-es években az akkori 25-30 korosztály meg nem azzal volt elfoglalva, hogy súlyos 100.000Ft-okért PC-t vegyen meg ismerkedjen azzal ami számára amúgy is elérhetetlen volt.
Szóval nem kell lenézni azt a user-t aki nem jártas ezen a területen.

Szerkesztette: wpepi 2006. 03. 03. 11:01 -kor

[SityiSXT]

Érdekes azért az egyes userek hozzáállása is a dologhoz, egy példát hadd hozzak fel:

A párom kolléganõjénél voltam gépet bütykölni (szívességi alapon). Érdekes a házaspár skizofrénikus hozzáállása a gépkezeléssel kapcsolatban: a kolléganõ szorgalmasan tanulja a Windows, Word, Excel, stb. használatát, míg a férjuram úgymond "kattintgat". Kérdem, mi van, ha esetleg nem érti, mi van a képernyõre írva (nem csak az angol nyelv ismeretének hiánya okozhat ugyebár kommunikációs zavarokat ember és szoftver között ugyebár)? Válasz: Akkor is megnyom valamit. Ha elrontja, majd jövök és megcsinálom.  Erre a klasszikus autós hasonlattal élve próbáltam az "inkább elõbb tanuljuk, utána kattintsunk" paradigma mélyebb elsajáításának irányába terelni - a hasonlat röviden arról szólt, hogy ugyebár autót vezetni is úgy szokás, hogy elõbb tanulunk, majd gyakorlunk, majd viszgázunk, nem pedig helybõl ki a forgalomba dodzsemezni (illetve megpendítettem az "adatvesztés" címû téma húrját is, mely szerint ez is esetlegesen felléphet, és ha még ezzel is nyûglõdnöm kell, igencsak szomorú adófizetõ állampolgár benyomását fogom tenni a környezetemben tartózkodókra). Úgy tûnik, ennek hatására kissé magába szállt, és én reménykedem, hogy immáron látva a fényt az alagút végén egy olyan irányba sikerült az õ kis mentáltestét terelnem, ahol megvilágosodás és békesség várja, s jutalma határtalan megbecsülés lesz részemrõl, valamint lelki nyugalmat talál az informatika csúf buktatókkal teli világában... Izé, ez hány képzavar volt? 

[e-lias]

Nekem is van olyan usrem, aki lassan de biztosan megtanulja a dolgokat. Már be tudja állítani a levelezõkliensét is. De a láma, nemtörõdöm, csináld inkább te user alkotja a többséget.

Volt például olyan eset, hogy haversrác boltban összepakolta nekik a gépet, alap rendszerrel. Csomó dolgot nem tudtak, mégis megtanltak dvd-t írni, cd-t grabbelni, és egyéb apró dolgokat.

A másik eset, hogy felteszem gépekre a használni kívánt szoftver-t, és beindítom nekik, majd ilyet szólnak, hogy ha majd elakadnak, szólnak. Erre mondom, hogy szólhatnak, segíteni nem tudok, mert nem értem mit csinál a program. Erre emlegetnek valmai használati útmutatót, hogy ezt el kéne olvasni. Mondom igen, de nem nekem, mert nem én dolgozom vele, én csak felteszem, de nem tudom kezelni, mert nekem nem vág szakmába, és még életemben nem használtam hasonlót sem. És még meg voltak sértõde, merthogy én vagyok az informatikus.

Szerkesztette: e-lias 2006. 03. 03. 11:28 -kor

[adamsky]

Mostanában én is eljutottam odáig hogy ha kérdeznek akkor a válaszom

nem értek hozzá, életembe nem láttam hogy müködik:)


kezd egyre több szabadidõm lenni:) és ennek örülök

[debaj]

Idézet: e-lias - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 11:25

A másik eset, hogy felteszem gépekre a használni kívánt szoftver-t, és beindítom nekik, majd ilyet szólnak, hogy ha majd elakadnak, szólnak.

Még jobb, amikor este kilenckor csörög a telefon. "Figyejjémá, a dzsedis játékban (rövid huzavona után kiderül, a Jedi Outcastról van szó) hogy kell megcsinálni a lépegetõs pályát?" "Nem tudom." "Hádehá jáccottá vele!" "Igen, úgy három éve."
Ezt csak az tudja überelni, amikor olyan játékban kér tanácsot a kedves rokon/ismerõs, amirõl még az életben nem hallottam, "hádehá mé nem, olyan fasza játék."

[e-lias]

Idézet: adamsky - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 11:47

Mostanában én is eljutottam odáig hogy ha kérdeznek akkor a válaszom

nem értek hozzá, életembe nem láttam hogy müködik:)


kezd egyre több szabadidõm lenni:) és ennek örülök

Én ezt munkahelyen tanultam Ellestem másoktól.

Eleinte igyekvõ voltam, aztán elkezdett tele lenni a tököm, hogy mindent nekem kell csinálni, mint valami titkárnõnek, mert mindenki azt mondogatja, nem ért hozzá. Aztán kitaláltam egy elrettentõ mondatot "Nem érek rá, rendszerdiagnosztizálok (ala scandisk )". Ez azonban hamar megoldásra került azáltal, hogy tudnak várni. Utána kezdtem el alkalmazni a fent említett módszert, miszerint nem értek hozzá, nem tudom, nem-tu-dom! Persze attól segítek ha tudok, de a lustaságot ezzel szûröm

Szerkesztette: e-lias 2006. 03. 03. 12:53 -kor

[thomasfox]

Idézet: debaj - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 12:43

Még jobb, amikor este kilenckor csörög a

Nálam ez igy zajlott
péntek este 10->tel felveszem->te nincs hang!/tudni kell aznap voltam minden passzentosan hagytam!!/szóval nincs->én:miért nincs,délután volt?->nem tudom nincs>hozzányultál álitgattál vmit?->nem tudom->hibauzenet?>nem tudom->mi az hogy nem tudod ott ulsz a gép elott nem?->ja de nem tudom..->jó akkor kezdjuk elolrol,hozzányultál telepitettél e rá,más volt e álitgatni rajtam kivul,gyerek hozzányult e...?->jajj te haggyá má nem tudok semmit be vagyok b*szva.......

akkor egy kicsit kijott belolem a kultura   ....



de aztán 5 perc káromkodás után csak megoldottuk a problemet.... szóval ien is van...

[Vulpes]

Aki számítógépeket gyógyít és számítógépek lelkivilágát ápolgatja, azzal elõbb-utóbb mindenképpen megesik, hogy egy user a saját balfaszságát rá próbálja kenni, fõleg ha az ominózus gép az elõzõ napon/héten kapott valamilyen kezelést. Függetlenül attól, hogy ezt ki hogyan kezeli le, az eset nem a szakembert, hanem a user-t minõsíti.

Szerkesztette: Vulpes 2006. 03. 03. 15:27 -kor

[debaj]

Az viszont a szakembert minõsíti, hogy hogy reagálja le
És az általad leírt probléma nem csak a számítógépek háza táján létezik.

SZERK.: Abszolút off, de most eszembe jutott az, amikor pár éve egy nagyobb lakásfelújítási akcióban lecseréltük a húszéves, beépített konyhaszekrényt. Alatta nem volt lefestve a fal (nem lepõdtünk meg), viszont a vakolatba a tégláig bele volt vésve egy 'Buzi lakó' felirat, öles bötûkkel (meglepõdtünk). Gondolom, a kõmies elvtárs akkor úgy gondolta, hogy a házat az eredeti konyhaszekrénnyel együtt fogják száz év múlva a földbe dózerolni, úgyhogy gondolta, hagy egy kis easter egget

Szerkesztette: debaj 2006. 03. 03. 15:38 -kor

[Vulpes]

Idézet: debaj - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 16:33

Az viszont a szakembert minõsíti, hogy hogy reagálja le
És az általad leírt probléma nem csak a számítógépek háza táján létezik.

Alap.

[Polikarpov]

Idézet: wpepi - Dátum: 2006. márc. 3., péntek - 11:38

És azért gondoljon már bele mindenki abba, hogy 89 elõtt az elõzõ rendszerben olyan, hogy PC magánszemélynek nuku volt ám. Max. ZX Spectrum meg Commodore 64 volt az amit egy mezei magánember otthon tarthatott

Bocs, de ez nem igaz. 88-ban a Mûszertechnika Majakovszkij (mai Király) utcai boltjában már lehetett leselejtezett XT alaplapokat kapni, a 89-ben (mint abszolut magánszemély) összerakott elsõ PC-m alkatrészeinek túlnyomó többségét én is ott szereztem be.

[szabfer]

Én megértem azokat a hobbiembereket, akiknek elmegy a kedve a gépreparálástól... én nem ebbõl élek, de nincs olyan hetem, hogy valami ismerõs/rokon/szomszéd ne hivna valami gépinstallálási, javitási, kezelési ügyben. Hosszú évek óta most jutottam el oda, hogy ha kezdik úgy, hogy "hallottam hogy te értesz a gépekhez..." akkor elkezdem törni az agyam, hogyan tagadjam le.
Az a baj, hogy pénzt kérni ilyen emberektõl nehéz, meg igazából inkább arról van szó, hogy inkább szeretném a hétvégémet valami mással eltölteni mint virusirtásm, netbeállitás, konfigurálás stb.... ha azt mondom, igen, értek hozá de nem segitek, az nem megoldás, nagyon rosszul jönne ki. Úgyhogy töröm az agyam, hogy is lehet kimászni ebbõl az ördögi körbõl....
Mostanában halasztani szoktam, 2-3-4 hétre a dolgokat. Szlogenem: "Jó, majd megnézem"... Olyat bizti nem csinálok, hogymondják "gyere át most" én meg ugrok is. Ez segit a dolgokon, nem túnik olyan stresszesnek a dolog.

[Kory]

Pedig pénzt kell kérni. Ez a megoldás.

A szaktudást persze ebben az országban nem kell megfizetni.

[Vulpes]

Nekem eddig a leg... fene tudja milyenebb ilyen élményem az volt, amikor egy este (!) csörgött a mobilom, a vonal másik végén meg egy vadidegen hang szólt bele, bemutatkozás nélkül:

- "Helló, egy barátom adta meg a számodat, hogy te értesz a számítógépekhez."
- "Izé... igen..."  :confused: <Ki a f*sz vagy este 9-kor, és ki az a másik f*sz aki az én számommal dobálódzik?>
- "Szóval arról van szó, hogy van nekem agy gépem, és sokszor lefagy. Ez mitõl van?" <Mert a helyi pópa a legutóbbi vasárnapi misén nem hintette be szentelvízzel, attól! Honnan a búbánatból tudjam? >
- "Izé, sokmindentõl lehet. Így telefonon keresztül nehéz megállapítani."
- <pár pillanatnyi csend> "Hát, köszönöm, bocsi a zavarásért." Katt.

A pár pillanatnyi csend és az elköszönés mondatába finoman beleszõtt lemondás és csalódottság pedig egyértelmûvé tette, hogy ez az illetõ:

A. Azt hitte, hogy számítógépet telefonon is lehet javítani.
B. Mélységes bánat töltötte el, amikor azt hallotta hogy nem lehet.
C. Emellett az a gondolat motoszkált benne, hogy talán mégis lehet, csak én nem akarok neki segíteni és/vagy nem értek hozzá.
D. Ha az elején bemutatkozik és megnevezi a telefonszámom forrását, vajon akkor is ugyanezt a választ kapta volna-e?
E. Ma sem fog pornófilmet nézni, mert semmi poén nincs benne, ha menet közben lefagy.

No comment, és ezt most nem ironikusan vagy lemondóan vagy haraggal írom, hanem tényleg no comment, ki-ki döntse el maga, hogy mit gondol, és hogyan reagálta volna le ezt a helyzetet.