GRAVITÁCIÓS HULLÁMOK
A tér egy kicsit mi is vagyunk. Térben létezünk, avagy létünk adja a teret? Talán mindkettő igaz, hisz ma még nem is tudjuk igazán, mi a tér. Gondolhatom például, hogy tér van közöttem és a képernyő, vagy a Nap és a Föld, netán az atommagban két nukleon között. Hetven évvel ezelőtt eme filozófiai megfogalmazások bármelyike meg is állta volna a helyét, akár tudományos meghatározásként is. És akkor jött Albert Einstein, és azt mondta: Állj!
A történet ide tartozó lényege a következő: a természet alapvető tulajdonsága a mozgás. (A nyugalom csak kivétel és illúzió.) Míg egy nyugalomban lévő megfigyelő környezetét le tudná írni különböző önkényesen választott egységekkel, addig ez egy mozgó megfigyelő esetében különböző problémákat okoz. Ha a mozgás leírásánál maradunk, akkor mozgó megfigyelőnk sebességének növekedésekor a távolságok rövidülését, órájának lassulását éli meg. Ugyanakkor a mozgó megfigyelő tömege a sebesség növekedésével folyamatosan nő. E három jelnség egymástól semmilyen fizikai jelenséggel nem különíthető el.
Már az is szemléleti kérdés, hogy e három jelenségről beszélünk, holott a valóságban mindez egy és oszthatatlan. Egy térbeli egység, egy időbeli egység, és egy anyagi egység együtt változik: tér-idő-tömeg rendszer. A dolgok nem térben és időben zajlanak, hanem a tér és az idő változásaival együtt. A tér-idő-tömeg rendszer már önmagában is érdekes kérdéseket dob felénk. Ezek közül csak az egyik, hogy maga Einstein, s azóta is a fizika tudománya miért beszélt csupán tér-idő egységről, és nem e hármas rendszerről... Talán a következmények miatt.
Ugyanis Einstein még egy dologról szólt: igen, a nevezetes tömeg-energia egyenértékűség. (A tömeg és az energia egymásba alakítható mennyiségek, ugyanazon akárminek különböző megjelenési formái.) Igen ám, de egy tér-idő-tömeg rendszer esetén a tér és az idő is energia! Ebből pedig csodás dolgok következnek: az időről példának okán bizonyítható, hogy nem egyenletes, nem folytonos és nem is egyirányú... Ám a tér az érdekesebb. A tér-idő-tömeg rendszer egy egységes energia-rendszer. Ha mind a három tényező létezik, ugyanannak az energiamennyiségnek három dolgot kell fedeznie.
Ha viszont bármelyik hiányzik, akkor a másik kettő sűrűbb energiaállapotú. Így nem csak azt lehet bizonyítani, hogy a tér energiáját (nullponti energia) kinyerni igyekvők valami létezőt akarnak, de azt is, hogy a vákuum valóban koncentráltabb energia... Egy ilyen térmodellben az anyagi szerveződések (pl. kvarkok, elemi részek, stb.) úgy jelennek meg, mint "tér-buborékok", amik valóban jóval kisebb energiasűrűséggel rendelkeznek, mint a "tiszta tér", a vákuum. A tér, így az energia egy megjelenési formájaként egy sajátos, mindenütt jelenlévő anyagi közeget ad.
Valamit, ami rugalmasabb a guminál és merevebb az acélnál. E sajátos akárminek az alakját (elsődlegesen) a benne lévő tömegek határozzák meg. (És itt most akár lényegtelen is, hogy sűrűségük folytán deformálják a ritkább teret, avagy az előbb bemutatott elv szerint a sűrűbb tömeg roppantja össze ezeket a ritkulásokat.) Eme "térhajlítás" igazi szemléltetéséhez még egy-egy csillag, így Napunk sem igazán elég. A megoldás valahol a fekete lyukaknál kezd izgalmas lenni. A fekete lyuk már rendesen képes "hajlítani" a teret, s előidézni gravitációs hullámokat.
Ez utóbbiak a tér szerkezeti változásai közben keletkező csekély mértékű, de ismétlődő változások tovaterjedései e sajátos közegben. A gravitációs hullámok úgy terjednek a térben, ahogyan egy vízbe dobott kő esetében a víz felszínén a vízfodrok. Fokozatosan gyengülnek ugyan, de az útjukba kerülő csillagok, bolygók és egyébb "törmelék" nem gátolják őket. Amikor a Harmadik Szem oldalain a teleportáció lehetőségéről írtam, akkor többen jeleztek szerte kis hazánkból és a nagyvilágból, hogy ők a gravitációs hullámok energiáit szeretnék hasznosítani, s hogy tudnék-e segíteni...
Nekik annyit, hogy az 1950-es évek végéig még azt sem lehetett tudni biztosan, hogy eme hullámok léteznek-e. 1957-ben Josep Weber nevéhez és a Marylandi Egyetemhez köthető az elméleti vita lezárása, és kísérletek kezdése. Az eltelt negyven év arra volt elég, hogy mára a gravitációs hullámok hatásait már észlelték csillagászok, de egy olyan berendezésre, amivel e hullámokat közvetlenül is érzékelhetnénk, még csak 1992-ben ígértek kutatási pénzt az Egyesült Államokban. És nem is ezen összeg nagysága az, amiért megfontolandó, hogy érdemes-e ebben az irányban kutatásokat végezni.
A megfontolás oka inkább a következő: tegyük fel, hogy egy távoli galaxisban ütközik két fekete lyuk, s ez gravitációs hullámokat kelt. Ha építünk egy 1 kilométeres detektort, akkor annak a hosszváltozása e hullámok észlelése okán a méter milliomod része körül lesz. Érdemes belegondolni, hogy a jelenség ugyan az elméleti fizika számára hasznos, de olyan nagy energiákat nem remélhetünk gyakorlati alkalmazásaiból. Tehát marad a térugrás, a teleportáció.
Súgó
A téma zárva.
Elküldve: 2005. 01. 15. 16:50
Elküldve: 2005. 01. 22. 20:19
nyami 
örülök, hogy megértetted a topic lényegét.. 
