Idézet: special - Dátum: 2008. dec. 28., vasárnap - 11:57
Ez csak az erőt sugárzó nacionalizmusról szól, nem nehéz vele azonosulni ha valaki emocionális alapokra helyezni a kérdést.
Ezzel nem teljesen értek egyet, bár ez is egy faktor.
A SZU-ban a cuculizmus sokkal nagyobb szívás volt, mint itthon, a rendszerváltás pedig nagy traumával járt. Elvesztették a birodalom egy jó részét, nagyhatalmi státuszból visszaestek egy gyér középhatalmi státuszba, megjelent a szeparatista terrorizmus (amivel már Afganisztánban se nagyon bírtak), a lakosság többségének életszínvonala sokat esett az addig sem túl jóhoz képest is, miközben az oligarchák iszonyatos vagyon halmoztak fel, és volt egy gyenge, határozatlan, tehetetlen töketlen politikai elit.
Putyin alatt a gazdaság sokat fejlődött, nőtt az életszínvonal, elkezdte rendbekapni az oligarchákat, akár fegyverrel is (de főleg gazdaságilag, gázcsap elzárása, stb.) kiállt Oroszország anyácska érdekeiért, stb.
Tehát határozottan lépett fel belföldön és külföldön is, egy olyan vezetőként, aki tudja, hogy mit csinál. Mindezt a töketlen, alkoholista Jelcin után.
Nyilván sok hibát lehet találni a tevékenységében (Csecsenföld, Beszlán, Kurszk, az ellenzék kezelése), de mégis sok orosz ember számára Putyin egy hős, egy eredményes vezető.
De most szenved a gazdaság, padlón az energiaárak, szóval nem túl jók a kilátások. Kérdés, hogy mi lesz ennek a vége, és hogy ez kikezdi-e Putyin mítoszát.
Bár ez eléggé off a Globalizáció topicban