Megvolt az astra H CDTI teszt.
Sajna ma reggel nem a legjobban ébredtem, vacak megfázás és torokfájás lett rajtam úrrá, persze ez nem ok arra, hogy egy egész napos tesztvezetést kihagyjak. Nagy nehezen összeszedtem magam és elmentem a helyi márkakereskedésbe a tesztautóért.
Az autót aránylag fájdalommentesen megkaptam, igazolványt, jogsit és egy közüzemi számlát kellett felmutatnom, majd egy cirka négy oldalas dokumentumot mely a feltételeket tartalmazta két helyen alá kellett írnom, cserébe kaptam forgalmit és egy kulcsot. A kulcs a korábbi vw kulcsokhoz hasonló bicskakulcs, gombnyomásra előugrik a tolla.
Kisétáltam az autóhoz, körbejártam. A sokak számára ismerős ötajtós h astra küllemét nem most nem méltatnám hosszasan kinek bejön, kinek nem, nekem tetszenek a tejfehér/piros hátsó lámpák, a magas övvonal, a motorháztető süllyesztett közepe. A gumik 205/55R16 Bridgestone Turanzák, nagyszerű, a vectrámon is ez a méret van. Az ajtók csukódásakor érezhető, hogy nehezek és van bennük anyag. A belső már nem ilyen csodálatos, a műszerfalon felhasznált műanyagok kemények és olcsó hatásúak, az órák festett ezüstszín kerete is inkább elviselhető mint szép. Az ajtókilincsek krómozott műanyagdarabok, kevésbé masszívnak és időtállónak tűnnek mint a vectrámban. Az ajtót burkoló műanyag viszont már jó tapintású. Az elektromos tükör és ablak kapcsolói kicsit nehezen járnak, de elhelyezésük ergonómikus, használatuk egyszerű és magától értetődő. A tesztautó digitális klímaberendezéssel és gyári CD30-as rádióval is rendelkezett, mindezek a középen kissé esetlenül süllyesztve elhelyezett nagyméretű kijelzőre írták ki információikat. A váltókar kellemesen rövid és vaskos, króm gyűrűvel és króm fitymával, amit felhúzva jobb hátra találjuk meg a hátramenetet. A króm előfordul még a kézifék gomján is, egész kellemes látvány. Bár a műszerfalat kissé igénytelen anyagokból készítették a kormány mérete, formája és bőr bevonata kárpótolt valamelyest, élvezet markolni és forgatni. Az ülések kárpitozása a vectrához képest határozottan egyszerűbb, puritánabb, de formájuk és oldaltartásuk jó, a vezető ülőlapja is dönthető. A deréktámaszt hiányoltam. A helykínálat korunk középkategóriás autóival szemben támasztott követelményeknek megfelelő, magam mögött elférek, a lábtér megfelelő, ha beteszem a gyerekülést hátra az anyósülést nem kell oly mértékben előretolnom, hogy ne férjek el.
A motor halk, de érezhetően dízeles kerregéssel kel életre, járása nem érezhető az utastérben melyben üldögélve az autó masszívnak, erősnek hat amit csak fokoz az ajtó halk ám súlyos csattanása beszállás után. A beltér puritánságán tullépve a motor enyhe dízelkerregésén túl az utastérben csend honol. Elinduláshoz elegendő a motor a nyomatéka, ám ha az ember figyelmetlenül túl hirtelen ugrik le a kuplungról könnyedén lefullasztható. Nagyon hiányolom az astra h-kból a vízhőfok mérőt, így kb 15 perces városi araszolgatás után kezdtem próbálgatni a motor képességeit. Az alapjárat környékén enyhén nyomatékszegény motor úgy 1800-as fordulatszám környékén magára talál és hengerűrtartalmához képest meglepően agilisan mozgatja a nehéz karosszériát (100 lovas változat). A lendülete egészen 120-ig példás, bár utána lanyhul 160-170-et aránylag kivárható idő alatt eléri, akár emelkedőn is.
Tesztútvonalként elmentem a Balaton fele, a bakonyban kellemes kanyarokkal teletűzdelt főút vezet arrafele ahol alkalmam nyílt a futómű, a gumik, és a kormányzás valamint a fékek tesztjére. Épp a gyorsulást és a kanyarsebességet teszteltem amikor a visszapillantóban feltűnt egy fekete celica és rögtön az a gondolatom támadt vajon meg tud-e előzni ezen az erős emelkedőkkel, lejtőkkel, S kanyarokkal teletűzdelt útszakaszon...

A végén elengedtem inkább. Hát igen, az csak egy benzines autó, ennyire tellett neki.
Kanyarokban jól fekszi az utat, ha sikerül kicsit gyorsabban belemenni a kocsi semlegesen viselkedik, enyhe kúszást lehet érezni a kanyar külső íve felé. A fékek nagyon jók, harapósak és könnyen adagólhatóak, ezekkel a gumikkal igen ritkán szólt közbe az abs. A kormány közvetlen, bár sok visszajelzést nem nagyon érezni, nekem pont megfelel, és hát ez itt végülis egy gazdaságosan üzemeltethető családi autó. A futóműve is bolondbiztos és emellett még nem kényelmetlenül kemény, szépen csendben nyeli az úthibákat. Veseköveket nem ő fogja kirázni.
A csomagtartója használható méretű és ahogy a képeket elnézem azt nem sikerült lefotóznom. A fogyasztása sem horror, a kemény bakony környéki sprinteket, kanyarokban élvezkedést visszakapcsolásokat és padlógázakat figyelembe véve nem sok a 7,59l 100 km-re.
Képek
Szerkesztette: RiCS 2005. 04. 25. 16:06 -kor