A
distributed vagy grid computing a számítástechnika jelenleg egyik leggyorsabban fejlődő területe, amely a hálózatra kötött számítógépek számító-, tároló- és hálózati kapacitásának megosztásán alapul. A rendkívüli számítókapacitást igénylő számitásokat korábban jellemzően nagy kapacitású és igen költséges szuperszámítógépeken végezték, miközben a személyi számítógépek gépidejének nagy része kihasználatlanul maradt. Először a földön kívüli intelligens civilizációk rádiójelei után kutató SETI (Search for Extraterrestrial' Intelligence) program csillagászairiak jutott eszébe, közel tíz éve, hogy szuperszámítógepek helyett az internetre kötött személyi számítógépeken vizsgálják át a rádióteleszkópok által rögzített töméntelen adatot. A webről letölthető,
és a számítógép üresjárataiban képernyővédőként futtatható alkalmazás rendkívül népszerűnek bizonyult, felhasználók milliói telepítették a programot. A SETI@Home „szuperszámítógépének" jelenlegi teljesítménye mintegy 60 teraflops - ezt csak egy valódi szuperkomputer, az IBM által 2004 októberében átadott BlueGene/L szárnyalja túl. A SETI@Home mintegy 5,4 millió felhasználója a nemes cél érdekében eddig több mint kétmillió processzorévet „adományozott" a rendszernek.
Pángalaktikus kalózrádió
A SETI program kezdetei jóval az internet előtti időkbe nyúlnak vissza. Az földön kívüli intelligens civilizációk kérdésének tudományos kutatása 1959-ben
kezdődött el, amikor a Cornell Egyetem két fizikusa cikket publikált a Nature-ben a mikrohullámú rádió csillagok közti konc munikációban való alkalmazásáról. Egy akkoriban fiatal, azóta legendás rádiócsillagász, Frank Drake 1960-ban megépítette az első mikrohullámú világűrvevőt, hogy más naprendszerekből érkező, információt hordozó jeleket keressen vele. Első berendezése egy 85 láb magas antenna volt Nyugat-Virginiában, két, viszonylag közeli, Nap-szerű csillagra irányítva. Az egycsatornás készülék a semleges hidrogén 21 centiméteres, 1420 MHz-es „bűvös" frekvenciájára volt hangolva, és bár a-projekt két hónapja alatt nem fogott vele jelet, ez nem keserítette el: galaxisunk, a Tejút több mint négyszázmillió csillagból áll, a mikrohullám-spektrum „víz-lyuk"-nak nevezett részén pedig, ahol a háttérzaj alacsony, kétmilliárd különböző frekvencián jöhet az adás. A sikeres kereséshez tehát mind a négyszázmilliárd csillagot mind a kétmilliárd frekvencián egyszerre kellene figyelni, a szakzsargonban „csatornaszörf és csillagugrás"-nak nevezett módszerrel.
Míg az amatőrök, valamint több egyetem és obszervatórium az 1960-as évek óta folyamatosan futtatnák kisebb kaliberű SETI programokat, az egyetlen nagyszabású, államilag is támogatott akció 1988-ban kezdődött. A méréseket Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulójára időzítve, 1992-ben Kolumbusz Napján kezdték, de szűk egy-év múlva le is állították: néhány amerikai szenátor nem tartotta helyénvalónak az adófizetők pénzét ilyesmire vesztegetni. A SETI Targeted Search program keretében a NASA Ames Kutatóközpont több mint ezer Nap-szerű csillagot vizsgált célzott antennákkal, míg a Jet Propulsion Laboratory olyan egyébként más célra szolgáló - óriási rádióteleszkópokkal figyelte az eget, amelyek a gyengébb vagy a szórványos jelek kiszűrésére is alkalmasak.
Miután a NASA megvonta a támogatást a SETI-től, Drake és kollégái privatizálták a programot, és adományokból folytatják a kutatást Project Phoenix néven: a 2001 Űrodüsszeia szerzője, Arthur C. Clarke és néhány high-tech-nagyágyú - Gordon Moore az Intettől, David Packard és William Hewlett a Hewlett-Packardtól, Paul Allen a Microsofttól - fejenként egymillió millió dollárral szállt be, de csatlakozott a Planetary Society is, és számos további cég, illetve magánszemély támogatja az erőfeszítést. Ehhez a kutatáshoz a föld legnagyobb rádióantennái szükségesek, de számos ilyen berendezéssel rendelkező, az ötlettel szimpatizáló intézmény ajánlotta fel kapacitásait a Drake vezette SETI Intézetnek. Jelenleg a Puerto Rico Arecibo rádióteleszkóp rögzít napi 35 gigabájtnyi adatot a SETI-nek, az analízist pedig az 1996-ban kezdődött SETI@Home program résztvevői végzik el: a központi szerver 0,25 megabájtos adatcsomagokat küld a képernyővédőként futó, nem természetes rádiójeleket kereső programnak.
A résztvételi kedv élénkítése céljából a SETI@Home keretében csapatokba tömörülhetnek a résztvevők, így jelentős számítási kapacitást képviselő tömörülések
jönnek létre, amelyek egymással versengve ve szerepelnek a központi szerver napi statisztikáiban. A jelenleg legaktívabb magyar csapat a HWSW SETI@Home Team, amely 2002-ben alakult, ma közel kétszáz tagot számlál, és eddig 296 processzorévet fordított a projekt javára, ezzel a résztvevő csapatok ranglistáján az 59. helyen áll, míg Magyarország az országranglista 27. helyezettje. Az Antenna kérdésére a résztvevők többsége úgy nyilatkozott, hisz abban, hogy létezik a mindmáig hiába keresett földön kívüli civilizáció, és előbb-utóbb megtalálják az ezt bizonyító rádiójelet is. Otthoni számítógépük mellett többen munkahelyi gépeken is futtatják a keresőprogramot, bár ez jogilag aggáiyos lehet, úgyhogy csak a vezetőséggel való konzultálás után ajánlják.