Üdv!
"Kapillári réteg kialakítására van valami jó ötleted?"
-a litze huzal a jó út a házilagos építésben, a legtöbb helyen granulált szinterbronzot alakalmaznak. (igen, azok a kis rézszínű golyók a kompresszor előtti vízleválasztóban)
A Kuprál Kft.-nél árulnak ilyesmit, csak nem hiszem, hogy a nekünk megfelelő méretben.
-amúgy azt gondolom, ha a cső kissé döntött, vagy függőleges, akkor nincs szükség kapillárisokra, sőt, a polírozott, fényes felületen is könnyebben kondenzálódik a pára. Az összegyűjtött folyadék visszavezetéséhez a huzagolást érzem a legjobbnak, de nem tartom feltétlenül szükségesnek, legalábbis egyenes cső esetén.
(a nálunk használatos /ammóniával töltött/ hőcsöves kollektorokban is sima a cső belső fala, igaz itt kötelező az egyenes kivitel, 45fokos dőléssel)
Még valami: ha már megnéztétek a kardoslabor linkjét, érdemes megfigyelni a fotón, hogy a kondenzátor (a ballon a cső tetején) méretének növelése bevett "szokás"; a hőleadásra szánt felület növelése hasznos lehet!
És: ha már kezdtek belejönni a forrasztgatásba, mi a bánatért vesztek relatíve drágán hűtőbordákat, mikor néhány(?) lemezcsík alaplapra forrasztásával ez szintén megszegelhető otthon?
És 2.0: párhuzamos csőszorításhoz érdemes készíteni két, íves élű kiegészítő pofát a satura, ami az eredeti pofánál keskenyebb.
És 3.0: galvanizálás problematikája (előrébb olvastam). Felesleges, hogy (rézszulfát oldat esetén) az anód alumínium legyen (amennyiben külső áramforrással csinálod), mivel az oldatból a katódra (cső) a réz ionok válnak ki, nem alu. Ha a cső belsejére kívántok felvinni réteget, akkor a külső oldalát le kell védeni (viasz/zsír megteszi) a belsőt pedig rendesen zsírtalanítani, polírozni, oxidmentesíteni (nem ebben a sorrendben...). Ha elég nagy az egységnyi felületre eső áramerősség, akkor a katódon kiváló réteg durva, rücskös lesz, ami ebben az esetben jó. Egy hátránya azért van: ez a rideg réteg megnehezíti a cső későbbi hajlítgatását, de egy gondos lágyítással megoldható.
És 4.0: lágyítás/keményforrasztás: a lágyítás akkor kielégítő, ha a (lehetőleg szúró-) lángba tartott réz kissé már izzik, és a lángot alig észrevehetően zöldre színezi. Utána, a hirtelen hűtésre 10%-os kénsavat illik használni, az oxidok eltávolítása miatt. Ezután a savmaradékot közömbösíteni is illik, mondjuk ultrás vízben lögybölve. BALESETVESZÉLY!!!
(a savmaradékok altávolítása igen fontos, mivel az kissé párás idő esetén igen gyorsan le fogja zabálni a proci lábait!!!)
-LEHET forrasztani városi gázzal, csak kell hozzá egy rendes pisztoly (ha megtalálom a rajzot, felrakom, ezt is meg lehet otthon csinálni!). Kell még hozzá pl. egy hűtőgépmotor, kompresszor gyanánt. A lényeg az, hogy lehessen vele tisztességes szúrólángot képezni.
Szükséges eszközök:
borax (gyógyszertárból. ne csodálkozz, ha furcsán néznek, a borátokat szokás tetűirtásra is használni...

) -kevés vízben krémállagú a jó
ezüstforrasz (ötvöstől, ötvösboltból) -a felületét forrasztás előtt illik finom csiszpapírral megtisztítani
kis ecset, rozsdamentes hústű
Menet:
-a forrasztani kívánt részt bekenjük kevés boraxszal, majd lágy lánggal melegítjük kicsit (borax felhabzik, majd lesimul)
-a borax tetejére ráteszünk egy kis darab forraszt, majd keményebb lánggal, folyamatosan mozgatva addig hevítjük, míg a forrasz elfut. Utána lágyabb lánggal kissé még hőn tartjuk, és hagyjuk kihűlni. Langyos állapotban jöhet a kénsavas, ultrás tisztítás. (a hústű a forrasz esetleges pisztergálására szolgál)
Galván-eljárással egyszerűen készíthető "rücskös" felület a csőre, alkalmasint dobok egy rajzot elektrolitkoncentrációval, áramerősséggel, biszbasszal-csillagszóróval-miegyébbel.
Aceton-kérdésre PÜ-ben válaszolok...
remélem, nem voltam sok.