Mosin-Nagant
A középágytáras ismétlőpuska elődjét 1891-ben rendszeresítették Oroszországban. Az orosz csapatok alapvető fegyvere volt az első világháborúban, valamint a forradalom és a polgárháború idején, az orosz Moszin és a belga Nagant tervezte. Jellegzetes háromélű szuronyt is rendszeresítettek rá. 1930-ban számos korszerűsítést hajtottak végre a fegyveren. Csökkentették a fegyver tömegét, rövidebb csövet alkalmaztak, az irányzékot átalakították, és a metrikus rendszernek megfelelő beosztásokkal látták el. Ez a változat volt a szovjet csapatok alapvető lövészfegyvere a második világháborúban. A második világháború befejezéséig a két változatból összesen mintegy 17 000 000 példányt gyártottak. A koreai háborúban tömegesen, a vietnamiban már csak ritkábban fordult elő. A fegyvert alapvetően Tulában és Izsevszkben gyártották.
Magyarországon 1948 után a lövészcsapatok jellemző fegyvere volt, a katonahumor csak "dióverő"-ként emlegette. A rövid, M1944 karabély változatot főként a többi fegyvernemnél és a szakcsapatoknál rendszeresítették. Magyarországon a fegyvert licencia alapján gyártották. 1956-ban a szovjet csapatoknál már nem volt rendszerben, de a Magyar Néphadseregben még igen, ennek megfelelően sokat lehetett találni a felkelők kezében.
Változatok:
M1981
* M1891/30
* M1907 - az M1891 karabély változata
* M1938 - az M1891/30 karabély változata szurony nélkül
* M1944 - az M1938 szuronnyal felszerelt változata, amelyen a szuronyt a fegyver jobb oldalán egy tengely körül feltűzött és hátsó helyzetben lehetett rögzíteni.
Harcászati-műszaki adatok
* Űrméret: 7,62 mm
* Tömeg szuronnyal: 4,5 kg
* Hossz szuronnyal: 1644 mm
* A tár befogadó képessége: 5 db töltény
* A lövedék kezdősebessége: 810 m/s
Forrás: HADITECHNIKA 2007/1 Amaczi Viktor Az 1956-os forradalomés szabadságharc haditechnikai eszközei VI. rész 76. old.

Súgó
A téma zárva.














