Szia!
Amit leírok nem bántásnak vagy helyreigazításnak szánom, ez csak a magánvéleményem és tapasztalatom, inkább az vele a célom, hogy az érme másik oldalát is lehessen látni.
A cikksorozat számomra kissé fogyasztó-oldalúnak tűnt, vagyis elsősorban a fogyasztó jogait sorolta fel és a kötelességeit nem igazán. Valamint úgy éreztem, hogy azt sugallja, hogy a nagy és sok bolttal rendelkező kereskedőktől kell vásárolni, mert ott intézik a jótállást, és ott minden jó. Pedig szép számmal akad kis bolt is, amelyik nagyon korrektül végzi ezeket az ügyeket
(talán pont azért, mert kicsi, és egyetlen vevőt sem szeretne elveszíteni).
Ezt írtad:
"Lényeges, hogy az ilyen árucikkek akkor és csak akkor árusíthatóak, ha mellékelik hozzájuk a magyar nyelvű tájékoztatót".
Nagy kérdés, hogy vajon kinek kell ezt a magyar nyelvű tájékoztatót elkészíteni? A forgalmazónak, vagyis nagykereskedőnek, aki először behozza az országba a terméket, vagy a kiskereskedőnek, aki továbbértékesíti? Azt hiszem eléggé irreális elvárás egy kiskereskedőtől, hogy az általa árult akár több száz különböző termékhez - mivel mindegyik külföldről jön - írjon egy kimerítő útmutatót, mikor még maga sem biztos, hogy az általa árult összes termék pontos működését ismeri. A nagykereskedés viszont nem foglalkozik ezzel a dologgal, hiszen a törvények és rendeletek nem neki szólnak, az ő viszonyát úgymond semmi nem szabályozza - hiszen a Ptk.-ra hivatkozva ki fog pereskedni azzal, akitől terméket akar vásárolni, ha az nem kíván magyar nyelvű útmutató adni?
Érdekelne, hogy szerinted ez hogy oldható meg, mert a fogyasztó csak a jogait követeli, nem lát túl a dolgokon, és persze miért is érdekelje őt ez a háttér - jogosan. Viszont megint a kiskereskedőt sújtani olyasmiért, amiért nagyrészt nem ő felel, nem igazán érzem jogosnak.
Érdemes lett volna megemlíteni azt is, hogy a fogyasztó arra is figyeljen, hogy a jótállást a kereskedő milyen feltételekkel vállalja. Erről ugyanis nincs szó, és a jótállási jegy önmagában még nem elég a jótállás érvényesítéséhez, márpedig a cikkből nagyjából az derül ki, hogyha átvettünk egy jótállási jegyet, elromlik a készülék, hurrá, már mehetünk is cseréltetni vagy javíttatni.
Sajnos a fogyasztók is hajlamosak arra, hogy elfelejtsék hogy a számítástechnikai alkatrész nem egy elektromos készülék, ahol elég a készüléket visszavinni. Itt vannak egyéb járulékos alkatrészek, antisztatikus zacskók, sőt más termékre történő csere esetén a dobozt sem árt visszaszolgáltatni - ezek hiányában ugyanis a kereskedőtől sem veszik vissza a nagykereskedésben az alkatrészt, és azt senki nem várhatja el, hogy a kereskedő minden terméket saját nyereségéből cseréljen, csak hogy jó színben tűnjön fel a fogyasztó előtt.
Tehát a fogyasztó részéről is kell a jó hozzáállás és a nem trehány magatartás.
Az elállási joggal kapcsolatban érdemes lenne kitérni arra is, hogy mikor is él az elállási jog. A cikk és a rendelet szerint indoklás nélkül 8 napon belül vissza lehet küldeni a terméket. De a mellékelt képen olvasható szöveg már nem ezt mutatja: ha a termék karcos, nincs meg a csomagolás, minden alkatrész, sérült, stb. már nem jár a visszavételezési lehetőség. Erről szó sincs a cikkben sem a rendeletben, de akkor ez vagy ellentmond a rendeletnek, vagy a rendelet nem állja meg a piacon a helyét.
Ugyanis ha valaki valóban AKAR vásárolni, nincs miért elállnia 8 napon belül - hiszen ha rossz a termék, kap helyette másikat vagy becseréli másikra, minek kérje vissza a pénzt. Ha csak villogni akar egy hétvégére a haverok előtt, hogy neki milyen márkás videokártyája van mondjuk, azt a fogyasztót inkább ne védje semmilyen rendelet. Ha pedig bármilyen sérülés és hiány esetén nem jár a visszavétel, akkor ez olyan kibúvó, amivel mindenki élhet és a fogyasztó szintén nem kap védelmet. Amúgy is jogilag megkérdőjelezhető egy olyan rendelet, mely hátrányosan érinti az egyik felet, ugyanis a számítástechnikában egy felbontott termék gyakorlatilag már eladhatatlanná válik - ez sajnos tapasztalat - mindenki azt hiszi, hogy az rossz, azért lett felbontva és azért akarják most eladni, vagyis inkább nem veszi meg. Ha valaki rosszindulatból a rendeletet kihasználva elkezdi ezt az elállási jogot megjátszani, komoly pénzügyi nehézségekbe keverhet egy kisebb céget.
És valljuk be, a magyar "számítástechnikai" társadalom egy része még nem érett a felelős cselekedetekre és gondolkodásra.
Ezenkívül az is nagy kérdés, hogy az elállási jog hol kezdődik és végződik? Azt írtad, hogy a kosárra kattintva a fogyasztó a szerződéskötési szándékát nyilvánítja ki, vagyis megilleti őt az elállási jog. De... ha a termékért bejön a boltba, és ott veszi át, hiszen rengeteg webbolt erre lehetőséget biztosít, akkor még mindig fennáll ez a jog? Hiszen személyesen köttetett meg az üzlet - és ha erre igaz az elállás, akkor akár a vadiúj autómat is visszavihetem nyolc napon belül, mert mégsem megy olyan gyorsan, mint ahogy gondoltam. Vagy csak a futárszolgálatnál van ez így? Erre érdemes lenne jobban kitérni, mert a fogyasztó csak azt jegyzi meg, ami őt érinti, vagyis hogy van elállási joga!!!
De nézzünk egy másik példát: már régóta szeretnék vásárolni DVD filmeket, és az elállási jognak köszönhetően a kiválasztott filmeket az Interneten megrendelve másolatot készítek mindegyikről és visszaküldöm őket a forgalmazónak. Ez szerinted jogos? Mert a rendelet engedélyezi, és hogy lehet ezt kivédeni? Hiszen nem kérdezhetem meg, hogy miért áll el a vásárlástól, csak vissza kell adnom a pénzt „indoklás” nélkül.
Ezt is te írtad: "A fogyasztók többsége ugyanakkor elsősorban azért vásárol különböző fogyasztási cikkeket, hogy rendeltetésének és az eredeti vásárlási célnak megfelelően, megelégedéssel használja azokat" - akkor viszont mire kell az elállási jog. Csak azok maradnak, akik élnek vele, akik nyerészkedni akarnak.
"a kijavítást a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, így a cserekészülék nyújtása bizonyos esetekben (akár már a rendelkezésre álló tizenöt nap letelte előtt) igenis indokolt és elvárható lehet (gondoljunk például a notebookokra)"
Itt egy kicsit össze lett mosva a hivatalos márkaszerviz és a kereskedő "szervize". A monitor, nyomtató és notebook, amit írtál, hivatalos márkaszervizben kerül javításra, ott biztosan tudnak adni cserekészüléket és szoktak is, de a kereskedő "szervize" - ami inkább csak bevizsgáló állomás, hogy valóban helytáll-e az, amit a vásárló előad – nincs és nem is lehet erre felkészülve, nem hiszem, hogy sok olyan lenne, amelyik még egy esetleg nagyobb értékű notebook-ot előhúz a pult alól. Mennyivel egyszerűbb a műszaki cikkek árusítása, mivel ott az összes árult termék hivatalos garancialevéllel és a kereskedőtől különálló márkaszervizzel rendelkezik. És érdekes módon ott nem igazán szoktak az emberek annyit fenyegetőzni és kiabálni, mint a számítástechnikai boltoknál – még akkor sem, ha a javítás akár több hónapig tart.
Ezzel a gondolattal viszont teljesen egyetértek: "jelenleginél tudatosabb fogyasztói magatartás kialakulására van szükség"
Várom a további hozzászólásokat és véleményeket, és persze az elállási jogot érdemes lenne sokkal bővebben és részletesebben körüljárni.
Sajnálom, hogy a kereskedői réteg nem válaszolt a megkeresésedre és nem reagált a jótállási ügyintézésre – ez is minősíti valahol a jelenlegi piacot.
Biborkékhóvirág
Súgó
A téma zárva.
de a dolog komolyan érdekel, így aki tudja, az ne kímélje a billentyűzetet.
).
