Idézet: tesa - Dátum: 2005. aug. 23., kedd - 12:06
Nekem az nem tetszik, hogy pl. Tescoban a kenyeres pultnál egynéhány vevő lazán csuklóból végigtapogatja az egyik sor kenyeret, mire megtalálja végül áldozatát. Én mindig, de mindig zacskóval nyúlok a nem csomagol termékekhez, nem értem, hogy mások nem érzik ennek fontosságát
Mondjuk mikor ezt éppen láttam, akkor gördült be egy újabb szállítmány friss kenyér a babahordó szekrényen, és a sütőrészlegen dolgozó az összes kenyeret puszta kézzel pakolta át.
Szép volt fiúk...
...
Máshol is. Azaz mindenhol.
Kesztyű?
A szakiskolában hallanak róla utoljára. Már akinek van, mert a többség ott utálja meg a szakmát egy életre.
Hasonló párbeszédet képzelek el ezek után:
(Eladó)- Főnök! Puszta kézzel kell pakolni, vagy valamit vegyek fel?
("Vezető")- Kész van már? Ráér kedves kollega? Mit szórakozik velem? Kevés a dolga? Unatkozik?
Nekem gyakorlati időm alatt többféle árucikket kellett kipakolnom, és sokszor előfordult, hogy a zöldség vagy a tej után nyúltam a kenyérhez. A ruházat vagy a kesztyű nem számít, mert megjött a pékárú. Ha iparkodsz, talán még kezet tudsz mosni.
El lehet képzelni, hogy a napi szinten mosott fehér köpenyem, hogy nézett ki a munkaidő felénél. Más meg ki sem mosta, csak hetente 1X. Nekem égett a pofám, mert nem volt 3 váltás köpenyem. A vezetőket nem zavarta. Az már nagy szó volt, hogy szereztem egy törlőruhát, amivel a tejeszacskókat letörölhettem. És ezt még ki is mostam, naponta többször. Ez ám a luxus.
„Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.'' Gabriel García Márquez