Idézet: Naota - Dátum: 2005. okt. 18., kedd - 13:03
Elvileg fdisk /mbr, vagy másik vinyóra fdisk /cmbr, de szerintem ettől a Win még nem fog tudni bootolni, mert tényleg csak nulláz.
Az FDISK /mbr egy vadonatúj bootszektort ír fel 512 byteban, ami ugyan nem sokkal több, mint nulla, de azért mégse kellene félrebeszélni.
Idézet
Egy ilyen újonság a Windows2000 dinamikus lemezkezelése, ami amellett, hogy teljesíti a nem-kompatibilitás kritériumát, sok olyan tulajdonsággal is bír, ami rendszergazdai szempontból megér némi tanulmányozást. Mielott mélyebbre ásnánk a dinamikus lemezkezelésben, eloször röviden nézzük át, hogyan is muködik a dolog DOS (és Win9x) alatt. A DOS 5. verziója volt eloször képes arra, hogy "akárhány" partíciót kezelni tudjon; ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy négy darab elsodleges
(primary) partíciót készíthetünk, illetve ha ennél többre van szükségünk, akkor a három elsodleges mellett egy kiterjesztett (extended) partíció is készítheto, benne logikai meghajtókkal. Ez a kiterjesztett partíció egy klasszikus hack, amivel a lemezkezelés korlátait nem törjük át, csak megkerüljük. A hack tulajdonképpen bevált, hiszen hosszú évekre kielégítette a legtöbb felhasználó igényeit a partíciók számát tekintve. Azért az "akárhány" így sem jelent "végtelen"-t, mert mindegyikhez hozzá kell rendelni az angol ABC egy - egy betujét (figyelem, Microsoft világról van szó!), márpedig így csak 26 betu jöhet szóba, amibol ráadásul az A és B a floppyknak van fenntartva, vagyis marad 24. Jó, Quake-hez ez is boven sok, de (sajnos?) nem az otthoni felhasználók igényeihez igazodik a legtöbb szoftvergyártó, és egy valamire való fileszerverben könnyen összejöhet 24 darab partíció. A partícionálásnak ráadásul merev szabályai is vannak, amelyek nagyrészt a BIOS implementációjának köszönhetoek - az elsodleges fizikai lemez elso szektorának tartalmaznia kell a Master Boot Record -ot (MBR), mert a BIOS bootoláskor ezt olvassa be, és az MBR tartalmát mint végrehajtható kódot próbálja értelmezni. Mivel egy szektor 512 byte méretu, és az MBR csak egy szektort foglalhat el, túl sok minden nem fér el benne. Windows NT és 2000 esetén az MBR-ben található kód az ntldr.exe programot hívja meg (némileg indirekt, lásd alább), ami nem más, mint az NT betöltorutinja. Microsoft operációs rendszerek esetén az MBR-ben még egy partíciós tábla is szorong, ami maximum négy bejegyzést tartalmazhat, bennük a partíció típusát - FAT32, NTFS, stb - is megadva (512 byte tényleg nem sok), innen a négy partíciós limit. A kiterjesztett partíció trükkje az, hogy neki külön MBR-je van saját partíciós táblával, amire már nem vonatkozik az 512 byte-os korlát. Egy elsodleges partíciót "aktív"-nak kell beállítani a rendszerben, mert az MBR-ben üldögélo kód ezen aktív partíció elso szektorának adja át a vezérlést (ez a szektor a Partition Boot Record, PBR), az ntldr.exe pedig innen kerül meghívásra.
Amit láthatjuk, az NT és a Windows2000 megörökölte a DOS-tól a lemezkezelés szabályait, és - ha csak közbe nem lépünk - ezeket követik muködés közben is. A Windows 2000 ezt "basic" lemezkezelésnek hívja, amibol rögtön kiderül, hogy tud valami mást is, különben minek kellene a megkülönbözteto név? Ez a más az úgynevezett "dynamic" lemezkezelés, amit hosszas töprengés után esetleg "dinamikus"-nak lehetne fordítani. A dinamikus lemezkezelés technikáját a Veritas cég dolgozta ki eredetileg Unix rendszerekre ("we DO innovate" -B.G.), majd ültette át Windows NT-re, a Microsoft pedig tolük licenszelte a Windows2000 számára. Érdekesség, hogy a Veritas egy saját verziójú dinamikus lemezkezelési megoldást is megjelentetett Windows2000 alá Logical Disc Manager néven, ami egy kicsivel többet tud az operációs rendszerrel adott "gyári" verzióhoz képest; erre a kis plusz-ra még visszatérünk.
Az elso nagy különbség a basic és a dinamikus lemezkezelés között a lemezinformációk tárolásának helye. Az MBR helyett a dinamikus lemezekrol, a rajtuk elhelyezett partíciókról (amiket az új terminológia szerint volume-nak, vagyis kötetnek hívunk) egy, a lemez legvégén elhelyezett 1MB-os adatbázisban tárolódnak az információk (az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az MBR-ben mindenképpen marad egy partíciós tábla bejegyzés azért, hogy a régebbi lemezkezelo programok ne higgyék azt, egy üres lemezzel van dolguk. Ha a lemezen nincs Windows2000 system vagy boot kötet, akkor a partíciós tábla csak egy bejegyzést tartalmaz, ami az egész lemezt egyetlen partícióként tunteti fel aminek a típusa "LDM" lesz, ha viszont van system vagy boot kötet a lemezen, akkor a valós információk maradnak meg a partíciós táblában - például azért, hogy a Windows 2000 képes legyen boot-olni, mivel az ntldr.exe nem ismeri a dinamikus lemez koncepcióját).