Idézet: !!Áky!! - Dátum: 2005. nov. 2., szerda - 9:14
Tegnap nem tudtam hozzászólni a halottak napi beszélgetéshez, mert szivatott az Opera, de most megteszem.
Én is egyet értek Omegával/Somával, miszerint ez egy szokássá vált "divatirányzat", de asszem van egy másik fele a dolgoknak. Aki mostanában veszítette el közeli hozzátartozóját - gondolok itt Omegára és magamra(Nagymamám a nyáron távozott közülünk) annak gyakrabban eszébe jutnak a szép emlékek, a gondolatok, stb. Az idő műlásával viszont egyre ritkábbak lesznek ezeke a pillanatok és már csak akkor vesszük észre, hogy hiányzik, amikor mész az utcán és fél füllel hallod az utcán sétálók beszélgetését, amint kiszürődik hogy Apa/Nagymama. Ilyenkor kicsit megint visszaemlékezel, esetleg temető, egy szál virág. Aztán még később meg már csak azt veszi észre az ember, hogy halottak napja van és nem tudja mit keres a temetőben...
Furcsa dolog az élet...
Furcsa dolog, a vége még furcsább...
Szép délutánokat az uraknak/ Hölgynek!

Súgó
A téma zárva.










