[landler]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:38

Ellentmondást érzek. Akkor a kínaiak, vagy Schwarz?

Is. Mint ahogy a matematikát és a kémiát is újrafeltalálták. Többen és több helyen.

[Karesz]

Idézet: SATAN - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 22:18

hat hogy mit csinaltak az nem remlik , de akkor valoszinusitem hogy voltak olyan batrak es nekiindultak a vakvilagba es megtalaltak amerikat. de aztan lehet hogy most is rosszul saccoltam:) teszem azt es jol saccoltam akkor mikor vandoroltak azok a lemingek?

Lol ez aranyos volt:) De azért máskor elõbb inkább nézz utána 

Egyébként én nem jártam egy nagyon speciális gimnáziumba, de ennek ellenére valahogy mégis megtanultam/megtudtam ezeket a dolgokat (miért mozognak a földrészek, civilizációk fejlõdése kialakulása, emberi fejlõdés).

Egyébként a földrészek mozgására egy jó példa a Pakisztáni földrengés --> India "belecsúszik" ázsiába

[7of9]

Idézet: landler - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 0:38

Bocsánat, észak-amerikai

Dél-Amerika kicsit külön világ, valószínûleg korábbi bevándorlás eredménye, esetleg nem is a Behring-szoroson keresztül, hanem a Csendes óceán felõl csónakon.

hm, egy okos ember!
Kon-tiki, Ra I-II

[zotyesz]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:37

Fejtsd ki! 

Nézz körül az Andokban! A hegyek között nem lehet megtenni nagy távolságokat. Utakat sem lehet építeni. 4000 m magasan szerintem mi levegõt sem nagyon kapnánk, õk meg ott építették a városaikat.

[Carmaged]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:38

Ellentmondást érzek. Akkor a kínaiak, vagy Schwarz?

https://forum.hwsw.hu/index.php?showtopic=9...dpost&p=3502997

[7of9]

Idézet: zotyesz - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 0:40

Nézz körül az Andokban! A hegyek között nem lehet megtenni nagy távolságokat. Utakat sem lehet építeni. 4000 m magasan szerintem mi levegõt sem nagyon kapnánk, õk meg ott építették a városaikat.

De én nem feltétlenül csak az Andokra gondolok, hanem az egész Amerikai kontinesre.

[Carmaged]

Akkor - mivel még senki sem írta meg, de azért páran tudjuk - lelövöm a lemminges poént. Régen, amikor az ember (és a lemmingek) is átvándorolt (pár tíz-százezer éve) a Bering-szoroson, akkor az még száraz volt, alacsonyabb volt az Óceán vízállása. Na most az emberek észrevették, hogy nem tudnak rajta átsétálni. A lemmingek nem.

[landler]

Idézet

Thor Heyerdahl legendája az oslo-i Kon-Tiki Musemban

Egy egészen kivételes egyéniség klasszikusan heroikus életmûve elõtt tiszteleghetünk, ha ellátogatunk az oslo-i Bygdoy félszigeten elhelyezett látványos múzeumba. Thor Heyerdahl, a nagy határátlépõ (a posztmodern viking) legendája ma is töretlen fénnyel ragyog, aminek alapja egy megfoghatatlan emberi küldetéstudat: a lehetséges bebizonyítása, lehetetlen körülményekkel dacolva. Az egyik elsõ organikus világképpel rendelkezõ, igazi interdiszciplináris alkat, aki a tengerbiológia, a zoológia, a geográfia és az ökológia felõl jött, majd a régészeten át (a nyelvészet és a mûvészettörténet érintésével) kanyarodott az etnológia és az antropológia irányába, majd még tovább: az aktív világpolitikai tudatosság és a modernizációkritika felé. Jelesül komoly, nagyhatású kijelentéseket tett, mint pl. "Az európaiak nem fedeztek föl semmit, csak Európát!" (értsd: bárhová is látogatunk, mindenhol saját egónkkal találjuk szembe magunkat), majd bemutatta a történelem egyik leghatásosabb performanszát: a háború ellen tiltakozva Dzsibutinál felgyújtotta Tigris nevû hajóját. Az egyik utolsó nagy felfedezõ, aki egy olyan világban talált rá új összefüggésekre, amelynek minden négyzetcentiméterét mûholdakkal pásztázzuk, mégsem hihette senki, hogy néhány merész, experimentális kaland árán megkérdõjelezõdnek a nagy, ún. tudományos igazságaink, pontosabban, mi, európaiak megkérdõjelezõdhetünk önmagunk számára.

Három évvel ezelõtt, 2002-ben hunyt el Thor Heyerdahl, a legemberibb ország (Norvégia) legemberibb szülötte, akit elõször õrült kalandornak hittek, majd látványos projektekkel írta be nevét a tudománytörténet felforgatói közé, és rajzolta bele magát a világ legjelesebb egyéniségeinek arcképcsarnokába, a Magellánok, Nobelek és Cousteau kapitányok közé.

Thor (ejtsd: túr) 1914-ben látta meg a napvilágot Larvikban, egy apró dél-norvég városkában. Gyermekkora kedvenc olvasmánya a Bounty lázadása és egyéb hajós kalandregények, kalóztörténetek. A tenger és az élõvilág szerelmese, ezért a University of Oslo-n tengerbiológiát, oceanográfiát, zoológiát és földrajztudományt hallgatott. Érdeklõdése egész korán kiterjedt az antropológiára, 1933 és 36 között rendszeresen látogatta Bjarne Kroepelien híres Polinézia Könyvtárát. 1936-37-ben indul elsõ expedíciójára menyasszonyával: Polinézába, ahol Tahiti törzsfõje, Teriieroo "adoptálja" az ifjú párt (Thor új nevet kap: Te Rai ma te ata = az égbolt tükrözõdése). A szigetvilág bejárása után telepednek le a Marquesas-szigetek egyik izolált szigetén, Fatu Hiván, ahol több, mint egy teljes évig élik a helyi lakosok tradicionális életét, miközben eredetileg a helyi állat- és növényvilág transzóceáni eredeteirõl folytatnak zoológiai és tengerbiológiai kutatásokat. Az intenzív "résztvevõ" periódus, melynek során tökéletesen elsajátítják nem csak a helyi nyelvet és szokásrendet, hanem a polinéz szigetlakók teljes világképét (rítusait, mitológiai kincsét stb.) is, felnyitja Heyerdahlék szemét: a polinéz szigetvilág élõvilágának (a flóra és fauna) eredeténél is érdekesebb, titokzatosabb kérdéseket vet föl a helyi kultúra származása. Vajon miképpen, mikor és honnan népesült be ez a legközelebbi kontinenstõl 4500 mérföld (közel 8000 km) távolságban szétszórt tucatnyi parányi sziget, amely sajátos kultúrát alkot?

Megfigyelései szerint a tengeráramlások és a szelek gyakrolatilag lehetetlenné tették, hogy Polinézia - ahogyan a korabeli történészek és etnológusok egyhangúlag állatották - Dél-Kelet-Ázsia felõl népesedjen be. Heyerdahl elvetette az elméletet, miszerint közelebbrõl meg nem határozott dél-kelet-ázsiai kõkorszaki utazók (tízezer mérföldet utazva a tengeráramlások ellenében) telepedtek le elõször a polinéz szigetvilágban. Õ ehelyett azt valószínûsítette, hogy Dél-Amerika, tehát nyugati irányából érkezhettek az elsõ hajósok, magukkal hozva rengeteg õsi inka és prekolumbián kulturális elemet, éppen úgy, ahogyan az öko-biológiai elemek is ezt az irányt követték (International Science, New York, 1941). Elméletét kidolgozott formában a csaknem 800 oldalas "Amerikai indiánok a Pacifikumban" c. munkájában (1952) bocsátotta ki. A kötet két migrációs hullámot valószínûsített: az elsõ Peru és a Húsvét-szigetek vonalon érte el Polinéziát, mégpedig balsafából készített tutajokon, a második etnikai csoport pedig (néhány évszázaddal késõbb) Brit Kolumbia felõl érte el Hawaii szigetét, dupla-kenukkal.

Azonban a tudományos közösség nem fogadta el ezt az elgondolást, Heyerdahlnak heves elutasításban volt része 1941-tõl kezdõdõen. Ekkor határozta el, hogy valósidejû kísérlettel fogja bebizonyítani, hogy mindez lehetséges. A II. világháború eszkalációja azonban megakadályozta készülõdéseiben. A kísérletnek csak 1947-ben tudott nekikezdeni.

A Kon-Tiki Expedíció (1947)

1947. április 28-án hagyta el a 6 fõs legénység Callao (Peru) kikötõjét, mégpedig egy régészeti leletekre támaszkodó, eredeti tervek alapján balsafából megépített tutajon. A projekt során minden felszerelésük (a tárolóedényektõl a kötelekig, az ételektõl a ruházatig) a prehisztorikus technológiát tükrözte, az egyetlen XX. századi vívmány egy rádióamatõr készülék volt. Az út, minden félelmük és a széleskörû szkepticizmus ellenére, sikeres volt, és 101 nap múltán, 8000 kilométert átszelve elérték Polinéziát (a Raroia atollt, Tuamotu-t). Teljeskörû bizonyítást nyert, hogy a peruiak képesek lehettek a korabeli technikák igénybevételével elhajózni Polinéziáig, így le is telepedhettek ott. Heyerdahl nem csupán tudományos körökben aratott babérokat, hanem a széleskörû közvélemény körében is komoly érdeklõdést váltott ki: Kon-Tiki c. könyve (az expedíció leírása) hamarosan bestseller lett, több, mint 75 nyelvre fordították le, milliós példányszámban kelt el, szerte a világon. Az út során készített dokumentumfilm pedig 1951-ben elnyerte az Oscart.

Galapagos Expedíció (1952) és Húsvét-szigetek Expedíció (1955-56)

Thor Heyerdahl vezette a norvég régészeti expedíciót a Galapagos-szigetekre, amely szintén fontos eredményekre vezetett: a kutatócsoport felfedezett egy prekolumbián települést, ahol több, mint 130 kerámialeletet találtak, melyek mindegyike pre-inka darab volt. Így bizonyítást lelt, hogy Dél-Amerikából (a mai Ecuador területérõl) a több, mint 1000 km-re fekvõ Galapagos-szigetek felé is elhajóztak a prekolumbián hajósok.

Az egész Pacifikum legelszigeteltebb földdarabja a Húsvét-szigetek szintén felkeltette a norvég zseni érdeklõdését, ahol az elsõ felszín alatti régészeti ásatást vezette 23 munkatársával. A helyi fapopuláció (és más növényfajok) eredete minden kétséget kizáróan Dél-Amerikából származik. Mindemellett rádiokarbon kormeghatározással arra az eredményre jutottak, hogy a sziget benépesülése Kr. u. 380 körülre tehetõ, mintegy ezer évvel korábbra, mint ahogyan addig képzelték. Az ásatások során elõkerült faszobrok feltûnõ hasonlóságokat mutatnak az õsi perui tradícióval. Ezen kívül érdekes alátámasztást nyert a keleti benépesülés elmélet, miután reflektorfénybe kerültek a helyi legendák: messze keleti szigetrõl jöttek õseik. 1961-ben Honolulu-n (Hawaii) tartották az elmélet köré szervezõdõ elsõ teljes konferenciát, ami azt mutatja, hogy 15 éven belül a széleskörû tudományos reflexiót nyert Heyerdahl elõször még mosolygással övezett feltételezése.

Ra és a Ra II. (1969-1970)

Továbbfolytatódott Heyerdahlnak a prehisztorikus navigációt és óceánhajózást érintõ kísérleti expedíciósorozata, amelynek végsõ célkitûzése, hogy új értelmezésbe helyezze az idõszámítást megelõzõ világ õsi civilizációi közötti kulturális kontaktusok természetét. Mindehhez továbbra is a tradicionális hajótípusok rekonstrukciója nyújtott kitûnõ lehetõséget. Heyerdahl érdeklõdését egyre inkább a papirusznádból készített egyiptomi bárka kötötte le, ezért 199-ben nekilátott, hogy elkészítse annak hû másolatát. A küldetés célja: átkelni az Atlanti-óceánon, bizonyítva, hogy az ókori egyiptomi hajósok képesek lehettek elérni Közép-Amerikát. Az expedíció veszélye abban állt, hogy azt tartották, a papirusz-nádból készített hajók nem alkalmasak az óceáni átkeléshez, hiszen kevesebb, mint két héten belül eláznak, ugyanis a papirusz hosszabbtávon nem elég vízellenálló. Heyerdahl nem osztotta a félelmeket, meglátása szerint a ma tudomány méltatlanul alábecsüli az ókori hajózás értékét, mindazt a tudást, amivel az õsi tengeri népek rendelkeztek. 1969-ben indult útjára a Ra elnevezésû hajóval, amely 12 tonna papirusz felhasználásával került kiképzésre, 15 méter hosszú volt és az õsi fõníciai kikötõben (Safi - Marokkó) lett elõször vízrebocsátva. Heyerdahl ekkor már politikai üzeneteket is megfogalmazott: az ENSZ zászlója alatt hajózott, héttagú legénysége pedig a legszélesebb multikulturális hátteret mutatta (ázsiai, fekete, európai, orosz és amerikai). A Ra azonban 5000 km és 56 nap után hatalmas viharba került és a hibás konstrukció miatt nem bírta tovább, a legénységnek fel kellett hagynia az úttal, nem sokkal azelõtt, hogy elérték volna Barbadost. Heyerdahl nem adta föl. Tíz hónappal késõbb újra megpróbálta, egy némileg kisebb (12 méteres) papirusz-hajóval, a Ra II-vel, amely minden különösebb gond nélkül szelte át az Atlanti-Óceánt: 57 nap alatt 6100 km-t tett meg Safitól Barbadosig. A kísérlet minden kétséget kizáróan mutatta fel az elvi lehetõséget: az õsi mediterrán hajósok jóval Kolumbusz elõtt "felfedezhették" az Újvilágot. Ennek az állításnak pedig súlya van.

Tigris (1978)

1977-ben látott neki egy másik nádbárka megépítésének, amely õsi sumer leleteken alapult: a Tigris nevû hajó Irakból (az Eufrátesz és a Tigris folyók felsõ folyásától) indult és célja (Oman érintésével) Egyiptom volt, annak bizonyítékaként, hogy a mezopotámiai kereskedõk a tengeren keresztül képesek voltak kapcsolatot tartani az Indus völgyétõl egészen a Vörös-tenger északi kikötõiig. Az akciót az Afrika szarvánál (Etiópiában, Eritreában) akkor dúló háborúk akasztották meg: a hajó nem kapott engedélyt kikötésre, ezért a háború elleni tiltakozásképpen 1978 április 3-án felgyújtotta a hajót. Az ENSZ fõtitkárának címzett nyílt levelében így fogalmazott: "ma felgyújtjuk büszke hajónkat, hogy így tiltakozzunk az 1978-ban dúló embertelen jelenségek ellen. Meg kellett állnunk a Vörös-tenger bejáratánál, körülöttünk katonai repülõgépek, háborúság és öldöklés vesz körül, mégpedig a világ legcivilizáltabb és legfejlettebb nemzetei részérõl. Megtagadták tõlunk a behajózást, biztonsági okokra hivatkozva. Egyedül az apró, de még független Dzsibuti Köztársaság fogadott. Körülöttünk mindenfelé, fivérek és szomszédok ölik halomra egymást (...), azok teszik ezt lehetõvé, akiknek az emberiséget kellene bevezetniük, a mi egyesült utunkon, a harmadik évezredbe." Az ipari országok, a világpolitikai döntéshozók elháríthatatlan felelõssége, hogy megakadályozzák a szegény országok fegyverkezését - fogalmaz Thor Heyerdahl. Az égõ és süllyedõ hajója valamint a civilizáció lehetséges sorsa között húzott párhuzamot: minden egy intelligens együttmûködésért kiált!
A világpolitikai tudatossága a környezetszennyezés elleni tiltakozásaiban is megnyilvánult, állandóan felhívta a figyelmet az óceánok titokzatos élõvilágára, és arra a felelõsségre, amelyet az iparosodott államoknak vallaniuk kell. A zöld politika egyik megteremtõje

Élete legvégéig aktív kutató volt, fékezhetetlen és fáradhatatlan: Maldív-szigetek (1983-84), Sri Lanka (1985-86), Tucume, Peru (1989-94), Tenerife (1999-2000), Azov, Oroszország (2001), Szamoa (2002) voltak késõbbi legfontosabb terephelyszínei. Hol a piramisok kiásásában vett részt, hol a migrációs és asszimilációs folyamatokat vizsgálta, máskor pedig Odin, a skandináv mitikus hõs útját próbálta rekonstruálni. Olaszországban, Colla Micheriben érte a vég.

Azt mondta: "hajlamosak vagyunk végtelennek látni az óceánt, pedig úgy használjuk azt, mint egy csatornát". A világ tengerei hatalmas úthálózatot jelentenek, ahogyan az õsi civilizációknak, úgy Thor Heyerdahlnak.
Az utókor elhelyezi sokszor merész és megalapozatlan elméleteit (a diffuzionizmust és az excentrikus migrációra vonatkozó nézeteit), de mindenképpen értékeli úttörõ szellemét.

Az oslo-i Kon-Tiki Museum a Ra II. és a Kon-Tiki eredeti, körüljárható példányaival kiválóan szemlélteti Thor Heyerdahl munkásságát. A rengeteg dokumentáció pedig méltó emléket állít egy korlátlan szellemiségû utazónak, aki nem ismerte a lehetetlent és legyõzte a végtelent.

[Karesz]

Idézet: SATAN - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 22:31

bar eleg rossz az angoltudasom es nem is olvastam el az egeszet valami olyasmi jott le nekem hogy azsiabol mentek at amerikaba, nade azsiaba ferdeszemuek vannak, de viszont amerikaban nem. vili?mert nekem nem vili.

Nem feltétlenül ferdeszemûek mentek, de ha azok is mentek át volt rá jópár(száz, ezer) generáció, hogy megváltozzanak. Alkalmazkodva az új körülményekhez.

[Carmaged]

Hm.

Szerkesztette: Carmaged 2005. 11. 09. 23:46 -kor

[zotyesz]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:42

De én nem feltétlenül csak az Andokra gondolok, hanem az egész Amerikai kontinesre.

De a magas szintû civilizáció, kultúra pont ott alakult ki. Észak-Amerikában és az egyenlítõi dzsungelben nem.

[7of9]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 0:43

Több ezer kilométert csónakkal?

Így van! landler linkelt!

[Carmaged]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:46

Így van! landler linkelt!

Igen, amíg a postomat írtam.

Egyébként abban az elméletben csak annyi hibát látok, hogy míg Thor tudta, hogy hová megy, a korabeliek nem. Ezt elfogadta a tudományos közvélemény egyébként? Mert arról nem szól a fáma...

Szerkesztette: Carmaged 2005. 11. 09. 23:49 -kor

[7of9]

Idézet: zotyesz - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 0:44

De a magas szintû civilizáció, kultúra pont ott alakult ki. Észak-Amerikában és az egyenlítõi dzsungelben nem.

igazad van. de miért nem????? :confused:  :confused:  :confused:

[7of9]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 0:46

Igen, amíg a postomat írtam.

Azé mondom, ez egy jó kis topic így hajnalfelé 

Szerkesztette: 7of9 2005. 11. 09. 23:48 -kor

[SATAN]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 0:42

Akkor - mivel még senki sem írta meg, de azért páran tudjuk - lelövöm a lemminges poént. Régen, amikor az ember (és a lemmingek) is átvándorolt (pár tíz-százezer éve) a Bering-szoroson, akkor az még száraz volt, alacsonyabb volt az Óceán vízállása. Na most az emberek észrevették, hogy nem tudnak rajta átsétálni. A lemmingek nem.

ezt egy kicsit kifejtened jobban? mert valami nekem itt meg mindig nem tiszta.

[Carmaged]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:47

igazad van. de miért nem????? :confused:  :confused:  :confused:

Mert nem volt rá szükség illetve lehetõség.

[Carmaged]

Idézet: SATAN - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:48

ezt egy kicsit kifejtened jobban? mert valami nekem itt meg mindig nem tiszta.

Nem.

Tessék keresni ezen a nyavalyás interneten vagy elolvasni még kétszer! Vagy megnézni a világatlaszt...

Az összes többi - a lemezmozgások, az ember elterjedése - benne van a történelemkönyvekben. Meg a neten is fenn van, a google pedig a barátunk.

Szerkesztette: Carmaged 2005. 11. 09. 23:53 -kor

[7of9]

delete

Szerkesztette: 7of9 2005. 11. 09. 23:52 -kor

[Carmaged]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2005. nov. 9., szerda - 23:47

Azé mondom, ez egy jó kis topic így hajnalfelé 

Nem lenne hajnal felé, ha átállítanád a fórumórádat téli idõszámításra.