A HL2: EP1 topikban megint előkerült a téma.
Már régebben, mondtam, írok pár sort a Deus Ex-ről. Ezt úgy ahogy volt, el is felejtettem.
De ami késik, nem múlik. Szóval:
Mi teszi a Deus Ex-et minden idők egyik legjobb játékává? Nos, aki nem játszott vele, annak nehéz elmagyarázni. Kezdjük a technikai oldallal.
A grafika nem a legszebb, de a kor színvonalához képest jó. A tükröződések a Versalife cég padlóján ma is nagyon tetszenek. Az Unreal engine egy módosított változatát használja, ami lehetőséget adott ennek a sci-fi, cyberpunk világnak a megalkotására. A grafika viszont nem merül ki pusztán az engine képességeiben. A design is nagyon fontos, sőt még fontosabb, mint maga a technológia. Design terén pedig a legkiválóbbak között a helye a játéknak. A pályák nagyon "élnek". Gondosan meg vannak tervezve, tele van tágyakkal, amelyeket felemelhetünk, mozgathatunk, összetörhetünk. Olyan érzésed van, mikor mondjuk a New York-i bárban vagy, mintha ez a valóságban is létezhetne vagy például Hong Kong utcái, sikátorai, mind úgy van elkészítve, hogy a lehető legnagyobb beleélést biztosítsa.
A hangok és zenék szintén nagyon fontos alapkövei egy játéknak. A zenék fantasztikusak, mind a mai napig szívesen hallgatom őket. A hangeffektek nagyon a helyükön vannak, csak elvétve hallani gyengébben sikerült hangot. A szinkron előtt szintén megemelem a kalapomat, hiszen ez a játék egyik erőssége. Szrintem a teljes beleéléshez szükséges az, hogy a főszereplőnek legyen hangja, ne egy néma leventével kelljen játszani. Nos itt JC-nek nagyon jó a hangja. De a többi szereplő is kiemelkedő teljesítményt nyújt.
Irányítás. Nos, erről sokat nem lehet mondani, aki játszott már FPS-sel, annak egyszerű lesz. A kiegészítő gombok, amelyek a játék RPG volta miatt kellenek, konfigurálhatóak ízlés szerint.
A technikai dolgok csak a játék nagyszerűségének egyik részét képezik. Az egész lelke a történet. Az alaphelyzet egyszerűnek tűnik. Titkos ügynök vagy, a cég elárul, mentsd a bőröd, derítsd ki, mi folyik itt. De ez csak a történet egyik része. Bővebben nem mennék bele a sztori boncolgatásába, mert aki még nem játszott vele vagy csak 1-2x vitte végig, azok elől nagy poénokat is lelőhetnék. Legyen elég annyi, hogy ennél mélyebb a történet és konfliktusokkal dúsított. Morális döntések is vannak benne, nem egyszer. A történet mellett sok kis apróságot is megismerhetünk, felfedezhetünk. Érdemes elolvasgatni az újságokat, könyveket. Nem kell meglepődni, ha például Shakespeare-től találunk részleteket.
A játék ugyebár nem csupán FPS, hanem RPG is. Én inkább nevezném szerepjátéknak, mint FPS-nek. Persze, lehet lövöldözve is végigvinni, minden adott hozzá. De akkor tapasztalhatjuk meg minden ízét, ha szerepjátékként játszuk végig. A már előbb említett morális dolgok is ekkor jönnek elő. Itt nem kapunk értékelést arról, hogy a jó vagy a rossz oldal felé tartunk-e, nekünk kell eldönteni, amit cselekszünk hová tartozik. Karakterünk fejlődik, lehet fejleszteni képességeinket, de szerintem nem csak ettől RPG egy RPG. Ez a játékostól is nagyban függ, hiszen az Arx Fatalist is végig lehet vinni hack&slash-ként. Aki ismeri a valódi, papír alapú szerepjátékokat, tudja mi az igazi szerepjáték. A DX-ben lehetőség van erre. Minden döntés a miénk, minden felelősség a miénk. Nekünk kell eldönteni, megöljük-e az ellenfeleket vagy életben hagyjuk őket.
Számomra nem sok játék nyújt olyan mélységű tartalmat, mint a DX. Az aláírásomban is szereplő Thief, Undying, AoE játékokat is nagyra tartom, de a legkiemelkedőbb talán a Deus Ex.
Napjaink játékai arra mennek rá, hogy vizuálisan lenyűgözzenek. Mire felocsúdna a többség, addigra vége is a játéknak. A gyönyörű grafika, a fizika egyre mélyebb kihasználása, látványos ötletek beépítése jó dolog, de ennél képesek többre is a fejlesztők. Nem hiszem el, hogy csak pl. a Prey-ben látható gravitációs trükköket tudják felmutatni, vagy a HL2 fizikai puzzle-jeit. Ezek mókásak, de csak ideig-óráig. Igazi fejlődést nem mutat a játékok többsége. A Spore-t sem sorolnám ide. Ebben ugyanis csak annyi a nagy durranás, hogy hosszabb időn át tudjuk irányítani a "népünket". A Fable-ben volt fantázia, de nem aknázták ki a lehetőségeket. A következő ígéretes játék szerintem a Bioshock. De tartok tőle, az sem hozza el a várt áttörést. Ahogy Warren Spector is mondta, next-gen játék nem attól lesz az, mert nyálcsorgató a grafikája, hanem azért, mert játékmenetben lép egy új fokra. Amit meg kellene valósítani, az a lehető legteljesebb interakció a környezettel, fejletteb AI, ami nem csak 1-2 előre leprogramozott dologra képes (a Radiant AI egy jó lépés e felé), összetetteb feladatok, amit a játékos kreatívan oldhat meg, ne csak puzzle-k legyenek. De a kiadók jelenlegi felfogását nézve, erre nem sok az esély...
Idézet: jesusKing
Node a tálalás, az a nem mindegy. És ez az ami a HL-t magasan a többi FPS shooter fölé helyezte. A beretvaélig finomitott játékmenet, a tökéletes váltások és az egyedi atmoszféra. Vissza kéne csak emlékezni az első részre: a játék legemlékezetesebb momentumai rögtön az elején történtek, a robbanást követően - az órákig egy szem feszitővassal futkározást aligha nevezhetnénk shooter-nek; mégis a játék leghangulatosabb része volt. Egy tipikus shootert mondjuk Quake-nek hivnak. Ez a különbség.
A játékmenet nem sokkal több, mint a többi FPS-é. Órákig feszítővassal rohangálni?
Nem sokkal az eleje után kapunk pisztolyt,
Súgó
A téma zárva.
)
:Đ 
Elküldve: 2006. 06. 24. 14:10
