Üdv Srácok!
Találtam egy nagyon brutál dolgot. Egy fizikai kísérletről van szó, amit bárki kipróbálhat otthon.
Kell hozzá egy 12cmx12cm-es alufólia, egy parafadugó és egy hosszú varrótű.
Lent mellékelem a képet, mit is kell velük csinálni.
És az érdekesség. Ahogy közelíted a kezed a fólia fele, az úgy kezd forogni a tű tetején.

Nincs köze a meleg levegő által keltett felhajtóerőhöz, légáramlathoz, semmi ilyenhez.
Tudományos humbuk:
Idézet
Az Orgona Energia elnevezés a XX. század elejéről származik (organikus energia), Wilchelm Reichtől (akiről bővebben az Interneten olvashatunk).
Az Orgona Energia detektor:
Az Orgona Energia természetes körülmények közt, többnyire az élő szervezetekben képződik. Létezését közvetett módon egy olcsó és egyszerű "detektorral" (1. Ábra) végzett kísérletsorozattal igazolhatjuk.
Ez az eszköz nem újdonság. Harry G. Stine „A mozgató gondolat” című (nálunk is megjelent) könyvében is olvashatunk róla. Az író először az ötvenes években hallott erről a kis szerkentyűről egy barátjától. Nálunk az eszköz egy „feljavított” (De Luxe) változata az Egely György nevével fémjelzett Vitalitásmérőként került be a köztudatba, rengeteg kétkedést és reménykedést keltve. Az Interneten és a vonatkozó irodalomban keresgélve – a két irodalmi hivatkozást kivéve - szinte sehol nem találtam hasonlót az alábbiakban leírt kísérletsorozathoz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is létezhet ilyen, vagy ehhez hasonló, hanem csak annyit, hogy én nem találtam. Viszont a készüléket és a vele kapcsolatba hozott „különleges energia-mezőt” kritizáló érveléseket kívánom ezen írásban , illetve kísérletsorozatban jobban szemügyre venni, igazolni, vagy cáfolni. A tapasztalt jelenségekre pedig az 1.sz. melléklet próbál némi magyarázatot adni.
Ez a „különös energia” (mert munkát képes végezni) egy varrótű függőleges csúcsára felillesztett vékony alumíniumfóliából (konyhai alufólia) hajtogatott gúla forgásával is detektálható abban az esetben, ha kezünket (esetleg mindkettőt) a gúla oldalaihoz közelítjük, és eközben csak arra kell ügyelnünk, hogy ne akaratunkkal próbáljuk forgásra kényszeríteni a gúlát, hanem ellazulva csak kívánjuk a forgást.
Hasznos lehet még, ha szájunk elé vékony kendőt kötünk, a leheletünk okozta légmozgások minimalizálása érdekében. Miután egyszerű kis detektorunk forgásba jön, első reakciónkban arra gondolhatunk, hogy a kezünkből kiáramló hő hozza forgásba a gúlát. Ezt az alábbi tények cáfolják meg:
1. Néhány napos, vagy hetes (egyéntől függő) gyakorlás után a gúla már több méter távolságból is könnyedén forgásba hozható csupán az által hogy ránézünk! A forgás sokkal hamarabb elindul, mint ahogy az esetleg általunk keltett hő mozgásba hozhatná a köztünk és a detektor közti viszonylag nagy légteret...
2. Akkor is forgásba hozható a detektor, ha egy papírdobozba helyezzük, és csak egy kis figyelőnyílást vágunk a doboz oldalára és a lyukat vékony átlátszó műanyag fóliával leragasztjuk. A papír igen jó hőszigetelő, és a forgás sokkal hamarabb megindul, mint ahogy a hőáramlás sebessége azt lehetővé tenné.
3. A detektor néha forog, néha nem. Egyik pillanatról a másikra elindul, illetve leáll. Márpedig a kezünk viszonylag állandó hőmérsékletű. A forgásnak is állandónak és egyirányúnak kellene lennie…
Néhány napos gyakorlás után az alábbi megállapításokat tehetjük:
1. Ez az energia különböző áthatolóképességgel rendelkezik, különböző anyagokon. Például az üveg igen jól szigetel. A fémek is jó szigetelők. A fa és papír jó áteresztők, illetve vezetők. Ezek a vezetők a levegőnél jobban „vezetnek”, amit üveglap mögé állva egy hosszú faléc megfogásával igazolhatunk. Látszólag az sem mindegy, hogy milyen anyagból készül detektorunk forgórésze. Nekem egyaránt volt 3cm-től 12cm-ig terjedő élhosszúságú alufólia-négyzetből készített gúlákkal eredmény. Ugyanezekkel a méretekkel készült papírgúla gyengébb eredményt adott. Kérdéses volt egy ideig, hogy amit mi árnyékolásnak hiszünk az nem pont nagyon jó vezetőképességet jelent-e (elvezeti az erőhatást a detektortól). Ennek eldöntésére megvizsgáltam, hogy üveglap mögé állva fémrudakkal a kezemben forgásba hozhatom-e a detektort. A forgás eléggé gyenge volt, és lassan érvényesült, mintha előbb a fémrúdnak fel kellett volna töltődnie.
2. A detektort a mellé tett élettelen anyagok nem hozták forgásba.
3. A detektor forgási sebessége valószínűleg arányos a belőlünk kiáradó energia eredő intenzitásával, ami függ a napszakoktól és fizikai állapotunktól. A vizsgálatok szerint az első maximum reggel kilenckor, a második délután háromkor és a harmadik este fél tízkor kezdődik általában napról napra rendszeresen. Úgy tűnik ez az étkezéssel is szorosan összefügg. Evés után az általunk szolgáltatott energia egy időre drasztikusan lecsökkenhet. Tőlem függetlenül más is ezeket az eredményeket kapta [1]!
4. A forgási irányt eleinte nem de később, néhány nap múlva, vezérelni tudjuk enyhe koncentrálással. Esetenként a spontán forgásirány más és más külön a balkezünk illetve jobb kezünk hatására.
Nem hittem el, ki kellett próbálnom.
Működik.
Csatolt fájl:
-
1.JPG (0byte)
Letöltések:: 0
Szerkesztette: !!Áky!! 2006. 05. 16. 18:41 -kor