Idézet: spidey - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 21:12
yup. Ha valami különösen gáz kritikát találtok, ide vele! :Đ Én már rég nem olvasgatok ilyet, max General Consensus az RT-n, néha Roger Ebert, mást nem nagyon. IMDb rating, user review, csók.
akkor itt egy:
Képzelt rejszolás egy amerikai popfilmben
Disturbia
A szobafogságban a legkönnyebb becsajozni és sorozatgyilkost ölni, mégis unalmasabb mindez a kukoricán térdeplésnél. A Disturbia egy kukkolós film tiniknek.
Három hónap szobafogságot kap a főszereplő gimnazista (Shia LeBeouf [1]), ha eltávozik a harminc méteres körből, rögtön felhangzik a rendőrségi sziréna. Konkrétan végig egy szobában szenved, mert könnyes szemmel behúzott a spanyoltanárának, miután az halott apjával hozakodott elő. A szülő halála csúf dolog, tényleg embert tudnánk ölni ilyenkor, de ez azért túlzás. Mindegy, egy lelkibajos főhős még mindig izgalmasabb egy rejszolónál.
Klikk a képre!
De itt egy lelkibajos rejszolóssal van dolgunk, mert a néző is érti, hogy a szexi csajt minden élethelyzetben megfigyelő csávó csak a 16-os karika miatt nem veri ki a vásznon. Eleve D.J. Caruso [3] rendezőnek fontosabb volt az izgalmas kamarathrillernél, hogy jó csajt mutogasson és hogy fiatal srác szenvedjen (ne pedig az eredetijében megismert 48 éves eltört lábú James Stewart, vagy az első remake-ben szintén 48 éves, tolószékbe került Superman). A rendező egyébként csinált már egész izgalmas filmet Angelina Jolie-val (Életeken át [4]), meg persze nagyon gyengét is Al Pacinóval (Pénz beszél [5]).
Az egész filmben a legdühítőbb, hogy valaki még a szobafogságában is be tud csajozni, ráadásul azután, hogy bevallotta a csajnak, minden pillanatát kukkolta. És Sarah Roemer [6] mosolyáért [7] tényleg a teljes Alfred Hitchcock-díszdobozomat [8] oda adnám.
Mért pont Hitchcockot? Mert pofátlanul és bután nyúlja le Caruso a megboldogult mester munkáját, és hátha újranézve megérezné, mi az a suspense. A Disturbia nem tesz mást, mint a tinik idióta nyelvére lefordítja a négy Oscar-jelölést bezsebelő Hátsó ablak [11] című remeket, amiben a méla LeBeouf helyett a virtigli macsó James Stewart szerepel, akit Grace Kelly akar férjül venni. Nem akármilyen film: izgalmas, okos, bemutatja a kukkolás lényegét, majd kritikáját adja.
A Disturbiában azt tudjuk meg, hogy a kukkolás igenis egy legitimált, képzelt rejszolás: a jó csajt lessük, hiszen arra való, közben popcornt eszünk. De mi van, ha a mindenféle Mac-cuccokkal telepakolt szobánkból egy sorozatgyilkost figyelünk távcsövükkel? Semmi, megoldjuk a problémát, mert tökös-pinás amerikai tinédzserek vagyunk.
A tökös tinédzser itt a girnyófejű, bamba Shia LeBeouf, akit a fociba akkor se vennék be, ha rajta múlik, lesz-e játék. Az IMDb speciális Starmetere szerint ő most a harmadik legkeresetebb színész az olvasók körében, ami azért érthetetlen, mert a Transformersben is bebizonyította, Optimus Primus is simán lejátssza a vászonról. Most kétszeresen is rossz helyzetben van: egy valódi jó csajjal kell egy felületen mutatkoznia, plusz egy igazi színésszel, a Táncos a sötétben című filmben is szereplő David Morse [17]-zal.
Utóbbi alakítja Mr. Turnert, akit sokáig bírtam, aztán az ő karakterével sem tudtak mit kezdeni: egy rendes sorozatgyilkosos filmben el kell árulni a motivációt, hogy mit csinál az áldozatokkal, miért azokat öli le, akiket. Mindegy, de kicsit kavar a Mátrix virtuális világában edződött anyával (Carrie-Ann Moss [18]), aki már nem a régi: a fekete lakkruha helyett fekete hosszú ujjú pulcsit és bő szabású nadrágot visel, Sandra Bullock is így járt. Ráadásul játszania se nagyon kell abban a pár jelenetben, amiben megjelenik a kamera előtt.
A forgatókönyvvel és a dramaturgiával valami egész komoly baj van, mivel a moziban nagyon figyeltem az órámat: érthetetlen módon az első fél órában nem történik semmi LeBeouf szánalmas szenvelgésein kívül, utána picit több, majd az utolsó 15 percre beindul a fosatás, persze előre kiszámítható rutinokkal. Nem kellenek a részletek, legyen elég a nézőnek, hogy le vannak ölve itt rendesen, és még hosszan megmutatják a fűrészeket, a kamrákat, a bezsákolt hullákat és a kínzóeszközöket.
A húsz millió dollárból készült film el tudja hitetni, hogy milyen izgalmak várnak ránk a szobafogságban, ezt szopták be az amerikaik a bemutató hétvégéjén: 23 milliót csinált. De egy thriller legyen izgalmas, ne csak ijesztgessen, hagyjon gondolkodni, ne csak teljesítse a kötelező feladatot, miszerint a nézőnek tízpercenként meg kell ijednie, plusz szerelem, család és a személyiségfejlődés is legyen benne, mert nevelődünk is. A magyar feliratról csak annyit, hogy a következő poént sütik el a háziőrizetre: "Nyomod a Tasnádi-formulát?"
Súgó
A téma zárva.
, masodsorban meg a pontozas is befolyasol, 5-6 pont alatt mar nem szivesen nezek meg filmet, csak ha konnyed szorakozasra vagyom.
