Elküldve: 2006. 10. 14. 07:45
Idézet: Walkyria - Dátum: 2006. okt. 10., kedd - 17:01
A névváltoztatás lehetősége adott, lehet élni vele

Sokat gondolkodtam ezen régen, de már nem érdekel, mert most már tetszik. A család is elfogadta, hogy Anna lett a Panni lányuk, kibírta mindenki, hogy nem adtam meg magam a családi akaratnak.

(Ezért a becenévért lettem Anna) Szvsz simán kérd ki magadnak, ha valaki nem úgy szólít, mint ahogy bemutatkoztál neki. Mert az elég nagy taplóság...

ezzel egyetértek teljesen! anno legszivesebben átharaptam volna a torkát annak aki le Nikolettázott bleee. akkor a hivatalos nevem Nikolett volt, szóval másik keresztnéven próbálkoztak. Ha meg kijavitottam a népet kaptam hideget meleget. A vicc az vot, hogy szülők kb 1 éves korom óta Nikolnak hivnak, csak a hivatalos papirokon szerepeltem, mint Nikolett, és amikor le Nikiztek, az kb ugyanaz a kategória, mint a Nikoletta

Én megváltoztattam a nevem, és nem bántam meg. Végre "azonosulni" tudok a nevemmel. Persze ez sok embernek csak pucc, mert nem baszogatták egy életen át azzal, hogy nem a nevükön szólították.

uff szóltam
„Mit ér a holdvilágos tájkép, ha a Hold alatt nincs ott az aranyhíd, amelyet a hullámokon vert végig a fénysugár; mit ér a hegy, ha nem tükrözik vissza csendes tó tükrében, s mit ér a kilátás, ha annak határát nem növeli óriássá a végtelen, a mindig szép, a mindig változó Balaton"