Súgó
A téma zárva.
Ki hogy került a hwsw-re? Én a keresővel jöttem, volt néhány alkatrészem, amit szerettem volna eladni és közben vásárolnom is sikerült, meg valaki rögtön feltette nekem azt a kérdést, hogy nem tudnád beszámítani a...? De miért is ne, majd eladom utána azt is és aztán itt ragadtam a hülye stílusommal. Talán én voltam az egyetlen ember, aki nem csinált grimbuszt abból, hogy elvesztettem több, mint 11.000 hozzászólást. Mert ha grimbuszolok mi lesz? Amúgy is megérdemeltem, nehogy már azért legyen nagy arcom, mert sok hozzászólásom van, mikor ezerszer jobb indokot is találhatok rá.
Azt eszeltem ki, hogy ha már idekerültünk, akkor kialakult valamilyen nexus. Van köztünk már fél szavakból is, pajkos összekacsintás, amit csak mi ketten ismerünk, mi négyen vagy éppen tízen, mert ott voltunk. Kialakult egy kis társaság, aztán szétment. Titkon mindenki az első 2-3 találkozóra emlékszik s próbálja elfeledni azokat, amikor megromlott. Ezzel én is így vagyok, én még mindenkire ugyanúgy gondolok, mint amikor először megismertem. Képes vagyok fátylat borítani bármire, akármit okozott. Csak nevessünk együtt újra és hova tehetem az üres sörösüveget? Bambán vigyorgok Perzecutor wc-jében és elsírom magam ha arra gondolok, hogy innen még haza is kell kerékpároznom cirka 25km. De sikerült, hazaértem, másnap meg meséltünk a topikban és töltöttük le a képeket. Ismerős nevek ha felsorolom, mindenki rajta volt a fotón.
Akkor még születtek legendák, ki mondana le róluk? Pokeast is csak elviselni volt nehéz, a smile-t viszont szívesen használjuk és csak a szépre emlékezünk.
Így, hogy már nincs köztünk mindent megbocsájtunk és mosolygunk magunkban, szinte már szeretjük.
Szóval arra gondolta, hogy soroljuk fel kit miért szeretünk. Indokoljuk meg, dicsérjük meg, hogy ha rá gondolunk, akkor csak is szimpátia, rokonszenv, empátia és egyéb szirupok jutnak az eszünkbe.
Ki volt az ha éjszaka felébredtünk lereagáltuk a hozzászólását magunkban?
Napközben eszünkbe jutott egy mondat, pedig már egy éve írta, de itt van előtted, éppen megélted és elmosolyodsz, hogy na most már értem.
Biztos megvan néhányuknak kölcsönösen egymás telefonszáma, ott van elmentve. Nem hívod fel soha, de annál többet gondolsz rá. Aztán eljön a nagy pillanat és igazából nehezek az első szavak, keresni kell de leültök és csak vigyorogtok, hogy tegnap is, emlékszel az milyen hülye, ismerem az apját. S rendre kibeszélitek egymást a fórumról, a moderátor szinte már rendőr.
Aztán vannak azok, akikkel még soha nem találkoztunk s nem is rendőr, de tudjuk a nickjéből, hogy elég ha ránézünk, rögtön csorog a könnyünk a nevetéstől.
Ha rákattintunk a fórumra, akkor az ő topikja barnább a többinél és elsőnek olvassuk.
A feleségednek is meséltél róla, valakinek megadtad az elérhetőségét, mert úgy ítélted megbízható.
A feladat egyszerű, írjátok le kit miért szerettek s attól ne térjetek el, csak azokat soroljátok fel, akiket szerettek.
Előrebocsátom előfordul, hogy valakit kihagysz a listából s érzelmileg negatívan fog viszonyulni hozzá
Én is összeállíthatnék egy listát s kellő mennyiségű hozzászólás után meg is teszem, de az a helyzet, hogy én szinte kivétel nélkül mindenkit szeretek :Đ
( én is utálom a hülyébbnél, hülyébb új topikokat, de értetek elviselem :Đ )
Elküldve: 2006. 12. 12. 22:27
)) és pár nagyon rossz pillanatomban sokat segített.
Én egy ismerősöm révén kerültem ide, a csávó még mindig fórumozik, úgyhogy nem írnám ide a nevét, nem akarom, hogy kiközösítsétek szegényt. 
Elküldve: 2006. 12. 13. 10:53
