Egyet kell értenem Warton kollégával.
Nagyon örültem a győzelemnek, s tény, hogy látszik a fény az alagút végén, de bejött az, amit az olaszok elleni győztes meccs után jósoltunk: megy a médiában az óriási mértékű, durván eltúlzott "pozitív marketing".
Márpedig a tegnapi koránt sem volt egy olyan "lehengerlő, világraszóló, szenzációs" győzelem, mint mondják.
Sajnos még mindig igaz ránk, hogy amolyan "két emberes válogatott" vagyunk. Ha az 1-2-3, csapat gerincét alkotó kulcsember nem hozza a formáját, akkor az másodpercek alatt meglátszik a pályán is.
Gerzson a 46. perctől a 60-65. percig valami piszok gyengén adta elő magát. Mintha nem is az első félidőben látott "zseni" lett volna. Na olyan is volt a magyarok játéka azonnal; izzadtságszagú, erőlködő, ötlettelen. Aztán Gerzson ismét magára talált, s megint volt fantázia, lelkesedés a fiúk játékában.
Van pár ember akivel egyébként nagyon elégedett vagyok. Összességében Gerzson valóban "esszenciális" a válogatottba. Általában minden meccsen nagyon sok múlik a jelenlétén. Azt a negyed órányi "lanyhulást" nem számítva nagyon jól, hasznosan játszott; irányította a játékot.
Ebben jó társa volt Hajnal Tamás, akit Gerzson és Dzsudzsák mellett már jó ideje a jelenlegi legjobb magyar játékosnak tartok. Az régi időket idéző pimasz, ravasz megoldásait öröm nézni. Ráadásul általában meg is tudja valósítani az elgondolásait; nagyon jó labdákat osztogatott.
Dzsudzsákkal kapcsolatban azt nem értem, hogy őt még miért nem vették meg külföldön valami nívós bajnokságba.
Rendkívül agilis, kérlelhetetlen.. remekül tudja a súlypontját áthelyezni egy pillanat alatt (ennek köszönhetően ritkán tudják leszerelni a remek cselei miatt), s a beadásait pedig Európa bármely elit csapatában szereplő szélsőnek tanítani lehetne. Erős, lefele vágódó, a kapustól elfele csavarodó, és ráadásul mindig pontos beadásokat ereget.
(Tegnap pár szituációban kicsit tényleg önző volt, de nem oly' mértékben, ahogy "szagértő" Ákoska azt végig mondogatta. Mondjuk utóbbi egyébként - szokás szerint - szánalmas teljesítményt nyújtott, mint kommentátor. Amikor ujjongva, hangosan örült, hogy "végre megunta a bíró a reklamálást", s kinyögte: "De miért Juhásznak ad sárgát?"...

) Emellett tegnap rengeteget futott, s ha kellett a védő szerepét is ő látta el.
Amire őszintén szólva szükség is volt, mert a hátsó alakzatunk botrányos teljesítményt nyújtott. Tulajdonképpen, amikor a bosnyákok komolyan vettek egy-egy támadást, akkor jutottak el a kapunkhoz, amikor csak akartak.
A hazai védők lassúak, bizonytalanok és körülményesek voltak. Egyedül Szélesit lehet kiemelni, aki a támadások építésében is kivette a részét. Az első félidő nagy részében még Vanczák is, aztán hamar magára hagyta Dzsudzsákot a szélen.
Emellett Várhidi az, akit abszolút nem értek. Egyrészt a keretbe rak olyan embereket, mint Leandro, Tóth Balázs, vagy Csizmadia. Az a Csizmadia, akit VIDI-s szereplése óta a jelenkori magyar labdarúgás egyik legrosszabb játékosának tartok. S szerepeltetésük még mindig a régi, elhibázott, "ha külföldön játszik, akkor berakjuk, mert csak jobb, mint bármelyik, hazai bajnokságban játszó focista" elv alapján történik még mindig. Ezt gyorsan el kellene felejtenie Várhidi mesternek!
Ezeknél az embereknél gyakorlatilag bárki jobb.
Ahogyan Tőzsérnél is. Nem sok keresnivalója van a középpályán. Annak ellenére, hogy feladata a támadások indítása, labda "osztogatás" lenne, kb. 100 átadásából 98 teljesen rossz helyre megy. (S ezt most minden irónia és cinikus túlzás nélkül mondom.)
Ennél még az is jobb lenne a csapatnak, ha nem is érne labdához.
Ezeket a játékosokat tényleg el kellene már végleg felejteni! Van itt a magyar bajnokságban is olyan fiatal játékos még, akivel százszor többre megy a válogatott. (Úgyis az "építkezés elején" vagyunk, hát nem gond a tapasztalatlanság.)
Feczesin érdemel még szót, aki nem lenne rossz csatár, ha nem lenne annyira gyengécske, s mimóza.
Egy csatárnak "fel kell szántani a pályát" az ellenfél védelme között, de Feczesin képtelen még egy védőt is kicselezni. Egy nála kisebb testalkatú játékosról is úgy pattanik le, mintha az betonfal volna.
S többször előfordul, hogy amikor egyedül vezeti rá a labdát a kapusra, akkor is belassít, megáll, s visszafordul, hogy az őt üldöző 2 védő beérhessen elé, s a 100%-os gólhelyzetnek annyi is legyen. (Tegnap is eljátszotta egyszer.)
Bátortalan, bizonytalan, s hiányzik belőle az agilitás. (Bár ezeken a dolgokon azért lehet ám segíteni még!)
Amit még tegnap nemértettem, hogy fiaink az első félidőben, nagy erős hátszélben (éppen keresztbe fújt a pályán, a bosnyák kapu irányába) miért nem lőttek távolról kapura. Csak pár satnya fejjel csúsztatós, fejelési kísérletet láthattunk, s Gerzson 11-ese volt az egyetlen kapuralövés.
Aztán a második félidő első 2-3 percében (főleg Dzsudzsák révén) ugyanabban az erős - de immár a bosnyákokat segítő - szélben megeresztettek egy rakás távoli lövést. Érthetetlen.
Ezek a dolgok "apróságoknak tűnnek", de fejben még fel kell készíteni a fiúkat ezeknek az "apróságoknak" az okos kihasználására.
Mindent összevetve gratulálok a fiúknak! Csak így tovább! Remélem, tényleg beérik pár éven belül egy jó, sikeres magyar válogatott!