Idézet: bogdan - Dátum: 2008. jan. 16., szerda - 15:24
gyakorlatban azert erdemes egy 10%-os rahagyassal dolgozni: ne mond, hogy olyan jo a keresokeped, hogy ott helyben 100%-os pontossaggal be tudod loni az eredmenyt. masfelol igenis lehet (nagy ritkan!) annak is ertelme, hogy az ember
utolag vesz eszre egy kepet. akkor most menjen vissza, hogy ujra elkeszitse, vagy neha azert szabad vagni is egy tok jo kepert?

arrol nem is beszelve, hogy az ember elkepzel valamit, lefotozza, de otthon, a mar lenagyitott kepen latja, hogy pici modositas azert jo lenne neki.
MÁr én is többször megjártam. Sokszor volt már, hogy bekomponáltam a képet (akkor ezt láttam a legjobbnak), ellőttem, majd otthon láttam, hogy ez még sem tökéletes. Ha vágni kell az nem gond, de hozzá tenni nem lehet, több száz kilométert utazni meg necces. Én kompaktal fényképezek (ez van ezt kell szeretni), azzal meg elég necces pontosan belőni egy képet. Főként a kis átnéző izéjét használom, ami nem mutatja az teljes képet, így lesz ráhagyás, de ekkor szoktam észre venni dolgokat a ráhagyott részben, hogy jé ez is tök jó lett volna a képhez. Mostanában mániám a 3:2 arány, mert egyrészt sokat dolgoztatok ki, másrészt pedig nekem sehogysem jön be a 4:3, így a gépen javarészt levágok a 4:3 képből, amiatt ráhagyással készítem a képeket.