Baross Gábor a magyar történelem legszebb évében, 1848-ban látta meg a napvilágot a ma Szlovákiához tartozó Pruzsinán. Fiatalemberként "hagyományosnak" mondható karriert futott be: jogot tanul, megyei tisztviselőként dolgozik, lapot szerkeszt, képviselő lesz.
1883 előtt egy nagyobb nyugat-európai útra indult, hogy tanulmányozza a fejlettebb országok közlekedési rendszereit. 1883 márciusában közlekedési államtitkárnak nevezik ki báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedési miniszter mellé. 1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi, ezután 1892-ig kereskedelemügyi miniszter. Vaskézzel látott neki a magyar gazdasági élet fejlesztésének.
Célja az önálló magyar gazdaságpolitika modernizálása, a termelés és az értékesítés nagyarányú fejlesztésének előremozdítása. Hivatali ideje alatt megreformálta Magyarország közlekedési rendszerét - munkája Széchenyi reformeszméinek megvalósítása, folytatása volt.
Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a vasúti hálózat továbbfejlesztése, a vagon- és mozdonypark jelentős növelése, a zónadíjszabás megalkotása (leszállította a hosszú távok és a távoli állomások forgalmának személyi viteldíját - ezzel növelte a mezőgazdasági termékek versenyképességét és Budapest központi gazdasági szerepét). Kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást - és mint példaképe Széchenyi István, ő is foglalkozott a Vaskapu szabályozásával. Az első modern úttörvény megalkotásával jelentős mértékben járult hozzá az elmaradott gazdasági élet fejlesztéséhez. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével fejlesztette. Megalapította a Postatakarékpénztárat, egyesítette a postát és a távirdát, kötelezővé tette az állami vasutaknál a magyar nyelven való levelezést a német helyett. Életművével a polgárosodó Magyarországot képviselte, ezért nem egyszer szembekerült az osztrák érdekekkel.

Súgó
A téma zárva.





















