Súgó
A téma zárva.
Cyrix FasMath 82S87-NP-SV
A Cyrix Corporation-t 1988 elején alapította Jerry Rogers és Tom Brightman. Érdekesség, hogy először APT Corporation volt a vállalkozás neve. Rogers és Brightman korábban mindketten a Texas Instruments-nél dolgoztak, és egy csomó üzleti ötletük volt. Az egyik az x87-kompatibilis matematikai koprocesszorok gyártása volt, a másik Mac-klónok gyártása.
Alkalmazták Bill Briggs-et, hogy velük együtt dolgozzon az üzleti terveiken. Mindez 1987 végén és 1988 elején történt. Akkor főhadiszállásuk a dallasi Galleria-ban volt, közvetlenül Sevin és Rosen irodái mellett.
Sevin és Rosen befektetők voltak; ígéretes induló vállalkozások számára gyűjtöttek össze és fektettek be tőkét. Eddigre már, többek között, a Compaq-nak és a Lotus-nak is segítettek tőkebefektetéssel az elindulásban. Sevin és Rosen körülbelül 4 millió dollárt invesztáltak, és az APT Corporation kb. 10 millió részvényt bocsátott ki. Ezeket a részvényeket megosztották Sevin és Rosen, Jerry, Tom és más korai alkalmazottak között.
Egy néhány hónapos időszakot követően az APT Corp. összesen már 17 alkalmazottal bírt, és elkezdődött a munka. A cél egy koprocesszor gyártása volt, aminek 10-szer (!) gyorsabbnak kellett lennie, mint az Intel 80387-nek. A teljesítményre vonatkozó célkitűzés kiszámításánál egyszerűen fogták az Intel 80387 adatlapját, és elosztották az órajelalapú számításokat tízzel. Ezt szem előtt tartva az eredményként kapott terv könnyedén sokkal gyorsabb lehetett, mint az Intel koprocesszora. Csak később jött rá a tervezőcsapat, hogy egy ennyire gyors koprocesszor esetén a rendszer szűk keresztmetszete maga a CPU lesz. És valóban ez történt: a CPU-t annyira lekötötte az utasítások dekódolása, valamint a memóriával és a koprocesszorral való kommunikáció, hogy jóval több órajelet használt fel ezekre, mint amennyire a koprocesszornak szüksége volt az utasításai végrehajtásához. A koprocesszornak várakoznia kellett CPU-ra, hogy az átadja az utasításokat és hogy visszaadhassa számára az eredményeket.
A tervezőcsapat új ötleteket használt fel a matematikai koprocesszor funkcióinak megvalósítására. Az osztás és a gyökvonás megvalósítása David W. Matula gondolatain alapult. A transzcendens számokkal való munkához Tom Brightman és Warren Fergusen adott inspirációkat.
Az első design kódneve L7 volt (Lucky Seven – Szerencsés Hetes) és egyben utalt L.J. Sevin nevére is. A két fémrétegből felépülő chip 1.0-ás revíziójának volt néhány gondja és laboratóriumi körülményeken kívül soha nem működött.
A laboratóriumban a fejlesztőmérnökök már akkor tesztelni tudták a chipet, amikor az még a wafer-en volt. „Próbakártya”, „chip-tester” és „stepper” használatával ellenőrizni tudták a chip funkcióit. Megjegyzés: Federico Faggin az i4004 első ellenőrzésekor ugyanígy járt el.
Nem sokkal azután, hogy az első design tape out-ja elkészült, az APT Corporation megváltoztatta a nevét. A befektetők, Sevin és Rosen két „C”-vel kezdődő szótaggal induló nevet szerettek volna (mint pl. a Compaq és a Cypress, amik olyan társaságok voltak, amiknek az elindulását ők segítették) és így megszületett a Cyrix Corporation.
Az L7 chip két revízión esett át. Az 1.5 és az 1.7, a legkésőbbi revízió volt a késztermék, amelyeket Cyrix 83D87 néven a vevők felé értékesítettek. Kiderült, hogy az 1.7-es L7 chipnek még mindig van hibája. Tesztalkalmazásokban a chip hibátlanul működött, de a chipet élesben csak Compaq PC-ben vizsgálták. Az L7 egyszerűen kikapcsolt néhány más alaplapban: mint kiderült, a hiba oka időzítési zavar volt.
Akárhogyis, de a chip készen állt a forgalomba hozatalra. A Cyrixnak most árat kellett mondania, és marketingstratégiát kellett kialakítania. Azt találták ki, hogy mivel a chip jobb teljesítményt kínált, mint az Intel koprocesszora, el fogja adni saját magát. Ugyanazon az áron kínálták, mint az Intel a saját termékét. Az eredmény vontatott értékesítés lett, aminek a Cyrix végülis azzal vetett véget, hogy aláment az Intel árainak.
Az Intelt teljesen meglepte az új, x86-kompatibilis matematikai koprocesszort árusító versenytárs. Bár az Intel kétségkívül tartott az APT Corporation-től, de annak névváltoztatása elkerülte a figyelmét.
Az Intel kétféle i386-os CPU-t gyártott akkor, a 80386DX-et és a 80386SX-et. A 386DX 32-bites buszt használt, a 386SX 16-bites buszt. A Cyrix mind a DX, mind az SX változatokhoz kínált FPU-t, CX-83D87 és CX-83S87 típusjelzéssel.
A 83D87 terveire alapozva a Cyrix tervezett egy FPU-t a 80286-oshoz is, a 82S87-et. Mivel ennek gyökerei a 83D87-hez nyúltak vissza, ez volt a legnagyobb teljesítményű az összes 80287-es koprocesszor között. Fejlett energiagazdálkodási tulajdonságai is voltak, ami ideálissá tette laptopokban történő használatra. A Cyrix-nak immár voltak jó termékei, és az eladások szépen beindultak. Így hát annak, ami jött, előbb vagy utóbb, de be kellett következnie: az Intel 1991 májusában beperelte a céget, szabadalmi jogok megsértése címén. Abbeli igyekezetében, hogy megállítsa a Cyrix-et, az Intel azt kifogásolta meg, hogy a Cyrix olyan cégekkel gyártat (IBM és ST), amelyek jogszerűen, megvásárolt licenc alapján ismerték és alkalmazták az Intel technológiáit. Az a szabadalom, amit az Intel szerint a Cyrix és az IBM, valamint a Cyrix és az ST közötti megállapodás sértett, az ún. Palmer Szabadalom volt (US szabadalmi száma: 4338675).
Az Intel ezt a pert gyakorlatilag elvesztette, mert a bíróság nem ismerte el a szabadalomsértés tényét. A Cyrix chipek gyártása olyan cégeknél történt, amelyeknek keresztszabadalmi megállapodása volt az Intellel. Ez a megállapodás minden ott gyártott termékre érvényes volt, így a Cyrix matematikai koprocesszoraira is.
Az L7 és problémái után a Cyrix mérnökei a 83D87 második változatán kezdtek el dolgozni. Ez a második változat a COMBO nevet kapta. Ez az L7 áttervezése volt oly módon, hogy mind 32-bites DX, mind 16-bites SX koprocesszorként tokozni lehessen. Két típus egy magban: ez kombó.
A COMBO mag számos sebességnövelő megoldást kapott, így magasabb órajeleken, gyorsabban működhetett. A chip funkcionalitása nem változott: még mindig nagyon gyors, nagyon pontos és nagyon energiahatékony volt.
A 83D87 és a 83S87 bevezetése óta a Cyrix koprocesszorainak ára folyamatosan lefelé tartott. Az Intellel, valamint a többi koprocesszorgyártóval (pl. IIT vagy Weitek) való versengés a Cyrix-ot az árak folyamatos csökkentésére kényszerítette. A COMBO mag lényegesen nagyobb volt, mint az Intel 80387 magja, ennélfogva a gyártása többe került. A Cyrix rádöbbent, hogy ha versenyben akar maradni, a gyártási költségeket alacsonyan kell tartania. Erre a megoldásuk a CRX (Cost Reduced coprocessor) mag volt, egy teljesen új design. Ez a mag sokkal kisebb volt, de ennek ára az alacsonyabb teljesítményszint volt. A versenytársaknál ugyan még mindig gyorsabb volt, de a COMBO magnál lassabb. A CRX magot a Cyrix a matematikai koprocesszoraiban 1991. novembere után alkalmazta. Igazából olyan jól sikerült volt a CRX mag, hogy olyan későbbi termékekben is ezt használták, mint a MediaGX processzorok, amik ebben a topikban már korábban bemutatásra kerültek.
Miután az Intel piacra lépett a 80486-tal, a koprocesszorok piaca a korábbi éves 350 millió dollárosról a vérszegény éves 50 millióra zsugorodott. Ezen a zsugorodó piacon ráadásul számos versenyző volt: Intel, Cyrix, IIT, ULSI, Weitek és Chips&Technologies. Nyilvánvaló volt, hogy a koprocesszor üzlet véget ért, és a Cyrixnak új üzleti területre kellett belépnie.
A Cyrix-nak megvolt a testreszabott munkája: be kellett lépniük a CPU-k piacára. Elkezdték megtervezni az első CPU-jukat. Ez lett a 486SLC/DLC, ami egy 80386-alapú hibrid design volt, 80486 tulajdonságokkal feljavítva.
A társaság az 1988-as kezdeti 17 alkalmazottból több száz fős vállalkozássá nőtte ki magát, mire az FPU-k üzlete véget ért. Most minden erőforrást egy új, x86 kompatibilis CPU megtervezésére fordítottak. 1995-re a világon az összes eladásoknak csak 1%-a származott a matematikai koprocesszorokból. A Cyrix utolsó matematikai koprocesszorai valamikor 1993-ban készültek, és 1994-ben a Cyrix beszüntette a koprocesszorok forgalmazását.
A bemutatott 82S87-NP-SV FPU technikai adatai:
Magfrekvencia: 8 MHz
Külső órajel: 8 MHz
Gyártóhely: USA
Gyártás ideje: 1990. 13. hét
Tokozás típusa: kerámia DIP-40
Teljesítménye: 730 kWhet 12,5 MHz-en. (Az Intel 287XL csak 552 kWhet-re volt képes.)
A CX82S87 teljes mértékben megfelelt az IEEE-754 szabvány lebegőpontos aritmetikára vonatkozó rendelkezéseinek, és közel 100%-ban kompatibilis volt az Intel koprocesszoraival, beleértve a 80387 teljes utasításkészletét.
de hát ilyen a költözködés.
