Próbáltam a kollégákkal leszervezni egy őszi bringázást. A terv az volt, hogy Trollhättan és Göteborg között félúton egy tó mellett találkozunk. Aztán körbetekerünk, majd egy közeli kisvárosba betekerünk kávézni. Aztán vissza a tóhoz és lehet oszolni.
Az időjárás elég húzósnak tűnt péntek délután, így mindenki lemondta. Van egy tréningnarkomán kollégám, ő viszont mindenképpen menni akart. Így lebeszéltük, hogy megyünk mi ketten. Ha a többiek puhák, attól mi még mehetünk. 8 fokot írtak reggel 10 körül, aztán akár 12 fok is lehetett belőle. És lógott az eső lába, persze, mivel nyugati part.
Reggel a gyerekek kitettek magukért, így zsengén szivárgott a vér a fülemből, a jobb szemem tikkelt picit és a vérnyomásom 220 körül lehetett, amikor elindultam. Bringát be a kocsiba, az összes ruhát és védőfelszerelést be zacsikba, aztán gyí. Az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy leszedjem a Polar 450 tartóját a munkába járós bringáról, így az sem maradt otthon.
A norvég kolléga nem tréfál, ilyen kerékpárral edz. Canyon Aerod, DI2-es váltóval. Nagyon vicces hangja van, amikor vált.
Én a szokásos Sintesivel mentem. Asszem 3 kg-al nehezebb a bringám, de ugyanolyan abroncson gurultam, mint a csodagép. Ez volt a közös pont a két kecske között
A terv folyamatosan módosult, először kábé 40 km-t terveztünk, mivel a kolléga picit összetörte magát építkezés közben, de aztán úgy érezte, hogy nincs gond és mehetünk. Így különféle elágazásoknál tovább bővült a túra. Lehetett választani rövidebb és hosszabb út között és mindig sikerült a hosszabbat beválasztani
Sikerült megállni kávézni is, ami igen jól sikerült. Utána még volt kábé 20 km, amiből lett inkább 30. A legvégén kábé 75 km jött össze. Ebből 90%-ot úgy tettünk meg, hogy egymás mellett mentünk és beszélgettünk. Az utolsó 5 km-re elfáradtam és beesett a sebesség szépen. Ott már csak tekertem, mint a gép. Ezek szerint kábé 70 km-re vagyok most kalibrálva. Lehet, hogy ha nem beszélgetnék egyfolytában, akkor jobban menne. Meg ha valaki mögött mentem volna szélárnyékban, akkor is könnyebb lett volna. Néha esett az eső, de szinte végig vizes aszfalton mentünk. A gatyám kábé az első óra után csurom víz volt, utána elég kellemetlen volt a nedves gatyában tekerés. Egy szakaszon úgy éreztem, hogy lefagy a zacsi, durván hűtött a menetszél.
A norvég kolléga megjegyezte, hogy gyakorlatilag női pulzusom van. Neki 30-al van kisebb pulzusa. Amikor ugyanúgy mentünk rendre 30-al kevesebb volt az ő pulzusa.
Jó túra volt, most akkor tudom, hogy mire kell edzeni. Hosszabb táv és nem pofázni egyfolytában