Idézet: 2-More - Dátum: 2008. aug. 15., péntek - 8:34
Képzeld, 2x6 hónapot voltam munkanélküli úgy, hogy lerohadt a fejem a telefonálásban, emailküldésben, agyalásban, hogy mi a jóéletet csináljak. Szórtam az önéletrajzokat, kisérőlevelet, kutyafaszát, közben pedig x ismerősöm csinálta ugyanezt, hogy nem tudtok e egy helyet.
A hozzáállással kapcsolatban, gondolom, az meg valami beszólásféle akart lenni, azt nem kommentelném inkább, csak annyit mondok, hogy amit tudsz/tudhatsz rólam, innen, a fórumos óbégatásaimból, az édeskevés.
Nézd, egy SAS/Oracle (PL/SQL) programozást (vizsgákkal) meg lehet tanulni 3-6 hónap alatt olyan szinten, hogy felvegyenek "junior" fejlesztőnek, akiből 2-3 év múlva normál, már tapasztalattal rendelkező fejlesztő lesz, csak a szoftverhez kell hozzájutni "valahogy", de azt itt nem részletezném, minden megoldható. Most mondjam azt, hogy a főnököm félbehagyta az építészmérnöki tanulmányait és elkezdett ezzel foglalkozni, a kettővel odébb ülő kolléga gépészmérnökből képezte át magát, mellettem ülő számvitel-infoból ült be ide, én infomenedzser vagyok, másik oldalon pszichológus-tanár ül?

Kevés dolog lehetetlen, meg kell találni a lehetőséget. (Nyilván nem mindenki teheti ezt meg, na meg nem árt, ha az ember legalább nem utálja, amit kell csinálni.)
Beszólni nem szoktam, viszont abból a stílusból, amit itt mutatsz, ez a kép jön le. Ha nem akarod, hogy így ítéljenek meg, az csak rajtad áll.