[Eleanor]

Idézet

„Gyermekek”: a tábla azt jelzi, hogy a gyermekeknek az úttestre lépésével fokozottan számolni kell

[Eleanor]

Idézet

Éjjelre is zárva marad az 1-es főút egy része - 18:13

A nap hátralévő részében és egész éjszakára zárva marad az 1-es főút Bicske és Herceghalom közötti része, ahová nagy mennyiségű port hordott az erős szél.

Az útszakasz reggel 9 óra óta van zárva, a szél által felkavart por miatt rosszak a látási viszonyok, az útra lerakódott porréteg miatt pedig csúszik is az út. A takarítást pedig nem fogják tudni elvégezni a szakemberek, amíg erős szél fúj, mert visszahordja a port.

[Warrior]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 09. 14:05

...
A szülőt nagyon nem vonhatod ezért felelősségre. ...

Idézet

Csak nem szokatták rá, hogy fiam, baszod ne lépj ki a busz mögül, meg ha mégis, akkor legalább nézd meg, jön-e valami.

Idézet

A szülőt nagyon nem vonhatod ezért felelősségre.

Dehogynem. Csak nincs rá gyakorlat. Mit gondolsz, a kiskorú gyerek tetteiért ki a felelős?

Az más kérdés, hogy gyakorlatban lehet, hogy nem lehet mit kezdeni, de a felelősség az kurvaisten, hogy a szülőt terheli - a gyerek tetteiért.

A baleset szempontjából pedig extra tény, hogy az autóst is terheli a felelősség, mert több szabályt is sértett, halált okozott, stb.

A gyerek tetteiért mindig a szülő felel. És felelősségre is KELLENE vonni, akkor talán nagyobb rend lenne. Mert meggondolná előre, ha a saját gyereke tyúx@rosát nem félti, hát a saját magáét talán még igen.

[Warrior]

Idézet: LightBringer - Dátum: 2011. 04. 09. 14:30

Azert arra kivancsi leszek, hogy ez lesz-e a vege, hogy nem figyelt a gyerek...

Egyértelműen NEM lehet az a vége. A baleset bekövetkeztében közvetlenül a sofőr a felelős. A gyermek szerencsétlen áldozat. A szülő felelőssége pedig talán még a sofőrénél is nagyobb, persze nem jogi értelemben, hanem a felelősségnek, mint szónak a tiszta értelmezése tekintetében. Mert ő tehetett volna ellene. Hülye sofőr mindig lesz. A szülő pedig nem tett meg mindent ennek elkerülése érdekében. Nyilván nem az ügy közvetlen bekövetkezése miatt terheli őt a felelősség, hanem a szerencsétlenül járt gyermeke élete tekintetében. Itt már lehet sejteni, hogy a szülőnek valójában mekkora felelőssége van. Ezzel szerintem nem is érdemes vitázni.

[Sparow2]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 09. 23:24

Dehogynem. Csak nincs rá gyakorlat. Mit gondolsz, a kiskorú gyerek tetteiért ki a felelős?

Saját maga. Csak nem büntethető (persze ez nem azt jelenti hogy ne lehetne jogkövetkezménye a tetteinek, csak nem a büntetőjog, hanem a gyermekvédelem területén).

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 09. 23:24

Az más kérdés, hogy gyakorlatban lehet, hogy nem lehet mit kezdeni, de a felelősség az kurvaisten, hogy a szülőt terheli - a gyerek tetteiért.

Közvetve bizonyára.
(Ámbár vannak olyan dolgok, amikre a szülőnek nincs hatása, ha tótágast áll sem. Főképp egy tizenéves, lázadó korszakába lépő fiatallal.)

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 09. 23:24

A baleset szempontjából pedig extra tény, hogy az autóst is terheli a felelősség, mert több szabályt is sértett, halált okozott, stb.

Ezt majd a bíróság megállapítja.
Nem tudjuk, pontosan hogyan történt a baleset.

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 09. 23:24

A gyerek tetteiért mindig a szülő felel. És felelősségre is KELLENE vonni, akkor talán nagyobb rend lenne. Mert meggondolná előre, ha a saját gyereke tyúx@rosát nem félti, hát a saját magáét talán még igen.

Egy 12 éves gyerek nem olyan kisgyerek, hogy teljesen a szülő nevelésétől függene. Egy teljesen külön ember.
Értelemmel rendelkezik, nem a szülő akarat nélküli bábja. Sőt, tizenéves korban előjön a szülővel való ellenkezés.
És nem tud a szülő napi 24 órában végig mellette lenni (nem is volna egészséges dolog, hiszen a gyereknek is kell valamekkora szabadság).

Szerkesztette: Sparow2 2011. 04. 09. 23:51 -kor

[Sparow2]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 09. 23:28

Egyértelműen NEM lehet az a vége. A baleset bekövetkeztében közvetlenül a sofőr a felelős.

Ez majd kiderül a bíróságon.
Elképzelhető, hogy az lesz a vége, hogy a sofőr nem vétkes, pl. ha közvetlenül elé ugrottak olyan közelre, hogy nem volt ideje cselekedni sem. Valószínű nem így történt. De igazából nem tudjuk.

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 09. 23:28

A gyermek szerencsétlen áldozat. A szülő felelőssége pedig talán még a sofőrénél is nagyobb, persze nem jogi értelemben, hanem a felelősségnek, mint szónak a tiszta értelmezése tekintetében. Mert ő tehetett volna ellene. Hülye sofőr mindig lesz. A szülő pedig nem tett meg mindent ennek elkerülése érdekében. Nyilván nem az ügy közvetlen bekövetkezése miatt terheli őt a felelősség, hanem a szerencsétlenül járt gyermeke élete tekintetében. Itt már lehet sejteni, hogy a szülőnek valójában mekkora felelőssége van. Ezzel szerintem nem is érdemes vitázni.

Nem tudom.
Akiből bűnöző lesz, arról is a szülő tehet ezek szerint? És mindenről a szülő tehet, amit az ember életében elkövet? Hiszen az ő nevelése.
És ha egy családban van egy bűnöző, a többi gyerekből meg törvénytisztelő polgár lett, akkor őt külön rosszul nevelték, a többieket meg jól?

Egy gyerek nevelése annyira bonyolult és sokrétű, hogy nem lehet rámondani mindenre, hogy a szülő hibája.
A konkrét esetben talán lehet, mert talán nem nevelte bele jól, hogy óvatosan keljen át az úton.
De a legtöbb esetben nem ilyen fekete-fehér az élet, hanem van rengeteg színárnyalat.

Szerkesztette: Sparow2 2011. 04. 09. 23:54 -kor

[Warrior]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 10. 00:40

...
Egy 12 éves gyerek nem olyan kisgyerek, hogy teljesen a szülő nevelésétől függene. Egy teljesen külön ember.
Értelemmel rendelkezik, nem a szülő akarat nélküli bábja.
És nem tud a szülő napi 24 órában végig mellette lenni (nem is volna egészséges dolog, hiszen a gyereknek is kell valamekkora szabadság).

Nem is kell mellette lennie, mire 12 éves lesz, addigra a szülőnek már rég meg kellett volna tanítania. És bizony akár hiszed, akár nem, minden csakis gondoskodás, nevelés kérdése. Ha időben, s megfelelő módon csinálják.
Szóval az a szülő asszem már rég elbaszta, nem akkor, amikor bekövetkezett a baleset, hanem jóval előtte. Az autós meg azért baszta el, mert ott volt a tábla. Majdnem mint a zebra. Ott is leléphet valaki hirtelen az autó elé, hasonló helyzet.

Csakhogy itt 2 ember halt meg. Az autós nagy valószínűséggel nem az előírt óvatossággal s módon hajtott arra. S bizony, ha úgy látja, hogy valaki kiugorhat, plusz ott a tábla is, akkor olyan lassan kellett volna haladnia, amilyen sebesség mellett szinte kizárt, hogy 2 gyerek halálát okozza, még ha meg is koccantja őket. Szerintem itt olyan simán csapták el mindkettőt, mint a huzat. Ha óvatosan hajt, akkor max. fellöki, vagy ilyesmi.

Elém is ugrottak már le hasonló helyen, fékeztem mint a hülye, még csak el sem ütöttem senkit. Ott szerintem valaki nagyon nem figyelt a gyermekeken kívül.

[Warrior]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 10. 00:49

...
Akiből bűnöző lesz, arról is a szülő tehet ezek szerint? És mindenről a szülő tehet, amit az ember életében elkövet? Hiszen az ő nevelése. ...

Igen. Ha bűnöző lesz, a szülő tehet róla. Nem csak ő, de ő biztosan tehet róla. Mindenről nem tehet, amit életében elkövet nyilván.

Akkor most azt mondom, hogy nézd meg, a bűnözők milyen családból kerülnek ki. Bocsika. Pszichológia.

A másik meg, a felnőtt ember személyiségének torzulása nézd csak meg, hova vezet vissza? Szinte minden esetben a gyerekkorba!

A szülő nem moshatja a kezeit, hidd el. Épp ez a felelősség kérdése.

Én nem azt mondom, hogy ha a gyerek bűnöz, a szülőt kell lecsukni. Hisz nem ő az elkövető. De ő az, ami tehetett volna ellene, s minden valószínűség szerint NEM tett meg mindent, márpedig kötelessége lett volna! A gyerek nem magától lesz az, ami lesz. Ebben akkora szerepe van a családnak, környezetének, hogy el sem tudják sokan képzelni.

Szerkesztette: Warrior 2011. 04. 09. 23:55 -kor

[Warrior]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 10. 00:49

...
És ha egy családban van egy bűnöző, a többi gyerekből meg törvénytisztelő polgár lett, akkor őt külön rosszul nevelték, a többieket meg jól?
...

Elhiszed-e, hogy a személyiségtorzulásnak 99%-ban jól kimutatható oka van? S ez majdnem mindig a gyerekkorra vezet vissza? (nem kell nekem hinned, attól még ez van)

A válaszom: ő nem azt kapta a családtól, nevelés formájában, amit kellett volna. Nem azért, mert "külön", hanem inkább mondjuk kirekesztették, kiközösítették, megalázták, mert kilógott a sorból, s egyebek. Szóval ő, aki bűnöző lett, messze nem kapta meg azt a szeretet, amit a többiek. Ilyen egyszerű. De a szó szoros értelmében.

Nem is hiszed, mi mindennel lehet tönkretenni egy gyerek életét, hogy aztán felnőtt korára már mindegy legyen neki. Nem kell ahhoz nagy fájdalmat okozni, hogy egész életére kihasson, ill. padlóra vigye.

Na ez mi, ha nem felelősség?? Akkor vagyok felelős szülő, ha ezektől óvom a gyereket, ha tudatosan irányítom a sorsát, ránevelem az életre, stb. Nem pedig úgy bánok vele, ahogy nekem tetszik, meg amilyen kedvem éppen van. EZ a felelősség...

Idézet

Egy gyerek nevelése annyira bonyolult és sokrétű, hogy nem lehet rámondani mindenre, hogy a szülő hibája.
...
De a legtöbb esetben nem ilyen fekete-fehér az élet, hanem van rengeteg színárnyalat.

Én is így gondolom. Meglehetősen bonyolult. A szülők amúgy ott b@sszák el legtöbbször (ezt hullakomolyan gondolom), hogy egyszerűen nem gondolják végig, hanem a saját önzésüktől elvakítva csinálják: magyarul hasonlóan bánnak a gyermekükkel, mintha a haverjuk volna. Nagyon sokan sajnos. Pl. szülőt felidegesítik, simán tolja rá a gyerekére. Mintha a haverja volna, akivel bármit megtehet. Erről beszélek. Van belelátásom, nem csak a levegőből szedem a hülyeséget.

Meg nézd csak meg, mennyi "csonka család" van. Mennyi az "egészséges"? Meg fogsz lepődni. El sem hiszik sokan, milyen jelentősége van annak egy kisgyerek életében, hogy látja a szüleit rendszeresen veszekedni. A baj csak az, hogy olyankor a szülők sem hiszik el, duplán felelőtlenek. Egymás miatt, meg a gyermekük miatt. Hoppá. Meg más az anyja, apja, esetleg valamelyik (vagy netán mindkettő) nincs. Abszolút lélekvesztő.

Csóri szülők legtöbbször nem értik, ezzel voltaképpen mit is okoznak. S ha valaki esetleg felhívná a figyelmet (segítő szándékkal), akkor kuss pofa be, más nem szól bele, úgy nevelem, ahogy akarom. Innentől én mondjuk simán ki is herélném az ilyet. De ez itt rendesen

Szerkesztette: Warrior 2011. 04. 10. 00:08 -kor

[Sparow2]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 00:54

Igen. Ha bűnöző lesz, a szülő tehet róla. Nem csak ő, de ő biztosan tehet róla. Mindenről nem tehet, amit életében elkövet nyilván.

Akkor most azt mondom, hogy nézd meg, a bűnözők milyen családból kerülnek ki. Bocsika. Pszichológia.

Hát nem tudom.
Ismerek olyan családot, hogy a középső gyerek minden hájjal megkent bűnöző (a környéken egy fogalom a srác) a másik kettő gyerek, meg apuka, anyuka totál dolgos, szorgalmas.

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 00:54

A másik meg, a felnőtt ember személyiségének torzulása nézd csak meg, hova vezet vissza? Szinte minden esetben a gyerekkorba!

A szülő nem moshatja a kezeit, hidd el. Épp ez a felelősség kérdése.

Akkor azért is a szülő a felelős, ahogy a gyerek neveli az ő gyerekeit? Az is a szülő hatása?
Ha igen, akkor a szülő az unokák és ükonukák tetteiért is felelős?
Sőt, nem is a szülő, hanem az ő szülei, hiszen ő a saját szülei miatt ad olyan nevelést, amilyet.
Ők meg a saját szüleik miatt.
Ha mindenről a szülő tehet, akkor a felelős mindenért Ádám és Éva. Igaz is, hiszen rosszul nevelték Káint is. Rábaszott az egész emberiség.

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 00:54

Én nem azt mondom, hogy ha a gyerek bűnöz, a szülőt kell lecsukni. Hisz nem ő az elkövető. De ő az, ami tehetett volna ellene, s minden valószínűség szerint NEM tett meg mindent, márpedig kötelessége lett volna! A gyerek nem magától lesz az, ami lesz. Ebben akkora szerepe van a családnak, környezetének, hogy el sem tudják sokan képzelni.

De ezt előre látni sok esetben nem lehet.
Ez nem egy egybites dolog, hogy valaki vagy bűnöző lesz vagy nem. Vagy rossz ember lesz, vagy nem.

Persze ha olyan családban nő fel, ahol mindenki bűnöz, akkor érthető.
Viszont nagyon sok olyan bűnöző van, aki otthon nem azt látta.
Hiszen a szülőkön kívül nagyon sok mindennek hatása van egy ember lelki fejlődésére.

[Sparow2]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 00:57

Na ez mi, ha nem felelősség?? Akkor vagyok felelős szülő, ha ezektől óvom a gyereket, ha tudatosan irányítom a sorsát, ránevelem az életre, stb. Nem pedig úgy bánok vele, ahogy nekem tetszik, meg amilyen kedvem éppen van. EZ a felelősség...

És ezt te meg tudnád csinálni mondjuk 15-20 éven át?
Úgy, hogy az elején lásd, hogy mi lesz a gyerekből 20 év múlva?
És oda mernéd tenni a farkadat a gillotine alá, hogy soha nem fog lelépni az úttestre körülnézés nélkül???

Nem tudom, lehet te pszichológus vagy, vagy nagyon értesz a gyerekekhez, és talán meg tudnád csinálni.
Azonban a legtöbbször annak lesz a legrosszabb a gyereke, aki jól megmondja, hogy a többiek mit rontanak el a nevelésben. Aztán neki is lesz saját, és rájön, hogy a nevelés messze nem olyan egyszerű, és ráadásul nem csak tőle függ. Eleinte még igen, de ahogy nő a gyerek, annál jobban hatnak rá a külső tényezők is. És eljön egy pont, amikor meg direkt ellenkezik, apuka-anyuka életvitele nem tetszik, ő nem fog ilyen lenni, satöbbi. Aztán persze ez elmúlik, és kinövi.

[Warrior]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 10. 01:06

Hát nem tudom.
Ismerek olyan családot, hogy a középső gyerek minden hájjal megkent bűnöző (a környéken egy fogalom a srác) a másik kettő gyerek, meg apuka, anyuka totál dolgos, szorgalmas.
...

Nagyon fontos megérteni az okot, mert anélkül csak dobálózunk itt: abban a családban, ahol az a fogalom szintű gyermek felnőtt, ott valami nagyon nem stimmelt az ő-szülők kapcsolatában! Nem feltétlen hatott ki a többi gyermekre, de a szülőtől az egyszer tutira biztos, hogy nem szeretet és törődést kapott, vagy volt valami trauma, ami ezt okozta. Mindenesetre nem magától lett olyan, amilyen. A szülő csak az "alapot" teszi be, a gyerek felnő, s előjöhetnek rejtett, lappangó dolgai, lelke szabaddá válik, azt csinálhatja, amit gyerekkorában nem lehetett, de most már szabad, innentől tombol. Tudod, milyen gyakori ez? Márpedig minden eset gyerekkori szülői mulasztások tömkelege miatt alakul így. Mert ha a gyermek kiegyensúlyozott életet él, akkor fel sem merül benne az. Kész, ilyen egyszerű.
Sok családot ismerek, sok gyereket (maiakat), s azt mondom: kevés a normális család. Nagyon kevés. Mindenütt ott vannak a szülők párkapcsolati problémái, s ennek a gyerek issza meg a levét. Olyan fejlődési rendellenességek vannak, amik már kimutathatóak, s elhiheted: ehhez képest az, hogy a gyerek az útra kiszédül, simán apróság. Ennél sokkal mélyebb és rosszabb az, ami belül történik a fiatalok s nem fiatalok fejének legtöbbjében. De ha kinézel az utcára, te is láthatod amúgy.

Szerkesztette: Warrior 2011. 04. 10. 00:16 -kor

[csozsi]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 10. 01:06

Hát nem tudom.
Ismerek olyan családot, hogy a középső gyerek minden hájjal megkent bűnöző (a környéken egy fogalom a srác) a másik kettő gyerek, meg apuka, anyuka totál dolgos, szorgalmas.

Csak bizonyítási kényszer van/volt benne. A nagyobb az első, akkor ő volt a "mindene" a családnak. Aztán jött a második, akire egy kicsit féltékeny lehetett a nagy, mert őt ajnározzák, majd a harmadik, akire özönlött a figyelem, a középső meg kiesett a pikszisből.

[Warrior]

Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 10. 01:15

És ezt te meg tudnád csinálni mondjuk 15-20 éven át?
Úgy, hogy az elején lásd, hogy mi lesz a gyerekből 20 év múlva?
És oda mernéd tenni a farkadat a gillotine alá, hogy soha nem fog lelépni az úttestre körülnézés nélkül???
...

Persze hogy nem tudnám, legalábbis nem jobban, mint más, nem vagyok én sem különb. De annyiban talán mégis, hogy megpróbálom felismerni a hibákat, s ha ott a gyerek, akkor az ő problémáit tenni előtérbe, nem a sajátomat. Ilyen egyszerű tulajdonképpen.

Kimondani valóban könnyű, csinálni nehéz. De sajnos ahogy észlelem, sokan a kimondásig sem jutnak el, illetve félnek tőle. A félelem pedig nagy úr abban a fejben, ahol megveti lábát.

A gyerekkel való "kegyetlen" bánásmód egyik kiváltó oka épp a félelem. De ha valaki azt gondolja, hogy a szülő fél a gyerektől, vagy ilyesmi, akkor ebbe inkább ne menjünk bele, mert egyrészt nem ide tartozik, másrészt nem fogja megérteni a választ. Mindenesetre a lényeg, hogy sok fejben a félelem elég mélyen van ahhoz, hogy saját reakcióit se tudja hova sorolni az illető. S ez baj, nagy baj.

[Sparow2]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 01:16

Nagyon fontos megérteni az okot, mert anélkül csak dobálózunk itt: abban a családban, ahol az a fogalom szintű gyermek felnőtt, ott valami nagyon nem stimmelt az ő-szülők kapcsolatában! Nem feltétlen hatott ki a többi gyermekre, de a szülőtől az egyszer tutira biztos, hogy nem szeretet és törődést kapott, vagy volt valami trauma, ami ezt okozta.

Nagyon jól ismerem az anyukát, annakidején odavolt a gyerekeiért. Most is.
Még ma is, van hogy ismerős pár éves kisgyereke nála van egész nap, és nagyon jól kijönnek. Hihetetlen, hogy mennyire megérti a gyereket, és a gyerek őt.
Például mi lehet ilyen trauma? Mindig ő az utolsó, vele nem foglalkoznak annyit? Vagy verik? Vagy apuka iszik?

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 01:16

Mindenesetre nem magától lett olyan, amilyen. A szülő csak az "alapot" teszi be, a gyerek felnő, s előjöhetnek rejtett, lappangó dolgai, lelke szabaddá válik, azt csinálhatja, amit gyerekkorában nem lehetett, de most már szabad, innentől tombol. Tudod, milyen gyakori ez? Márpedig minden eset gyerekkori szülői mulasztások tömkelege miatt alakul így. Mert ha a gyermek kiegyensúlyozott életet él, akkor fel sem merül benne az. Kész, ilyen egyszerű.
Sok családot ismerek, sok gyereket (maiakat), s azt mondom: kevés a normális család. Nagyon kevés. Mindenütt ott vannak a szülők párkapcsolati problémái, s ennek a gyerek issza meg a levét. Olyan fejlődési rendellenességek vannak, amik már kimutathatóak, s elhiheted: ehhez képest az, hogy a gyerek az útra kiszédül, simán apróság. Ennél sokkal mélyebb és rosszabb az, ami belül történik a fiatalok s nem fiatalok fejének legtöbbjében. De ha kinézel az utcára, te is láthatod amúgy.

Mi az, hogy párkapcsolati probléma? Veszekedések? Vagy anyuka, apuka félredug? Vagy válás?
Sok elvált szülőnek, vagy alkeszos szülőnek meg nem lesz bűnöző a gyereke. Akkor mégis a gyerektől függ valahol.

Ha például én sokkal többet megteszek a gyerekemért, mint mások a sajátjukért, és a mások gyereke mégis normális életet él, az enyém meg nem, akkor én hibás vagyok?
Aki meg kevesebbet tett, az nem hibás?

[Warrior]

Idézet: csozsi - Dátum: 2011. 04. 10. 01:21

Csak bizonyítási kényszer van/volt benne. A nagyobb az első, akkor ő volt a "mindene" a családnak. Aztán jött a második, akire egy kicsit féltékeny lehetett a nagy, mert őt ajnározzák, majd a harmadik, akire özönlött a figyelem, a középső meg kiesett a pikszisből.

A személyiségbeli torzulások szinte minden esetben gyerekkori "emlékek"-re vezetnek vissza, nevelési problémákra, ha úgy tetszik.

Nem vagyunk egyformák, mindannyian "mások" vagyunk, testben.

Csakhogy a lélek az, ami "kialakul", ami nem születik velünk. De ha mégis velünk születik, akkor is hatalmas hatása van "kezdet"-nek, amit nyugodtan nevezhetünk gyerekkornak, családnak, szülői nevelésnek. Sőt, ha felnövünk, akkorra már "kialakult" lelkivilágunk, egyéniségünk, onnantól kezdve nehéz változtatni. Gyerekkorban pedig könnyű - de bármelyik irányba. Ez a felelősség, hogy a szülő merre "terelgeti" a borjút.

[Warrior]

Idézet

Például mi lehet ilyen trauma? Mindig ő az utolsó, vele nem foglalkoznak annyit? Vagy verik? Vagy apuka iszik?

A két utóbbi garantáltan, s tényleg a gyerek személyiségétől függ, hogyan tudja feldolgozni, Hidd el, kevesebb is elég ahhoz, hogy pl. sátánista legyen. Csak mondtam egy számot.

A család szétmenetele, a veszekedések betesznek a gyerek lelkének de rendesen. Ott is az számít, hogy hogyan tudja feldolgozni. A családi harmónia hatalmas védőburka alatt fejlődő gyerek kiegyensúlyozott - s ez nem marketing duma.
De ha a védőburok megszűnik, akkor nehéz helyzetbe kerül a gyermek. Vagy boldogul vele, vagy nem. Sajnos könnyen fizethet nagy árat ezért. Nem véletlenül közhely, hogy a családi problémáknak mindig a gyerek issza meg a levét.

Idézet

Ha például én sokkal többet megteszek a gyerekemért, mint mások a sajátjukért, és a mások gyereke mégis normális életet él, az enyém meg nem, akkor én hibás vagyok?

Nem vagy hibás, ha megteszed, ami tőled telik. Attól még nem tudod garantálni a sikert. De azért abban a hitben élni sem jó, hogy nem tettél meg mindent. Nem lehet egyértelműen meghatározni, pontosan mit kell tenni. Csak azt, hogy a gyermek érdekében. Talán ez az, ami egyértelmű kell hogy legyen.

Teleoffoljuk a topicot.

Szerkesztette: Warrior 2011. 04. 10. 00:33 -kor

[Sparow2]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 01:25

A személyiségbeli torzulások szinte minden esetben gyerekkori "emlékek"-re vezetnek vissza, nevelési problémákra, ha úgy tetszik.

Nem vagyunk egyformák, mindannyian "mások" vagyunk, testben.

Csakhogy a lélek az, ami "kialakul", ami nem születik velünk. De ha mégis velünk születik, akkor is hatalmas hatása van "kezdet"-nek, amit nyugodtan nevezhetünk gyerekkornak, családnak, szülői nevelésnek. Sőt, ha felnövünk, akkorra már "kialakult" lelkivilágunk, egyéniségünk, onnantól kezdve nehéz változtatni. Gyerekkorban pedig könnyű - de bármelyik irányba. Ez a felelősség, hogy a szülő merre "terelgeti" a borjút.

Igaz is volna, ha a szülő mindenható volna.
De mivel nem az, lehet észre sem veszi, hogy valami nem jó. Az ember hibázik, nem tévedhetetlen.
Vagy ha észre is veszi, már késő, és teljesen korrigálni az elrontott dolgot nem lehet.

[Sparow2]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 10. 01:31

Teleoffoljuk a topicot.

Kellett volna nyitni egy külön témát rá ... biztos másoknak is volna véleménye hozzá.

[asdf]

Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 04. 09. 23:28

Egyértelműen NEM lehet az a vége. A baleset bekövetkeztében közvetlenül a sofőr a felelős.

Azert ne kossuk mar lampavasra a sofort, mert ket gyerek a busz elott/mogott egy zebra nelkuli ketsavos uton -egy jelenleg ismeretlen sebesseggel kozlekedo- kisther ala rohant (annak elsobbsege ellenere).