Idézet: Warrior - Dátum: 2012. 06. 23. 09:27
Hát ez az!
Majd jön mindjárt a kérdés, hogy kell-e számítani autópályán előttem dekkoló autókra, baleseti helyszínre.
Igazándiból csak a meteorzáporra, és a hajítógéppel kilőtt tehénre nem kell számítani.
Minden másra sajnos igen. És ennek fényében megválasztani a látási viszonyokhoz való sebességet.
Idézet
Az a nagy helyzet (most okoskodástól, meg kiszámított méterektől függetlenül), hogy a sofőrök szarul nem képesek felmérni a távolságokat, egyre jobban, ill. többször "túlvezetik" magukat. Ezen én gyk. a relatív gyorshajtást értem, amiből sokszor nincs semmi baj; épp ezért ilyen gyakori jelenség, aztán az ember - amikor közlik vele - felháborodik, s még nagyobb tanúbizonyságát adja annak, hogy fingja sincs az egészről.

Most akarják bevezetni, hogy a követési távolság ne "hasraütésre", hanem méterre legyen. Ilyen ötlettel gyalogos, vagy biciklis állhat elő, olyan, aki nagy sebességű járművet aktívan vezet, az tudja, hogy ez képtelenség, amíg nincs távolságmérő eszköz minden autóban.
Mivel a különböző sebességekhez különböző fékút társul, így vagy tudom, mennyi az 50-80-130 méter, vagy megyek autópályán is 40-nel, vagy egy szenzor segítségével láthatom a ténylegest.
Előzéshez való felkészüléskor felhúzódhatok az előzendő jármű közelébe, a féktávolságon belülre.
Ezentúl büntetni fognak érte?
Idézet
Akkor aki éjjelre tutibiztosnak a 30-at gondolta országúton sz@r látási viszonyok mellett, itt, fényes nappal, autópályán, pl. jó látási viszonyok között mennyit gondol, amikor páran becsúsznak egymásba. Vagy itt is az az általános felfogás, hogy nem tartunk nagyobb követésit, mert akkor bejönnek elénk?

Bocsika.
Ebből azt akartam kinyögni, hogy a ráfutásos/belemenős betegségek a fejekben kezdődnek, mégpedig azokéban, akik hátul érkeznek. A felelős az, aki nem tart megfelelő távolságot (ez - vagyük észre - magának a relatív gyorshajtásnak a definíciója)...

Mindig a fejekben van a baj. És a korral.
Amikor ifjú voltam, és bohó, én is úgy láttam, hogy a tatterok, lassú csigák, és mindenki húzzon előlem, pedig csak 120-as Skoda, Zsiguli, és a szoci ipar egyéb remekei voltak alattam.
Belenőttünk a technikába, együtt fejlődtünk, így amikor egy-egy táltosabb autó került alánk először kóstolgattuk, és csak utána nyomtuk padlóig.
Ma a NFS-en nevelkedett korosztály beül/ráül egy többszáz lovas kocsiba/motorra, és azt hiszi, benne van a vérében az, amit más több éves gyakorlattal ért el.
Még megvolt az Audi, amikor fényes nappal egy ráfutásos baleset történ 5-6 autónyival előttünk az M3-on, az előttem lévő autó még beleállt a többibe. A mögöttem jövő is megtudott állni, de csak úgy, hogy én a fű felé, ő mellém kormányzott. Ennek ellenére mögöttünk is kialakult egy 3-4-es kocc.
Autópályán valamiért úgy fejezik be az előzést a népek 100-130-150-nel, mintha a körúton 40-nel tennék. Épp csak össze nem ér a lökhárítónk az elém behúzódóval, pedig ott van előtte több száz méternyi üres út.
Miért?
"Ha már minden kisérleted csődöt mond, olvasd el a használati utasítást" (Murphy)
"Úgy vezess, mintha te jönnél szemben is."
"semmi sem olyan állandó, mint az ideiglenes megoldások"