Elküldve: 2008. 07. 31. 15:29
Natehát, indulás előtt refelráltam a helyzetről a 7.ben. Nos, azóta: indulás után kb 15 perccel majdnem nekem jönnek oldalról egy szakadék kombi escortal, mert sávváltáshoz nem kell körülnézni, indexelni meg végképp. Mindezt lépésben.Fék, vészhelyzet elmúlta megvár, duda száraz marad, ember szabadkozva integet. Elengedem, elég baj az neki hogy forddal jár. Történik mindez az árpád hid lehajtója alatt, szentendre felé. Gond nélkül eljutok a kunigundába, az eseménytelenséget csak pár, a gyártelepre hozzám hasonlóan garozni vagy anyagbeszerezni járó furgonos, van-es arc töri meg. A telepen a nagyker előtt áll egy Opel Speedster Turbo. A tűző napon, biztos fincsi lehet utána beleülni a bermudagatyás seggel, de azért nem sajnálom, csak röviden elgondolkozom, vajon számomra melyik bűnözési forma lenne a legkifizetődőbb, hogy egy hasonlót megengedhessek. Arra a konklúzióra jutok, hogy legjobban a bérgyilkolást tudnám csinálni, a kurvák is csak emberek, azokkal macera van, a kábszert el kell adni, és én utálok még vásárolni is, nemhogy eladni, a lopáshoz gyáva vagyok, marad az ölés. Kár, hogy itthon nem nagyon van piaca ennek, úgyhogy, csalódottan úgy döntök, maradok inkább a számitógépeknél és visszaülök a negyven fokos suzukiba. Ha teát vittem volna magammal, most fújogathatnám, a viz sokkal kevésbé jó igy. Duhajul ki a kertek alatt, vissz a szentendreire. 2 lámpa között áll leesik, nagyfater joggingban, as known as katonai mackó,a 2x3 sáv+2 buszsávon electric boogie keresztben, jobbról-balról max ha 100 lépésre lámpás gyalogátkelő, egyik kezében nyugdijascekker, másikban fehér kiskanna. Jóindulatúan gondolom, hogy biztos vizért ugrott le.
Innen üdén, frissen, lassan kialakuló dugóban kevésbé lassan kialakuló olyan kanszaggal, hogy egy komplett apácazárdát is teherbe birna ejteni csak a bal ujja a pólómnak, elkocogok az eső utcába. Bár esne. Eseménytelen, bár parkolás kalandos, azért tolok egy olyan balra-hátra-tükörbőlt, hogy egy cca 16-18 éves csaj a keritésen üldögéltében, kispált hallgattában megbámul kicsit. Igy nem is akarom lerombolni a rólam kialakult kedvező képet, és meg próbálom nem lefejelni a swift hátsó ajtajának excaliburi élét, mérsékelt sikerrel. Újabb kör, jóllehet a bécsi úton megáll előttem egy wagonr, se szó, se beszéd, kikerülöm, majd kirakja az indexet, és iménti bravúrom másolásaképpen, beáll ő is seggel egy akkora helyre, ahova orral is beállhatott volna még akkor is, az AN-225öst vontatja Buránostul, részeg bajkonuri szerelőkkel teletömve. Oda se neki. Davaj 13. ker, árpádhidon át, kutyán át, nyugdijason át. Innen tömény eseménytelenség külső váci úttal, béka úttal, 13. ker mélyével, és vissza a 7. kerületbe, oda, ahova még a svájci turisták is elzarándokolnak az évnek ebben a szakaszában, mert még egy hegyi levegőn és milkán hizlalt, eltűnt alpinistákon edződött borjú méretű bernáthegyi sem bir akkorát szarni, mint amekkorát az üzlet elötti cca 50 cm széles földcsikra szokott egy helybeli idős hölgy tacskója kábelezni. Komolyan, a tradicionális megnevezések, mint akkora mint egy kabát ujja, zongoraláb, itt semmivé foszlanak, élek a gyanúperrel, hogy a nő nem is tacskót sétáltat, hanem egy bazinagy önjáró szarhurkát, és mikor senki sem figyel, suttyomban leveszi róla a meghajtólábakat meg a műtacskófejet, és elrekkenti abban a télen-nyáron hordott akkora felleghajtó köpönyegében, ami alatt megbújhatna eső esetén egy komplett cigánytábor. Persze, szerencsére ebbe esélytelen belelépni, mint nálunk a lakótelepen a bokáig érő fűben bujkáló szargerillákba, akik a legóvatlenebb pillanatban gördülnek a talpad alá, hogy aztán a kocsiban érezd csak meg, valami jön valahonnan, nem, ez akkora, hogy kifordulna a combcsontom az ízületből ha át akarnám lépni. Inkább megkerülöm, az a biztos...
Súgó
A téma zárva.
