Idézet: guga - Dátum: 2010. 05. 24. 10:42
én is épp most tartok ott, hogy valószínű belekezdek valami új dologba, ami által úgy érzem, és remélhetőleg ki tudok teljesedni. nem, ez nem a rúdtánc
szóval félig-meddig ehhez kapcsolódva beszélgettem szombaton egyik barátnőmmel. van egy pszichológus kolleganője/barátnője, aki már több mint 20 éve van a pályán. a magánpacientúrája szinte teljes egészében vezérigazgató és ami még efölött van beosztású emberekből áll össze, akiknek nem okoz gondot, ha a tehén felesége reggel avval ébred, hogy párizsban akar reggelizni. magángép, és délelőtt már a sans elysee-n croassonoznak. másrészt lelkileg meg nem tudják feldolgozni a problémáikat, és sokkal megoldhatatlanabb problémái vannak mint akár gugának. mert azt ugyan mindig tudják, hogy mit fognak ebédelni, vacsorázni, miből adják fel a csekkeket, de mégsem boldogok, és alapvető lelki problémáikkal nem tudnak mit kezdeni, érzéseiket nem tudják kimutatni, az ebből fakadó flusztráltságot nem tudják megoldani, ami rövid időn belül depresszióhoz vezet. és alkalmanként súlyos 10 ezreket fizetnek azért, hogy a nap végére csökkentsék abbéli szándékukat, hogy felkössék magukat a kristálycsillárjukra.
én azt gondolom, hogy nekem az jelenti a boldogságot, ha végre olyan dolgot csinálhatok, amiből meg tudok élni, és szeretem. talán a sorrend fordítva még jobb lenne. de ezért nem kell másokon átgázolni, a saját tehetségemmel és talpraesettségemmel és ötletemmel érem ezt el. szeretném, ha végre nem kéne minden nyarat építkezéssel tölteni, és végre elkészülne a házunk, ahol harmóniában és szeretetben élhetek a családommal. ugye, hogy nem sok? csak tenni kell érte.
és azt hiszem hogy mindez, még mindig guga felfogásához áll a legközelebb....

Súgó
A téma zárva.














