Idézet: NauTiLUS - Dátum: 2015. 09. 11. 12:18
Azt mondjuk nem értem miért kapna többet egy magyar külsős betanított munkás
Nem betanított munkás vagyok

nem fényező a szakmám, de van gyakorlatom bőven festékszóró pisztollyal, papíron oktatók vagyunk, azaz az anyacég embereit tanítjuk az elvégzendő munkára. Gyakorlatilag senkit sem oktatunk, korábban írtam, hogy jártak itt angolok, németek és generáltak egy nemlétező problémát, miszerint a helyiek nem tudnak bánni a festékszóróval, így kerültünk ide pár hónapra.
A szlovák srácok 15 jurós órabérért vannak itt, én 11-ért, erre jönnek rá a műszakpótlékok és a dupla lóvék.
De elmesélem hogy működik ez pl. Győrben. Bevisznek egy külsős céget, akinek a vezetője kicsit visszacsúsztat annak, aki bevitte, így amíg a kapcsolat él, mindenkinek az az érdeke, hogy jól működjön. Ez mindenhol létezik.
*.zip formátumban ennyi a lényege.
Itt, ha előfordulna, hogy valakit nem fizetnek ki, az igen nagy hörgést váltana ki a sűrűn forgolódó külföldi felsővezetők között, mert azok óránként körbejárnak a gyártósoron és igyekeznek megdolgozni a sokezer juróért, amit kapnak. Tegnap pl. egy angol faszi jött oda hozzám egy felsővezető szlovákkal, s kérdezte mit csinálok. Mondtam a szlováknak, hogy csak angolul tudok, nem értem a szlovákot, így ő kiesett, ment tovább.
Az történt, hogy a festékszóró bungiban van egy brutális elszívó, amire nagy filtervásznat rakunk, a lámpa bejelzett, hogy berakódott, s az elszívás nem működik. Szóltam a műszakvezetőnek, hogy filtert kell cserélni, azt mondta elfogyott, nincs.
Nekiálltam a lerakódást lekaparni a filterről, ezt látta meg az angol faszi, magyaráztam neki, hogy elfogyott a filter, ezért tisztítom le, hogy aludjon ki a piros lámpa, mert, amíg világít festékanyag sem jön a rendszerből.
Az egész termelést leállította, s leintett, hogy nyugi mindjárt intézi, pedig Angliából jött, életében először járt itt. Kb. egy órát pakolásztunk, rendet raktunk, mire Pozsonyból megérkezett a filter. Szóval tényleg az van, hogy itt minden szarságra figyelnek. Olyan, hogy nem fizetnek ki, elő sem fordulhat, mert az összes ügynökséget kibasznák a picsába. Túl nagy pénzek mozognak a cégek között ahhoz, hogy ilyen baki előforduljon.
Sőt magamhoz képest én is eléggé visszafogott vagyok, mert ha valami hülyeséget csinálok, akkor akár miattam is kirakhatják a cégünket az összes emberrel együtt. Erre már volt példa mióta itt vagyok. Szlovák srácok összeugattak az egyik műszakvezetővel, másnap az egész csapat, konkrétan 3 műszak távozott.
Mondjuk nem ugatok senkivel, mert nincs miért, az a 30 ember kb. akikkel együtt melózom, mind jó fej, a műszakvezetőnk is jó arc. Szinte naponta jön oda hozzám vihogva, hátbaveregetni, hogy nincs kalapács. Ennyit tud magyarul

lófaszt se szól hozzánk, mert látja, hogy önállóan dolgozunk, megy a meló, nincs hiba. Sőt van olyan, hogy a robotokat sikerül belőni a srácoknak és folyamatosan fújnak, nekünk olyankor leállás van órákig.
De kurva unalmas, nem megy az idő, így ilyen esetekben magamtól beállok a románokhoz szalagmelóra segíteni nekik.
Monotonitás tűrése

ha ezt nekem valaki egy évvel ezelőtt előadja, hogy 3 műszakot fogok tolni szlovákiába és még szalagmunkát is, hát körberöhögöm

Ezek pont azok a dolgok, amiket magamról nem hittem el, hogy képes lennék rá, sőt minden porcikája az énemnek tiltakozott ellene, amikor ilyen hirdetéseket olvastam, hogy 120 küvecsért 3 műszak, és monotonitás tűrése.
Aztán most ez van, viszont csak az első nap reggelén volt aggályom, amikor kint vártam az ipartelep előtt és láttam azt a töménytelen mennyiségű buszt ki s bejárni, na mondom basszameg itt 3 műszak van, amikor meg benyögték, hogy néha 16 órázni kell, majdnem visszafordultam, aztán a pénz lenyugtatott.
Később meg a körülmények, hogy mennyire másabb, mint Ausztriában volt, szó szerint kinyalják a seggemet, mármint az osztrák melóhoz képest.
Mindegy, csak az első néhány nap volt gázos, mert egyedül voltam magyar és a szlovákokkal melóztam, majdnem megkattantam tőle. Mindent szlovákul kellett hallanom, és nem értettem belőle semmit. Több, mint egy hét telt el, mire a cég talált még embereket mellém, na azok már itteni magyarok. Onnantól helyreálltak bennem is a dolgok, meg belerázódtam a melóba.
Maga a munka nem nehéz, nem megterhelő, hisz csak fújni kell a festékanyagot, ezzel semmi gond. Sőt talán semmivel, amit írtam, néha nem találom a helyem fejben, meg nehéz feldolgozni, hogy mi a faszt keresek én itt a családomtól távol. Csak ennyi, a többi fasza, főleg most, hogy már tudok főzni magamra. Ha nagyon kivagyok, akkor elindulok túrázni a környéken, egészen addig, amíg ki nem dőlök.